In Memoriam Retek

Megint meghalt az egyik macskám. A Retek.

Múltkor a rangidős Csíkos hagyott el minket (aki mellesleg az anyja volt Reteknek), most szegény Retket ütötte el egy autó…

Kezd jelentősen megfogyatkozni a macskaállományunk.

Szegény Retek még átkísérte az úton öreganyót, de vissza már nem ért vele…

De ne beszéljünk a halálról, az szomorú dolog. Inkább derűsen emlékezem meg néhai macska-lakótársamról.

Retek már a kilencedik évét taposta (és a kilenc életéből is az utolsóban járt), még talán a szüleim se éltek, mikor kismacskaként a gazdámékhoz került. A néhai Csíkos macskánk egyszer házon kívül szült, konkrétan a mögöttünk lévő kertészet egyik üvegházában.

Néhány nap múlva a gazdáim realizálták, hogy itt bizony házon kívüli szaporodás történt, vadászták is Csíkost napokig, mire megtalálták az üvegházban egy raklap alatt a  három kismacskájával együtt. Az első előkotort cica vörös volt (valamiért nálunk a vörös macska a menő és a különleges). Úgy megörültek neki a gazdáim, hogy rögtön elnevezték Répának. Kihúzták a következő cicát, egy fekete alapon „koszos foltokban” háromszínű bundájút. És mivel tényleg koszosan nézett ki, elnevezték Reteknek. A harmadik cica teljesen fekete volt, de bármilyen is lett volna, Répa és Retek után már csak Mogyoró lehetett!

Így került a gazdákhoz Retek a testvéreivel.

Már senki sem emlékszik, hogyan történt, de valamikor Retek megvakult az egyik szemére. Nyitva tartotta, csak nem mozgott a pupillája. Bár ez őt semmiben sem zavarta: azt hiszem, hogy ő hozta haza a legtöbb egeret és madarat.

Bocival mindig jól mutattak egymást mellett: a két koszos képű, melírozott bundájú.

Ő volt az egyetlen macska, akitől nem lehetett kényelmesen befeküdni öreganyó ágyába a takaró alá. Mert akárhogy is kúsztunk, fúrtuk magunkat a paplan alá, Retek egy tapodtat sem mozdult a takaró tetején elfoglalt fekhelyéről. Hullámozhatott alatta akárhogy a paplan, ő akkor is a „felszínen” maradt.

És ő volt az egyetlen macska, aki néha kölcsönvette egyik-másik becses játékunkat, és vénmacska létére vadászatba kezdett az előszobában. Néha a lábtörlőket is játéknak nézte: fekvő pozícióban páros hátsó lábbal rugdalta őket, vagy alájuk bújt és teknősbékát játszott.

Jófej volt a Retek, néha még hozzánk is odajött dörgölőzni, hízelegni, már amikor hagytuk…

Gazda keresett néhány Retek képet, többségük még az időszámítás előtt készültek, vagyis azelőtt, mielőtt megszülettem és átvettem volna az irányítást a VILÁG fölött.

Itt még nagyon kicsi Retek volt: Csíkossal és a tesókkal lesnek ki a vödörből, ahová fakultatívan beültek. Retek a középső, még egészséges kék gülüszemekkel.

  

Egy felnőtt macska kép. Itt éppen a meleg radiátoron lazulnak a Julissal. A hátsó a Retek macska. Látszik is a bal szemén, hogy itt már furcsán áll:

Viszlát Retek! Jó Retek voltál!

Utóugatás:

Gazda este válogatta a macskás képeket a bejegyzéshez, én pedig végig az ölében trónoltam. Megláttam a monitoron ezt a képet a néhai Pufi macskánkról, és muszáj megmutatnom:

Még hogy ÉN kövér vagyok! EZ a macska a kövér, hozzá képest én karcsú vagyok, szóval tessék leállni mindenféle diétával, és IDE A KOCKASAJTOT!!!