Süti úr, az áldozat

Kutyatámadás ért.

Séta közben. 

Pórázon sétáltam a gazdákkal és a kisgazdival a faluban. Komótosan szimatolgattam, mit sem sejtve jelölgettem, baktattam az út széli fűben. 

Egyszer csak   ....   a semmiből    ....    ott termett egy méretes németjuhász-féle nagykutya-féle. 

Üvöltöttünk mi Bocival, csattogtattuk a fogunkat, de a nagy kutya jött, látott, belém harapott! 

Egy pillanatra kapott csak el, és már szaladt is tovább. Minden egy fél pillanat alatt történt. Gazdáknak még arra sem volt idejük, hogy felkapjanak, vagy a nagy kutyát likvidálják.

A kutya amúgy volt tordasi jegyzőnk Márki Feri kutyája volt (a falubeli olvasók kedvéért, hogy tudják, kit kell ezentúl utálni). Kedves gazdája az utcán beszélgetett, és addig kiengedte a kutyát az utcára szimatolni. A kutya pedig előbb vett észre minket, mint a gazdája, és ránk rontott. A gazdája szerint biztos macskának nézett minket, azért rontott nekünk… 

Már nem azért, de melyik macska ugat?! És különben is, a macskát meg lehetett volna támadni?! 

Persze azért elnézést kért, és nem lett-e bajom, stb… Köszi, b*meg, sokra megyek a sajnálkozásoddal.

Szóval mélységesen fel vagyok háborodva a gazdákkal együtt, hogy szinte egyetlen egyszer sem tudunk úgy sétálni a faluban, hogy ne találkoznánk egy utcán kóborló ebbel, vagy udvarról kiszökő vagy nyitott kapuban prédára váró ebbel. Felháborító! 

Persze én sétáljak MINDIG, MINDENHOL pórázon, és még a kakámat is szedje össze valaki.

Itt nincs kutyás társadalom. Itt kutya ellenes és akutyátkerítésmögöttkelltartani társadalom van. Nagyon-nagyon kevés a kivétel. Legalábbis Tordason. 
De én lázadok! 
Sétálok! 
Ugatok! 
És szarok!

Amúgy a kutyatámadástól nem lett nagy bajom. A hátsó lábamnál harapott belém a kutya, vérzett is, több napig seb volt rajta. Csak a harapás utáni fél percben bicegtem a lábamra, utána már rendesen tudtam használni. De egész séta alatt gyámoltalan kiskutyaként, megszeppenve, gazdákhoz tapadva, és minden zajra neszezve baktattam a babakocsi tövében.

Azért gazdák elvittek dokihoz, mert még másnap is váladékozott a fognyomnyi sebem. Dokinéni kicsit leborotválta a szőrt rólam, hogy jobban lássa a bibit. De nem kellett vele semmit csinálni. Csak lefertőtlenítette, és kaptam fájdalomcsillapítót. Elfelejtette felírni a napi 3*1 gyógykockasajtot, de szerencsére a kockasajt vény nélkül is kapható…

Három napig én voltam itthon a szegény, szerencsétlen kiskutya, és ezt nagyszerű színészi képességeimet latba vetve, kellően ki is használtam…

Szóval tulajdonképpen nem lett komoly bajom. De – tudom, nem szabad ilyeneken agyalni – mi lett volna, ha történetesen póráz nélkül sétálok? Elszaladok, és széttép? Vagy ha nem a lábacskámat kapja el, hanem egy eret. Elvérzek?

Ha macska lennék 9 élettel, el legalább egy félbe belekerült volna...

Kép a bibis, kilyuggatott bundámról - a gyenge idegzetűek ne nézzék meg, mert VÉR is van rajta!!!

Ez itt a nagykutya szemfog nyoma!