Még nagyon kicsi kutya voltam, mikor a gazdáim vettek nekem egy fonott
kosarat. Kaptam bele egy szép színes, puha szivacsbélést is. Takaró is járt
hozzá, amit még a Mylo-havertól örököltem, ezzel takartak be a gazdáim.
Valahogy az évek során a kosár egy kicsit összement. Vagy én lettem nagy és
kövér, de ezt a lehetőséget elutasítom, igenis a kosár lett kisebb. Akárhogy
is, végül a kosarat önzetlenül átadtam Boci csatlósomnak.
Ő nagyon szeret benne feküdni, főleg, ha a gazdák fel-le mászkálnak a lakásban. A kosárban szemmel lehet tartani őket, és a fekhely mögötti
radiátor még melegen is tartja Bocikát.
Viszont egyik nap szörnyűséges bűntény történt!
Valaki ellopta a kosarat!!!
Csak a hűlt helyét, illetve a kosár alatti kis szőnyeget találta meg Boci.
Értetlenül trónolt rajta. (De lehet, hogy korlátozott agyi kapacitásával
fel sem fogta, hogy nincs alatta kosár és szivacs…)
Már pont elkezdte volna mélyebben elemezni a kosár eltűnésének
körülményeit, amikor kiderült, hogy a kosár megvan! Csak a gazda karácsonyi nagytakarítás címén kitisztította.
Boci megnyugodva fészkelte be magát a megszokott helyére:
Később a frissen mosott kistakaró is megérkezett:
Így már ki lehet bírni a telet! Jöhet a karácsony!
No comments:
Post a Comment