Végre kipihentem a múlt heti szilvásváradi megpróbáltatásokat. Az élet visszatért a rendes kerékvágásba: házat őrzök, nagyokat sétálok, bújózsákban alszom, kisgazdit babysittelek, csontot rágcsálok.

Nem túl változatos, de annál pihentetőbb kutyaéletem legfrissebb képei:

Boci pózol a gyúrói halastónál.

Pedig jutifalatot se kapott érte, csak már dög fáradt volt...

Napelem-töltés.

Ritka eset, ha én a földön fekszem. Ahhoz nagyon meleg talajra van szükség!

Hurkatestemen csillan a fény, a Földön a tacskó a legcsodálatosabb lény!

Tanítom pórázzal sétáltatni a kisgazdit. 

Egész jól megy neki, csak az a baj, hogy otthon, két sétáltatás között is szalad utánunk, hogy ránk erőszakolja a hülye nyakörvet.

Amíg a kisgazdi játszik a parkban, én őrködöm, felügyelek, rendet tartok, ugatok!

Nagy vihar volt: dörgött, villámlott, és mi ezektől rettentően félünk. Testületileg kivonultunk a konyha elé, a gazdi és a kisgazdi közelébe.

Amúgy csak nagyon indokolt esetben fekszem a kutyakosárba. Az olyan méltatlan. Nekem a franciaágy való. A kosár a Bocié...

Eső után segítettünk pocsolyát mérni a kisgazdinak. Életében először járt pocsolyában. Rendes tacskóként megmutattam neki, hogy kell csinálni. Csak rajtam nem volt gumicsizma...



Ez nagyon durva photoshop! Hát hogy is hagyhattam volna, hogy a Vili cica rám feküdjön!

Kullancs-hírek:

Eddig az idei szezonban spot-on volt a bundánkon kullancs elleni védelemként. De a múltkor Bocika hasába belemászott egy aljas kis dög kullancs!!! Úgyhogy a szezon hátralévő részére vett nekünk a gazdi méregdrága, de annál hatásosabb Bravecto-t, ami őszig kitart, és tuti nem mászik belénk egy rohadt kullancs sem. Tavaly bevált, és csak egy tabletta. Lenyelem és kész! A hülye kutyának is megéri.


Gazdinak szülinapja van. Megyek az udvarra kürtöskalácsot sütni és sajtos rudat kunyerálni...