Képekben fogom
bemutatni szerény személyem tündöklő jelenését a II. Tacskótalálkozón, amit
2015.10.03-án rendeztek a népligeti Strázsa Kutyaiskola területén.
Volt első is
tavasszal, de arról lemaradtam, mert nekem SENKI NEM SZÓLT!!!
Ezen mélységesen
felháborodtam, és majdnem el sem mentem a másodikra, de nem akartam a gazdáknak
csalódást okozni: így elmentem.
Mivel ez még csak a második találkozó, voltak
némi hiányosságok a szervezésben… de a jövőre vonatkozó javaslataimat majd a
végén gyűjtöm össze, és majd továbbítom a főszervező Mazsolának (nyilván a gazdái, P.Péter és I.Viktor semmit nem hallgatnának meg az ugatásomból)!
De induljunk is
virtuálisan a találkozóra! Mert én ennyi fajtatestvért még éééééletemben nem láttam!!!
„Ott vagyunk már?
Siessünk már! Jól áll a masnim?”
A piros szalag
kötelező volt, valami ellen tiltakoztam… Ha megmondták volna, hogy mi ellen is
tiltakozom, akkor meg is ugatom azt a valamit… így csak libegtettem magamon a
piros masnit, és néha ráléptem, mert kikötődött.
„Megérkeztünk, itt
vagyunk, menjünk már beeeeee!”
Először
természetesen mindent jól megugattam, de hamar rájöttem, hogy itt nálam sokkal
hangosabb és élesebb hangú kollégák is vannak. Rájuk bíztam a szirénázást, én a
gazdákra figyeltem. Mert akkora volt a népsűrűség mind tacskóból, mind
emberből, hogy én bizony el sem mozdultam a gazda háta mögül és 2 méteres
körzetéből. Mások szaladgáltak, pórázt rángattak, barátkoztak fajtatársakkal,
de én póráz nélkül se mentem három lépésnél messzebb a gazdától! Boci
csatlósom sem. Mert ő azt csinálja, amit én…
Ennyi. Ilyen közel
tobzódtunk csak a bázist jelentő babakocsitól. Mert a kisgazdát biztos nem
hagyják el, és akkor mi sem veszhetünk el.
Aki odajött, azt azért rendesen
üdvözöltük, megszimatoltuk, eszmét cseréltünk. De messzebb nem mentünk velük,
pedig a gazda biztatott.
Egy rakás Bocival.
Valahogy mind filigránabb volt, mint az én hurkahátú csatlósom
Előtérben: a
csodálatos testem, háttérben: virslik rohangálnak mindenhol
Találkoztunk
blogolvasó rajongókkal is: ő itt a Simon például (remélem, jól jegyeztem meg a nevét,
mert őszintén szólva a nevekre és az emberek egyéb hülyeségeire nem figyeltem,
én a hátsó fertályokat és pofikat analizáltam).
Nem született
rólunk szépen pózolós hármas csoportkép, ahhoz túl izgágák és elfoglaltak
voltunk. Azért egy kicsit dumáltam vele…
Boci, Simon és egy
harmadik tacskó, aki mindenáron fel akarta csípni Bocikát…
Találkoztunk Boci
rég nem látott csajával, Bizsuval is.
„Ó Bocinova, úgy
hiányoztál, remélem azóta is én vagyok az egyetlen csajod!”
„Nézd Bocinova,
még így hét évesen is milyen hajlékony és nádszál vékony vagyok…”
Na én ott is
hagytam a nagy románcot…
Ezt a képet csak az öreg bácsi kedvéért mutatom meg:
mindenre mosolygott, minden kutyának örült…
…Hiába a
tacskószerelem örök…
Egy csomó
kutya-akadály volt kihelyezve a fűbe, nyilván nekem eszem ágában sem volt
használni őket. Csak lepisiltem… Most mit csináljak, nem volt elég fa…
Itt lehetne
ájuldozni, hogy milyen gyönyörű hosszú szőrű tacskók, még tigriscsíkos is van.
De szerintem a csodálatosan rajzos bundájú hátam sokkal szebb!
Ő volt itt gazdi
kedvence (utánunk persze). A nevét nem tudom, mert Németországból költözött
hozzánk, és kacifántos neve volt. Amúgy tényleg jó állású csaj volt.
„Most megyek,
veszek magamnak tacskó mintás pólót. Jöttök gazdák?”
Kisgazdi is
vegyült. Bepasizott. Lesz még bajom ezzel a gyerekkel...
Gyors eszmecsere
néhány fajtatárssal. Azt a szép foltos bundát figyeljétek balra!
NemBoci
Sok tigriscsíkos
Boci-hasonmással találkoztunk. De csak Bocikának volt felemás a szeme. Erre
nagyon sokan rá is csodálkoztak, lefényképezték, megtanácskozták a jelenséget a
gazdáimmal. Kicsit mellőzve is éreztem magam, hogy megint csak Boci van a
középpontban, ő kapja a sok potyasimogatást, irántam viszont nem érdeklődik
senki… Meg vagyok sértve…
Ezt a képet a
facebookra tette fel az egyik Boci-rajongó. Mert milyen szép a szeme. Én ezt
bámulom minden nap. Uncsi. Vigyétek, ha akarjátok. Úgyis megsértődtem…
Na jó, egy kis
simogatást én is kaptam.
Na jóóóó, még egy
kis simit nekem… Kicsit kiengesztelődtem…
Az igazi
tacskórajongó teljes harci díszben érkezett…
Ezt a képet a
gazdáim orra alá fogom dörgölni, ha még egyszer azt mondják rám, hogy kövér: "bálnácska és a találkozó" a címe (bocs a gazdáitól, de most tényleg!)
Most pedig
következzenek a javaslataim a következő tacskó találkozóra:
- Legyen kockasajt
automata.
- Legyen sajtos rúd
automata.
- Legyen fül- és
faroktő simogató automata. Mert én nem megyek ám oda akárkihez ingyen simogatásért!
- Legyenek
kihelyezett karók, amit mindenki (mármint minden kutya) körbepisilhet, és én
megszimatolhatom. Kevés volt a jelölőhely.
Ez a szerény
véleményem. Tessék intézkedni!
Végezetül pedig
néhány tökéletes kép rólam és Boci csatlósomról. Köszönet érte Borbálának, aki
megosztotta őket a facebook-on. Remélem, nem sértődik meg, hogy közzéteszem
őket. Igazán jó munkát végzett, elégedett vagyok vele. És a dicséret igazán
nagydolog az én pofácskámból. Szóval köszönjük Borbála.
És köszönjük szervező
gazdik.
Ha valaki lemaradt volna a buliról, itt lehet nézegetni még képeket, és informálódni a csapat jövőbeli találkozóiról:
Megyünk tavasszal is!!!
No comments:
Post a Comment