Sok hónapnyi várakozás után végre megtudtam, hogy mi az a
kisgazda!
A gazda – aki mostanában feltűnően kövér hasú lett - egy szép
napon eltűnt, és csak napok múlva tért haza. A nagy hasát elhagyta valahol, de
hazahozta magával a kisgazdát.
Azt állítja, hogy a kisgazda úgy született, de
szerintem találta valamelyik bokorban. Minden árva jószágot megsajnál, és
hazahoz. Szerintem most is ez történhetett. Már napok óta nálunk van a
kisgazda, szóval szerintem nem jelentkezik érte az eredeti tulajdonosa.
Attól
tartok, hogy nálunk marad. Örökre…
De a viccet félretéve: a kisgazda az egy embergyerek. Még nem
annyira értem, hogy ebből a furcsa szagú, fél méteres, két és fél kilós
valamiből hogyan lesz ember, de állítólag az lesz.
Boci csatlósom a maga együgyűségében egy nap alatt megszokta a
kisgazda jelenlétét. Bárgyún megszimatolja néha, aztán éli tovább a maga
egyszerű kis életét. Neki csak az számít, hogy legyen kaja, legyen pocok,
legyen cupák, és legyen sétálás.
Én viszont eléggé depressziós voltam az első napokban. Még a
farkincámat sem szépen kunkorodva tartottam, mint általában, hanem lefelé
lógatva, kicsit magam alá húzva. Még az első sétálások során is ilyen behúzott
farokkal gyalogoltam.
A kisgazdát néha megszimatolhatom, de a gazda szerint állat
módon csinálom (szimatolás közben döfködöm az orrommal és nyalogatnám az
arcát), ezért csak erős gazda-kontrol mellett ismerkedhetem ezzel az
embergyerek valamivel.
Ja, és ha a kisgazda sír, akkor ugatok. Ettől még jobban
sír, még jobban ugatok. Ez sem annyira tetszik a gazdáknak…
A pelusokat viszont
korlátlanul analizálhatom. Egyszer bele is nyaltam…
Depresszióm és nemtetszésem legfőbb jeleként felhagytam az
éjszakai szobatisztasággal. Kevésbé diplomatikusan: minden reggelre bekakilok
és lepisilek valamit. Egyik nap a fürdőszoba szekrény alja úszott a kutyalében,
másik nap gazda National Geographic gyűjteménye, majd földre helyezett
hangfalak, szőnyeg, lábtörlő következett…
Holnapra a papucsok és cipők
megúsztatását tervezem…
Szóval most még nem felhőtlen a kisgazda-tacskó helyzet… de
azért mutatok néhány kulturált képet:
A legelső találkozásunk a kisgazdával
Most én ezzel a valamivel mit fogok csinálni?!
Felügyeljük a szoptatást.
Hm, abból a jó illatú tejcsiből én is kérek!
A kisgazda üvölt
A kisgazda csendben van
Versenyt alszanak
Most megyek, és látványosan duzzogok egy sort, hogy kapjak antidepresszáns
vigasz-kockasajtot!
