Egyik este nálunk járt Bogi, egy kedves westie kutyus, akivel már
néhányszor sétáltunk együtt. Most meglátogatott minket a birodalmunkban.
Természetesen először tájékoztató-jellegű ugatásban részesítettem, hogy
tisztában legyen vele: itt én vagyok a birodalmi őrző és kiskirály egy
személyben.
Boci nagyon lelkes lett a lánykutyus láttán, azt hitte, hogy megint
szerzett egy új csajt magának. De Bogi nem igen foglalkozott szegény
csatlósommal, konkrétan letojta…
Bogi négyzetcentiméterenként végigporszívózta az egész birtokunkat, és
közben ránk se füttyentett. Még az udvarban ólálkodó macskák sem izgatták,
szerintem azt se tudta, hogy mik azok.
Bocika pedig csak bambán kullogott utána:
Bementek együtt a málnásba… (szedresbe)…
Mivel Bogi a nagy szimatolásban egy percre sem állt meg, nehéz volt róla jó
képeket csinálni. Azért gazdának sikerült kettő valamirevalót elkattintania (a
háromszázból…):
Lufifejű
Olyan, mintha légpárnás lenne
Néhány röpke szimatolás erejéig ránk, tacskókra is szánt egy kis időt:
Most te szimatolsz engem,…
… most én szimatollak téged.
A végén Bocival meguntuk, hogy járkáljunk a kajtató Bogi után, bevártuk az
udvar közepén, amíg a lufi feje maximálisra dagadt a sok szagtól, és abbahagyta
a szimatolást. Amíg vártunk rá, gazda fényképezett:
Igazi nyári sztárfotó Bociról. Levendulás Boci.
Mi tagadás. Szépek vagyunk. Ennyi.
Bambán bámulós. Boci is lufi fejű lett!
Az egyetlen közös képünkön ennyire futotta a pózolásból…
No comments:
Post a Comment