Vili: Boci szülinapi ajándéka

Több rendkívül fontos eseményről is be kell számolnom.

Az első egy nagyon örömteli esemény: Boci szülinapja! 

Boci 3 éves lett, már majdnem 3 éve hű (és néha idegesítő) csatlósom. De nem Boci miatt örömteli ünnep. Azért örömteli, mert ünnep = KAJA!!! És ha Boci kapott az én szülinapi bulimon „tortát”, akkor nekem is jár az ő szülinapján!

 Boci és „torta”: dobozos állatkaja kockasajt feltéttel

„Add már ide!!!”

A kisgazda csak ideült pózolni. Neki nem adtunk „tortát”.

Nem csak torta volt szülinapra, Boci kapott egy új sípolós pulykát is… és egy macskát. A Vilit!

És ez a második fontos esemény: a Vili.

A Vili egy macska. Kicsi, fekete, béna mellső lábú. Gazdák találták biciklizés közben, szaladt utánuk az út szélén, a senki földjén három lábon. Mi mást csinálhattak volna, mint hogy hazahozzák. (Én mondjuk tudtam volna nekik pár tippet adni, hogy mit csináljanak vele, csak ne hozzák haza…). 

Szóval a kis szerencsétlen béna macska hozzánk került. Gazda tett egy kósza kiplakátolós kísérletet, hátha előkerül a gazdája, de nyilván senkinek sem hiányzott egy béna macsek. Vili maradt. Elment az állatorvoshoz, megröntgenezték, de nincs eltörve csontja. Orsóidegbénulásizéja van, most kétnaponta kap injekciókat, hátha attól feltámad a rossz lába. Ha nem javul, úgy marad. Nem műthető, max. amputálható. De ez őt semmiben sem zavarja, mindenre felmászik, szaladgál, karmol…

Amúgy azért Vili, mert Vilmos napon találták a gazdák. Aztán az állatorvos közölte, hogy lány… szóval Vilma. De nálunk Vili marad.

Részemről nem szeretem a macskákat, se a felnőtt macskákat, se a kismacskákat. De Bocinak tetszik ez a Vili macska. Konkrétan örökbe fogadta: együtt alszanak, játszanak, fogócskáznak, Boci kísérgeti őt a kertben, a szobában hancúroznak a bútorokon, még együtt is esznek…

Szóval mondhatjuk, hogy Boci kapott szülinapjára egy Vilit.

 Ez itt a Vili, ezen a képen még elég szakadt, de majd kikupálódik

Boci & Vili, nagy a barátság

Nekem mindegy, csak engem hagyjon békén mind a kettő. Különben se voltam jól néhány napig. Megint a bűzmirigyem szórakozott. Feltelt bűzzel, ami nem tudott kijönni. Nyomott. Fájt. Még a farkam se tudtam felemelni, és kakilni se tudtam leguggolni. Dokinéni kinyomta (marhára fájt, kigúvadt tőle a szemem), adott egy marék injekciót, és most már jobb. De azért szívesebben pihengetek az ágyban, minthogy Bocival és Vilivel fárasszam magam.

Ezt a képet letagadom. Csak azért hagytam, hogy ilyen közel feküdjön hozzám, mert magam alatt voltam a bűzmirigyem miatt!

A bűzmirigyes popómról nem rakok fel illusztrációt, de bónuszként kaptok egy képet a csodálatos másik felemről: a duda orromról!