Esik az eső

Esőben nem lehet kimenni sétálni vagy az udvaron szimatolni. Vagyis ki lehetne menni, de nincs kis gumicsizmám. És esőkabátom sincs. Bár ha lenne, akkor se mennék ki. Ázzon, aki gomba! Én nem akarok sehová se növekedni.

Esőben két dolgot lehet csak csinálni: aludni a takaró alatt vagy játszani gazdával az emeleten. Mert néha gazda unatkozik, nem hagy aludni, és akkor játszani kell vele fogócskázást, rongyhúzást vagy lufi-pöckölést az emeleten.

A legutóbbi esős estén fényképezkedtünk is az emeleten két lufi-harc közben. Megmutatom a birodalmam emeleti részét:

A télikertben semmi izgalmas nincsen, csak uncsi és szagtalan növények. Nem is szoktam sokat itt tartózkodni, csak ha felülhetek a papasanban henyélő gazdára.

 Jaj, ezt a képet inkább töröljük: szörnyen kövérnek nézek ki rajta!

Az emeleti lépcső melletti díszekkel:

Ezekre se szoktam sok időt fordítani. Régebben még el-elcsentem egy-két dísztököt, amit aztán valamelyik szőnyegen miszlikbe aprítottam. De rájöttem, hogy a dísztök rossz ízű, és nincs benne sajt elrejtve. Azóta nem bántottam egyet sem.

A kedvenc helyem, a hálószoba:

Vagyis a kedvencem lenne, ha sokkal több időt tölthetnék itt. De csak sátoros ünnepeken aludhatunk együtt a gazdikkal. Azt állítják, hogy mi ketten Boci csatlósommal olyan nagy helyet foglalunk el, hogy még egy franciaágyat kellene beszerezniük, hogy ők is kényelmesen elférjenek. Nosza, rajta! Vegyenek még egy ágyat! Hol itt a probléma?!

Mindent megmutattam, és kijátszottam magam. Most már igazán elállhatna a hülye eső!