Azt hiszem, hogy még sosem
írtam arról, hogy a vécézés elemi szükségletét hogyan kapcsoltam össze a
szobatisztasággal.
Néha megkérdezik a témával
kapcsolatban a gazdámat (aki egyébként szintén kezdő gazda, de azt hiszi, hogy
4 év után már olyan sok tapasztalatot gyűjtött, hogy bátran osztogathat
tanácsokat…).
A „hogyan tanítod meg a
kutyát, hogy szobatiszta legyen?” kérdést én megfordítanám. Hogyan tanítod meg
a gazdát, hogy szobatiszta lehessél?
Abban mindenki egyetért, hogy
a kutyának ürítenie kell, és ezt nem jó, ha a lakásban teszi. A kutyának sem
jó, mert ki a túró akarja órákig a saját szmötyiszagát szaglászni a lakásban,
főleg, ha olyan kifinomult orra van, mint nekem és fajtársaimnak! (A cicakaka
nem számít, azt meg is lehet enni…). A dilemma ott kezdődik, hogy ha a lakásban
nem lehet összevissza üríteni, akkor hogyan lehet ezt kulturáltan megoldani.
Kiskutya koromban gazda a
következő praktikákat vetette be a szobatisztasági kérdés megoldása végett:
- - Macskaalom:
szegény gazda világéletében macskás ember volt, én vagyok az első kutyája. A
kis kezdő azt hitte, hogy majd szépen rászokom az alomba potyogtatásra, mint a
cicák. Mert a cicáknak egyszer megmutatják az almot, és utána csak oda
csinálnak. Állítólag. Én azért már láttam néhány kivételt… Az almot mindenre
használtam, csak vécézésre nem. Kikapartam a dobozból 2 méteres sugárban,
megettem, széthordtam a pofámban, feküdtem benne. Mindenhova potyogtattam, csak
oda nem. Következtetés: ne próbálkozzatok alommal!
- - Kutyapelenka:
legalább a nevében benne van a kutya. Egy egész nagy csomaggal vettek a
gazdáim, még bűvös cseppeket is vettek hozzá, amit elvileg rászórsz a
kiteregett pelenkára, és a kutya rá fog csinálni. Hát én nem csináltam rá.
Konkrétan miszlikbe rágtam a pelenkákat vagy felvittem őket az ágyra aludni. A
harmadik széttépett pelenka után feladták a gazdák. Azóta is valahol a szekrény
mélyén van a peluscsomag. Ki tudja milyen okból tartogatják a gazdák…
- - Ha
rajtakapod a kutyádat a vécézésen, jól szúrd le, és dörgöld bele az orrát: ez
egy barbár szokás! Ki ne próbálja egy gazda se, mert azt feljelentem! A
sajátomat is! Még a hangosabb leszúrás oké, én is leugatom a gazdát, ha nem
adagolja elég gyorsan a kaját. De az orrdörgölés teljesen hatástalan és undi
is. Utána még a kutya orrát is takaríthatja a gazda.
Akkor mi a tuti módszer?
A kulcsszavak: türelem és
idő.
Rá kell szoktatni a gazdát, hogy vigyen ki az udvarra/kertbe/utcára
rendszeresen. Különösen alvás előtt, alvás után, evés előtt, evés után, szóval
kb. óránként. Ha kint elvégeztük rendesen a dolgunk, akkor a gazdának meg kell
dicsérnie, hogy „jaj, de ügyes kiskutya vagy, milyen szépen
pisiltél/hurkáztál!”.
Ha ezt az állandó rituálét
betanítjuk a gazdának, akkor jó eséllyel szobatisztává válhatunk. Kutya és
gazda is meg fogja szokni, hogy az ürítést közösen, kint csináljuk (mármint a
gazda csak nézi és összeszedi, ő nem potyogtat kint). Később már magától
értetődő lesz, hogy az ajtóban toporgó vagy nyüszítő kutyát ki kell engedni.
Még egy dolog: kiskutya=kis
tartály, nagykutya=nagy tartály. Amíg kicsi voltam, éjszaka is ki kellett vinni
egyszer-kétszer wécézni, egy idő után
már én magam jeleztem nyüszítéssel, hogy megtelt a hólyagom. Amióta nagykutya
vagyok, már simán kibírom 12 óráig is pisilés nélkül.
Gazda szavaival élve azért én
sem vagyok tökéletes, még nagy ritkán előfordulnak „balesetek” éjszakánként.
Hát én ezt kikérem
magamnak!!! Nem szoktam „baleseteket” csinálni! Ha én bekakilok vagy bepisilek,
az teljesen tudatos, annak konkrét oka van, és a „munkavégzés” helyét is
pontosan megtervezem! Ugyanis én csak akkor szoktam becsinálni, ha bosszulni
kell! Bosszút kell állni, ha pl. éjszaka nyüszítek a földszinten, hogy
engedjenek fel a gazdák az emeletre, hogy az ágyukban aludjak, de ők a fülük
botját se mozdítják, és nem engednek fel. Nyüszítek pár percig, aztán megunom,
és jöhet a bosszú-kaka! (Amúgy az mérgesít legjobban, hogy a gazdák nagyon jól
tudják, hogy a hiábavaló nyüszítés után bosszulok. Mégsem engednek fel az
ágyba. Nem tanulnak semmit! Én pedig bosszulok!)
A bosszú-kakát mindig olyan
helyre potyogtatom, hogy jól szem előtt legyen. Hogy a gazdák a reggeli félig
begyógyult szemükkel is észrevegyék, ha lekóvályognak a hálószobából. Rutinos
gazdák: már a lépcsőn lefelé araszolva érzik a bosszú-végtermék illatát!
A bosszú-pisi elhelyezésére 4
jó taktikám van:
- - vagy olyan
helyre kell a tócsát pozicionálni, hogy annak ¾-e tuti befolyjon a
fürdőszobaszekrény/cipős-szekrény alá, hogy lehessen bútort rámolni
- - vagy a
nappali szőnyegére kell ereszteni, ami jól beszívja, és tuti nem lehet kimosni
belőle
- - vagy a lakás
egyik forgalmas, járólapos helyére kell pisilni, ahol a félálomban lévő, csipás
szemű gazda tutira belelép zoknival, aztán szentségel, és féllábon ugrál el a
fürdőszobáig (höhö, ez a legkirályabb!!!)
- - vagy egy
tuti eldugott helyre kell pisilni, de ennek babérjait csak 1-2 nappal később
lehet learatni, mikor a gazda észreveszi a megszáradt, felvakarhatatlan
pisifoltot, amit csak kemény súrolással tud fertőtleníteni négykézláb görnyedve
a folt felett
Végezetül összegezném a
hallottakat:
- - minden kutya
szobatiszta, de ennek gyakorlására a gazdákat is ki kell képezni
- - a kutyák nem
cicák, nem fognak egy helyre potyogtatni, sem a lakásban, sem azon kívül
- - a
bosszú-kaka és bosszú-pisi nem számít a szobatisztaság megszegésének, ezek nevelést
elősegítő eszközök
- - bármi is
történjék, igazi vagy bosszú „baleset”, gyakoroljunk be egy tuti-bűnbánó arcot
Remélem, minden
szobatisztasággal kapcsolatos kérdést körbejártam, és kezdő gazdis fajtatársaim
is tanultak néhány használható praktikát. Ha bárkinek más tapasztalatai
lennének a témával kapcsolatban, ne szóljon. Nekem így jó, és kész!
