Főztünk húslevest!

Főztem húslevest, de nem akármilyen húslevest ám! Kakaska levest!

Tudjátok, hogy mi az a kakaska? Én tudom ám! A cicavízióban láttam, hogy a kakaska egy baromfi. Fiú baromfi. Csak nem felnőtt, hanem kisebb.

Az íze szempontjából mindegy is, hogy a leves alapanyaga madár vagy malacka vagy bármi más. Hús legyen, és kész!

Bizonyítékom is van rá, hogy én főztem a kakaska levest! Képek!!!

Itt már a húst éppen beleraktam a fazékba, és megpucoltam a répát is. Már csak a cérnametéltet kell kifőznöm:

"Hm, már össze is futott a nyál a számban! Már száll a kakaska illata!"

Öreganyó segített a főzésben: azt mondta, hogy a leves tetejéről néha le kell szedni a habot… Odaállítottam a fazék fölé Boci csatlóst, hű kuktámat, hogy menedzselje a habképződést:

"Főnök, akkor most kezdjem el lenyalogatni a tetejéről a habot?"

A végeredményről nem készült kép, mert olyan gyorsan elfogyasztottuk az adagunkat, hogy nem lehetett dokumentálni.

A fáradtságos főzés és zabálás után ilyen nagyon elfáradtunk: