Hörcsög vadászaton

Egyik nap átsétáltunk gyúrói öreganyóhoz a Tordas-Gyúró biciklis úton. A biciklis úton történő séta nem nagy esemény, hetente többször is járunk arra, mert ott lehet kisgazdit tologatni, mi tacskók pedig háborítatlanul szimatolgathatunk póráz nélkül.

Elég trutyi idő volt a sétához, majd' lefagyott a fütyürim, még kutyaruhát is kellett vennem.

Playdog ruhában feszítek, macsó vagyok, csak a lábam fagy le a nedves fűben...

 Csak azért, hogy ez is meg legyen örökítve: így sétáltunk mi együtt, öten, a biciklis úton.

"Ez a tábla itt azt mutatja, hogy erre kell szimatolni. Oké. Akkor itt szimatolok... 

Itt semmi jó szagú nincs. Ez a tábla szar..."

És a lényeg: megérkeztünk gyúrói öreganyóhoz, ahol már régóta lakik egy hörcsög. De a hörcsög most valahogy sokkal gusztább szagú volt, mint egyébként. És most nem is aludt, mint általában, hanem.... nemtom mit csinált. Takarított. Vagy tollászkodott. Mindegy. A lényeg, hogy mocorgott és jött a szaga!!!

Majd' feldöntöttem a szekrényt, hogy megleshessem a hörit a ketrecében! Kár, hogy a fülsértő, megvadult ugatásomat nem örökítettük meg. Úgy volt az igazi.

(A képek elég rosszak, mert a hidegben megfagyott a fényképező. És gazdi béna...)

"A höri jöjjön le! A höri AZONNAL jöjjön le!!!"

A höri lejött. 

Gazda lerakta nekem a földre! Persze nem hagyott ott vele, sőt csak egy percig tartott a találkozás, mert állatmód rápörögtem a hörire. Ha kettesben maradunk, fél perc alatt ráborított a hörire a ketrecét, a következő percben, meg már lehetett is volna a höritemetést szervezni. 

Kiforgattam volna a bundájából az biztos...

Az a barna szőrös gombóc az orrom előtt a höri. Boci már nyalta is a száját, de én voltam jobban ráállva a höripörire...

A rácsoktól is jól látszik a kigúvadt, vadra éhes tekintetem:

"Ide ugorj, a számba! Jó nagyra nyitottam, hogy beleférj. Jó húsos hörinek nézel ki! Ugorj már!!!"

Persze a höri nem ugrott. Gazda nem engedte, hogy felborítsam ketrecestül, és megegyem.

De legalább megnéztem, szétugattam, dilinyózhattam körülötte egy jót.

Nem baj. Majd legközelebb... Kicsipkézem a höri bundáját...

Levezetésként a höri-edzés után még baktathattam vissza az egész biciklis úton a tök hidegben. A végén már ránk is sötétedett. Jól elfáradtam és szétfagytam... De a hörizés megérte!

Mikulásos képek

Ebben az évben is elérkezett a karácsonyi szezon. Első jele, hogy gazdi mindenhová hülye dekorációkat aggat, de semmi ehető nincs köztük.

Pölö ez itt: marha szép, csak semmi haszna. Nem kaja, nem játék, uncsi…

A karácsonyi szezon második jele, hogy jön a Mikulás. Az nemtom ki, mert még soha kutyaéletemben nem láttam. De jobb is neki, hogy nem láttam, mert biztos halálra ugatnám. Amúgy rendes tag lehet, mert minden évben hoz kaját vagy játékot. Csak azt nem értem, hogy mikor jár nálunk, mert én tuti észreveszek minden udvarra besurranó tagot. Hát még, ha a házamba akarna bejönni! Szóval ez a Miki fószer nagyon trükkös alak lehet.

Az idei Mikulás-termés: prémium húsos kisdobozos eleség. Nem semmi Boci pofamérete! Mint egy hugóhami!

Plusz ajándékként elcsórtam a kisgazdi Mikulás-ajándékának zacskóját, és miszlikbe aprítottam. 

Közben gazdi buzdította a kisgazdit, hogy porolja ki az irhám a virgáccsal, de a kisgazdi még szerencsére béna hozzá.

El ne felejtsem ezt a virgácsolós dolgot megbosszulni a gazdán...

(Boci közben bambán pózol egy rákötözött szalaggal. Annyira együgyű!)

Ennyi maradt a zacskóból. Mondhatjuk, hogy piros hó esett... Az úgyis valami szólás-mondás féle, hogy piros hó. Hm.

A kisgazdi csokit is kapott. Próbáltam tőle lenyúlni, de nem adta. Ő se ehette meg reggeli előtt. Hö-hö. 

Most pedig jöjjenek a csodálatos Mikulás képeink!!!

Mindenki Mikulás-sisakban

Rénszarvas-szán imitálás hintalóval. Csak a rénszarv maradt le a fejünkről, mert azt Bocika mindig le akarja rágni magáról.

Nem véletlenül nézünk egységesen felfelé. Onnan jött a sajtkocka-áldás. Mert nem pózolunk csak úgy ingyen! Ára van: borsos ára! Vagyis nem borsos. Sajtos. Sajtos ára...

A karácsonyi örömködést félretéve egy kicsit, hoztam néhány szimpla hétköznapi életképet is:

A legkényelmesebb alvópozíció: gazda-far-párnán.

Ez a kisgazda egymaga képes ekkora marha nagy kupit csinálni 5 másodperc alatt. Ehhez képest az én diszkrét mikulás-zacsi széttépésem semmi.

Boci csatlósom kérte, hogy mutassam meg ezt akét képet a Vili macskájáról.

Nem szeretek macskás képeket megmutatni, mert egyrészt ez egy kutyablog, másrészt rontja a színvonalat ez a kis fekete dög. De Boci nekem ígérte cserébe a kockasajtját, szóval nézegessétek a Vilit!

Ez a Vili macska olyan pofátlan, hogy befekszik a kisgazdi kiságyába. Ráadásul pont ágyneműcsere után! Szívesen kicsipkéztem volna a fülét!!!

Zsákba-Vili. Magától ment bele. De tényleg. Ez a macska olyan hülye, hogy simán befekszik a mosógépbe, ki lehet porszívózni a bundáját, alszik az asztal közepén. Ennyire hülye macskát én még nem láttam...

Most megyek, folytatom a téli álom alvást. Gazda úgy bedurrantott fával a kazánba, hogy kifűtödtünk a bújózsákokból! Szeretem a meleget :-)