Kánikula van.
Kánikulában nem lehet sétálni, mert hőgutát kap a fejem, felforrósodik a
bundám, az aszfalton leég a talppárnám. Kánikulában a szobában kell hűsölni. Az
ágyban, takarón és párnán…
Sétálni pedig csak hajnalban lehet, mert akkor még kellemesen hűvös az idő, a kisgazda alszik,
mehetünk a gazdával egy falukerülő sétakörre.
Képes beszámoló a ma reggeli körünkről:
„Gyere már gazda, sétáljunk inkább, nem
pózolok!”
„Mondom, hogy nem pózolok, menjünk mááár!”
„Erre nyuszi járt! Biztos, hogy nyuszi
járt!”
Kint felejtett kismotor. Kutyának néztem,
megugattam…
Tűzcsap. Nyilván mindketten megjelöltük.
Az éjszakai vihar nyoma. Mi lepisiltük,
gazdi félredobta. Mindenki a maga feladatát…
„OTT VAN nagyon-nagyon messze egy másik
kutya! UGASSUK SZÉT!!!”
Ez a nap képe. Gazdinak néha sikerül jót is
fényképezni. Kicsit megphotoshoppolhatta volna a hurka testem…
Boci mindjárt 3 éves. Még mindig nem tudtam
neki megtanítani, hogy nem nézünk a fényképezőbe. Főleg akkor nem, ha gazdi
direkt pózoltatni akar.
„Akarsz egy közelit? Nesze neked, itt a
közeli! Elég közel jöttem?!”
Járdán hazafelé. Gazda szerint szép.
Szerintem meg tök melós végigpisilni ezt a sok virágot és bokrot.
Záró kép
És már megint pózol! Letagadom,
hogy az én tanítványom!
