Itt a tél, itt a karácsonyi kirakodó vásárok ideje! Sokat látott, világjáró tacskóként már öreg motoros vagyok az ádventi vásárokon. Jártam már többször a fehérvári, szentendrei, budapesti vásárokon…
Most megmutattam fiatal Boci barátomnak is, hogy mi is az a vásár!
A vásár tele van illattal, hangokkal, kíváncsi és simogató emberekkel, sipítozó vagy távolságtartóan vizslató gyerekekkel… és sok lábbal…, ezért a tacskók a tömegben ölben utaznak, és onnan a magasból szemlélik a világot.
Boci barátom először nem élvezte a vásárt, csak neszezett jobbra-balra. De aztán rájött, hogy ahol sok ember van, ott sok kutyaszerető van, akik a kisméretű tacskókkal extra kedvesen bánnak. És Boci imádja begyűjteni a simogatásokat, gügyögéseket és egyéb cukiságokat. Nekem a hátamon feláll a szőr az ilyen nyálas dolgoktól, de Boci szeret a középpontban cuki-kutyit játszani.
Ettünk a vásárban sült gesztenyét és tejszínhabot a forró csokiról, kirakatokat és vásáros standokat nézegettünk, szimatoltunk a sajtos, füstölt húsos és kajaárus pultoknál… Hmm, az a sok SAJT!
Láttunk naaagy karácsonyfát és ádventi koszorút, körbeszimatoltuk a mikulásszánt (lepisilni nem lehetett, pedig már emeltem a lábam), és egy kis parkban fából készült műállatokat is láttunk. Persze nekünk kutyusoknak először nem esett le, hogy műállatok, meg is morogtam ezt a medvét.
Boci pedig ezt a mókust szemelte ki magának.
Itt pedig pózolunk egy óvárosi lépcsőnél. Én a szép playdogos kabátomat vettem fel, Bocinak pedig öreganyó által varrott pulcsija volt. Azóta ezt a ruhát öreganyó lebontotta, mert valahogy bénán lógott a Bocin, és köt belőle másikat. Gazdák később vettek Bocinak is egy playdogos kabátot, de a divatbemutatóról majd később.
Bocinak annyira tetszett a vásár és a sok ember, hogy teljesen felpörgött tőle. Hazaérve részemről bebújtam aludni a takaróim alá, de Boci csak nem akart elálmosodni. Úgy beindult ettől a sok új élménytől, hogy késő este is csak alig lehetett lelőni őt. Azt hiszem, egy darabig nem viszem őt vásározni.
Így autózunk mi Boci csatlósommal a hátsó ülésen. A lila pléd azért van (lenne), hogy ne piszkítsuk össze az ülést. De általában addig kecmergünk, hogy a pléd csomóba gubancolódik, mi pedig a mellékelt ábra szerint összenyálazzuk az ülést…
Gazda kért karácsonyra kutyáknak való ülésvédőt… nem tudom, hogy milyen lesz, de remélem nem egy ketrec, amit bevágnak a csomagtartóba! Már láttam olyat a tévében! Én olyanba be nem szállok, az biztos! Nem, és kész!
Most jöjjön a divatbemutató:
Első modellünk Boci csatlósom a Futrinka kézműves vásárán licitált kendőben:
Utána következem ÉN! Szintén futrinkás kendőben:
És most… KÖZÖSEN!
És itt van a fenomenális Playdog kollekció!
Senki nem meri a birodalmat háborgatni, ha meglátja a tacskó-biztonsági felügyelet járőrszolgálatát!
Boci csatlósom bekeményített, meneküljön, aki még használni akarja lábát!
Végezetül egy szívet melengető cuki kép a hideg téli estékre:
Csiga tacskó pomponokkal…
No comments:
Post a Comment