Most bemutatom, hogyan kell lufival játszani!
Először szólni kell a gazdáknak, hogy vegyenek egy nagy csomag lufikát. Egy nem elég, sőt kettő sem, mert elég rövid életű játékok…
Aztán jól meg kell ugatni gazdát, mikor felfújja a lufit, hogy fújja már gyorsabban. Ha elég hangosan ugatok, hamarabb felfújódik, és már játszhatunk is!
A legjobb, ha a lufizáshoz legalább 1 kutya és 2 gazda rendelkezésre áll, plusz kell egy jó nagy szoba. Biztos a szabadban is lehet játszani, de most tél van, hideg van, hó van, csak bent vagyok hajlandó játszani.
Gazdák ütögetik felém a lufit, én pedig jó magasra felpöckölöm az orrommal. Aztán megint gazdák ütögetik, aztán megint én. És ez így megy egészen addig, amíg végre sikerül a fogaim közé csippenteni a lufi megkötözött végét (mert csak itt tudom megfogni), és már többet vissza se adom gazdáknak.
Ezután módszeresen össze kell nyálazni a lufi-áldozatot, közben a mellső lábacskákkal le kell fogni, nehogy eliszkoljon a galád lufi. A nyálazás és rágás közben előbb-utóbb – főként előbb – kipukkad a lufi. Vigyázni kell, nehogy megcsípje a pofácskát!
Gazdák a lufi-kivégzés után össze szokták szedni a gumidarabokat, mert amilyen hülye vagyok, megeszem őket. És lenne ám műbeles kutyakolbász…
A lufi kergetés egyébként nagyon fárasztó játék.Amúgy nem nagyon szoktam lihegni, de a lufizástól teljesen kikészülök. Lihegek, fújtatok, elfáradok, minden kutyaenergiát kidolgozok magamból. Jó kis móka!
Most képekkel is illusztrálom ezt a legújabb kutyasportot:
Lufik támadás előtt: Vigyázz, kész, Süti-támadás!!!
Pöckölöm jobbra, pöckölöm balra…
Lufika, gyere ide a tacskóhoz.
Na most megvagy, véged van, galád lufi!
Lufi-tetemek… tömeggyilkos tacskó vagyok:
Ennyi lufizás után igazán kaphatnék pár falat pizzát a javából!
