Hosszúúúú forróóóó nyáááár

Az elmúlt hetek kánikulájában nem sok mindent csináltam – lihegtem-, ezért nem is mentem kb. sehová kirándulni (kutyastrandolást utálom), ezért nincs is sok képem az idei nyárról. De azt a keveset, ami van, megosztom veletek, hogy fennmaradjon az utókor számára.

A strandolást, úszást és ilyesmit úúútálom, viszont bokáig (fütyiig) kis vízben pacsálni szeretek. Az ercsii Dunánál az alacsony vízállás miatt marha nagy löszpadok kerültek felszínre, vagyis csak 10 centis víz volt rajtuk: pont megfelelő NEKEM!

Lubickoltunk is Boci csatlósommal végkimerülésig. Hordtuk a botokat, ugattunk kavicsokat, még egy siklót is majdnem fogtam. Tekergőzött a lábaim között, de bamba voltam. A bot amúgy is könnyebben megrágható, mint egy hülye csúszós sikló.

Kicsit homályos, de jól látszik, ahogy a csodálatos hurka testemet kiemelem a habokból, és megmentek egy botot a biztos fulladástól.

„Dobd már el! Dobd már el”!

Kisgazdi is jött a Dunára, de ő nem jöhetett be a vízbe. Biztos azért, mert nem szobatiszta, és nem szabad a vízbe pisilni. Amúgy éppen Baywatch-osat játszok egy bottal. Tisztára olyan a mellkas szőröm, mint a Hasselhof bácsinak.

Aki strandra jár, megéhezik… Én mondjuk mindig éhes vagyok. De extra módon beindul a nyálelválasztásom, ha kezdődik a KERTI SÜTÉS!!!

Gazdák szereztek egy kicsi-ócsó grillsütőt, mert a nagy sütőnkön nem lehet rácson sütni. Vagy valami ilyesmi. Nem értek hozzá, a lényeg, hogy legyen HÚS!

„Ez nem hús, ez krumpli. Azt b@szdmeg!”

Áthívtuk grillezni a szomszéd Sütit is. Egye fene, megeheti a kukoricákat.

Süti jobbról, Süti balról: adj HÚÚÚST!

A legjobb kép: szó szerint árgus szemekkel követem a hús útját…

… és csak egy kicsit kellene hosszabb láb, már el is marnám a husit, szaladnék vele világgá!!!

De minden jó véget ér egyszer, a grillezés is… Viszont lehet tartani hússütés nélkül is bulit. Most felmerülhet a kérdés, hogy vajon napszúrást vagy kutyahőgutát kaptam-e, hogy ilyen hülyeségeket írok. De nem. Semmi bajom. Csak azt próbáltam felvezetni, hogy egy parti lehet jó hús nélkül is, ha mondjuk van SAJTOS RÚD!

Mint a kisgazda névnapi buliján. Zsákszámra ehettem a sajtos rudat!!! Ehettem volna, de nem kaptam eleget, csak kóstolót. De az azért finom volt.

SAJTOS RÚD!!!

Boci csatlósom a maga együgyűségében rávetette magát a kibontott ajándékok csomagolópapírjára.

„Főnök, ezekből valaki kilopta az ajándékomat. Azt hittem, hogy tele van jutalomfalattal, de nincs…”

A csomagolóanyag felaprításának végére ennyire elfáradt szegény Bocika.

Azért szemmel tartottuk az eseményeket. Ki-ki a maga plédjén. Kellő távolságra a kisgazditól, mielőtt hozzám vág valamit…

Ennyi volt az idei kánikula. Mától ősz van, átteszem a székhelyemet és szálláshelyemet a téli rezidenciámba, a bújózsákomba:

 "Te büdös Vili-dög, húzz innen de gyorsan, mert ha belém ereszted a karmod, belefojtalak a vizes edénybe!!!”

Ez a Vili macska egyébként tök pofátlan. Most nézzétek meg, elfoglalta Boci csatlósom fekhelyét:

Lesznek még itt harcok a tél során…