Mostanában nagyon
elfoglalt vagyok a kisgazda miatt, akit napi két műszakban is őriznem kell. A
harmadik műszakban (éjszaka) alszik, olyankor én is pihenek. Amúgy segítek
szoptatni (gazdi mellett fekszem, míg a kisgazda kajál), segítek pelenkázni (a
pelus tartalmát mindig le kell ellenőrizni), és idegesen toporgok a gazda
körül, ha a kisgazda egyedül sír az ágyában vagy a játszószőnyegén.
Fenti
elfoglaltságom miatt késve számolok be a karácsonyunkról.
Legelőször is
elmentünk karácsonyfáért:
„Csapj a
rénszarvasok közé, gazda!”
Aztán segítettünk
fát díszíteni:
Boci messziről koordinálja
a szaloncukrok egyenlő távolságra történő elhelyezését
Kisgazdával
válogatjuk a díszeket
Ez a kedvenc
díszünk: a nagy csontdísz!
„Gazdi, a
szalmadíszeket se hagyd ki!”
Őrzöm a csomag díszeket,
nehogy elguruljanak!
És egy kis
kulisszatitok: nyilván egy darab dísszel sem pózoltunk volna, ha a gazda nem
készít be a fadíszítéshez egy tálka felkockázott sajtot jutalomfalatként…
Jöhet az
ajándékozás!
Én már rég
kiszúrtam, hogy az ajándékom a legfelső polcra került. Bár lettek volna
kutyaszárnyaim!
Pózoltam (nyilván
sajtért) az ajándékokkal.
Végre megkaptuk
Bocival a saját, jól megérdemelt ajándékunkat!
És csak bontottuk…
… és bontottuk… a
gazda direkt jól becsomagolta, hogy legyen mivel dolgoznunk.
Ekkora
rendetlenséggel járt a sípolós játékok kibontása
„Gazda, add már
vissza a gumikacsámat!”
Két gumijátékot én
kaptam, kettőt Boci csatlósom… De persze begyűjtöttem magamnak mind a négyet!
Ilyen nagyon elfáradtunk az ajándékbontástól
Kisgazda is kapott
ajándékokat, végignéztem őket, hátha van valami sípolós, zenélős játéka, amit
elvehetek, és szétrághatok…
Ezen a képen
látszik, hogy még mindig milyen töpszli ez a kisgazda, pedig már két hónapja
nálunk van. Szerintem nem kap elég alutasakost…
A karácsony
fénypontjaként egy kép gazda ajándékáról, mely bizonyítja, hogy mekkora deményisták is
vagyunk:
No comments:
Post a Comment