Süti úr VESZÉLYBEN!!!

Tegnap majdnem kipurcant kiskutya lettem!

Nem sokon múlt a kis bolhás-büdös tacskóéletem! (Persze bolháim nincsenek, és a hétvégén fürödtem is, szóval büdös sem vagyok…, de jól hangzik)

Az eset úgy történt, hogy a szokott módon alukáltam öreganyó ágyában a takarója alatt. Aztán valahogy belekeveredtem a huzatba. Vagyis a huzat gombjai közé…

Hallottam, hogy gazdák hazaértek, furcsállották is, hogy miért nem szaladok ki eléjük a teraszra. Hívogattak, azt hitték, hogy elaludtam. Nyüszítettem nekik párat, hogy jelezzem, igen nagy gondban vagyok. Azt gondolták, hogy a cicák rám csukták a szobaajtót vagy ilyesmi. De amikor beléptek a lakásba már látták, hogy nagyobb problémám van! Nemcsak beleszorultam a paplanhuzatba, hanem szabályosan a nyakam köré csavartam a huzatot. És ahogy ficánkoltam, hogy a két gomb közül kiszabadítsam a fejem, valahogy még egyszer magamra tekertem a paplant, és még két gombnyi helyet a nyakamra tekertem. Ott ültem az ágy mellett a szőnyegen, félig földre húzott takaróval, nyakamra tekert huzattal. Úgy fogott a takaró, mint egy nyakörv! Csak sokkal szorosabban!

Gazdák gyorsan kiszabadítottak, kigombolták a nyak-béklyómat, és megmenekültem! Olyan nagyon boldog voltam, alig fértem a bőrömbe, összevissza ugráltam a gazdákat, végre megint szabad kiskutya lettem!

Mert ha csak egy kicsit is meghúzom magamon a betekert huzatot, vagy beakad valahová, amikor leugrom az ágyról… hát akkor gazdák csak egy halott kistacskót találtak volna otthon… Az nagyon csúnya lett volna!

Ma reggel, mikor otthon hagytak gazdák, megfordították a takarót, hogy ne azon a részen legyenek a gombok, amerre fekszem. A párnát is megfordították, és minden második gombot kigomboltak… Azért majd óvatosabban forgolódom ezentúl… Elég hülye halál lenne belefulladni az ágyba...

Érdemes lett volna lefényképezni, ahogy takaró-pórázzal ülök az ágy mellett és nyüsszögök. De a gyors kiszabadulás fontosabb volt, kép nem készült. Ki is akadtam volna, ha gazdák nekiállnak bajba jutott tacskót fényképezni, ahelyett, hogy kiszabadítanának.

Szóval végülis bajom nem lett, ágyfóbiám sincs, ezentúl is ott fogok aludni. De lehet, hogy ma miszlikbe rágom a takarót, nehogy még egyszer megtámadjon... Csak a biztonság kedvéért :-).

Tópark sétány - kutyusoknak is!

Új sétálóhelyen jártunk gazdákkal: a törökbálinti félkész Tópark lakóparknál. Ez egy nagy félbehagyott építkezés, de a szellemjárta épületek arrébb vannak a tótól, így nagyon jól lehet élvezni a mesterséges horgásztavat és a körülötte szépen parkosított sétányt.
Ez itt a sétány:

Kutyust is lehet sétáltatni, még kakazacsi is van minden 50 méteren! A gazdáknak is van WC, ami ritkaság a parkoknál! Úgy 2-3 km-t lehet kutyagolni odavissza, van sok árnyékos hely, füves rész, nádas, ahol le lehet menni a vízhez, és a kedvencem: a fűben itt-ott pecások által elhagyott döglött haltetemek! A legjobb illatosítószerek a lókaki után!

Csak ügyesen kell csinálni a parfümözést, mert gazdák nem szeretik, ha dögszagom lesz. Szóval először észrevétlenül fel kell kutatni a fűben a halmaradványokat. Nem túl feltűnően, mintha csak szaglászgatnék. Ha megvan a tetem, meg kell várni, amíg gazdák nem figyelnek, és akkor mehet a fetrengés! Aztán gyorsan fel kell pattanni, eliramodni, mert gazdák észrevesznek, és már szaladnak is elzavarni onnan, és közben megszidnak, hogy  „mit csinálsz, te szerencsétlen”. Ha ügyes vagyok, ennyi is elég egy kis illatanyaghoz. Bár a lókakitól hamarabb parfümös leszek, de azért a haltetem is megteszi!

A mostani alkalommal csak egy egész kicsit lettem büdös. Épp csak egy árnyalatnyi kellemes, aromás halbűzzel illatosítottam a bundámat J.

A parkos séta során találkoztam más kutyusokkal is (köztük egy szálkásszőrű fajtatársammal), de mivel a délutáni „főszezon” előtt jártunk ott, többnyire egyedül sétáltunk és játszottunk gazdákkal. Készült pár őrült kutya kép:

Gyerünk gazda, most fényképezhetsz. Egy pillanatra hajlandó vagyok egy helyben maradni...

Pózolok gazdával 

Most úgy csinálok, mintha nagyon fáradt lennék, de közben haltetemet vadászok ám!

Kilövésre felkészülni!...

 ... éééés repülés!!!!

Landolás után, zsákmánnyal

 Na most már fáradt vagyok ám rendesen

Hétvégi menü: sajt, libatepertő, torta

Hétvégi események - csak dióhéjban, mert olyan nagyon fáradt vagyok, hogy legalább két napig egyfolytában aludnom kell, hogy kipihenjem magam. Max. egy kis cupák-rágásra lesz csak erőm…

Az egyik hétvégi megpróbáltatás az etyeki Pincefesztivál volt. Azt a részt nagyon élveztem, amíg odaautóztunk a helyszínre. Szundikáltam a hátsó ülésen, de azért résen voltam, nehogy a gazdák nélkülem szálljanak ki a kocsiból.

Viszont az a rész nagyon nem tetszett, mikor Etyeken a parkolóból le kellett kutyagolnom a faluba. Voltak ugyan transzfer-kisbuszok is, de azok emberbuszok, nem kutyaszállítók…

De a fáradtságos séta nem volt hiábavaló, a fesztiválon kaptam kalória-utánpótlást:

 Először ettem sajttálat…

… aztán kenyérlángost libatepertővel...

... utána újabb sajtfalatokat!

Kóstoltam tejturmixot, másfajta sajtokat, sőt a kenyérlángos árusnál kiszolgáló kedves csaj egy csomó maradék libatepertőt is felajánlott nekem. Először a gazdáimat kérdezte meg, hogy adhat-e nekem kóstolót! Nem is értettem, miért őket kérdezi. Kérdezzen engem! Az én számba vándorol a falat! És vándorolt is! Jöhetett volna az egész liba!

Kóstolgatás és kutyagolás közben kétszer megfürödtem a falu közepén lévő kút kis medencéjében is, ami nagyon jól esett a melegben. Pont a hasam aljáig ért a víz, kellemesen lehetett benne dagonyázni. Találkoztam sok helyes kutyussal is, egy fekete kis tökmag-kutyussal szinte minden saroknál összefutottunk, és szimatoltuk egymást.

A sok kaja mellett gazdák vettek egy ajtótáblát is az egyik kézművesnél, majdnem olyan helyes, mint én vagyok:

A fesztiválon pózolnom is kellett:

A másik hétvégi esemény gazda szülinapja volt. Felajánlottam neki ajándékba egy friss, húsos csontot a készletemből, de nem kérte. Kapott helyette egy arcon nyalást, kellő mennyiségű, bőrfiatalító és regeneráló hatású kutyanyállal!

A szülinap alkalmából jött köszönteni a Mylo-haver is a gazdáival. Volt egy csomó süti (rajtam kívül) és torta is.

Az egyik tortát majdnem megkóstoltam, de helyette csak egy kis sajtos rúd kóstolót kaptunk Mylo barátommal.

Gyere Mylo-haver, ez biztos májtorta! Vagy mégsem...

Amíg gazdák a teraszon üldögéltek, mi kutyusok az udvaron buliztunk:

Nekem már ez is elég lett volna a mozgásból, de utána még közösen sétáltunk is egyet a határban, sőt még locsolnom is kellett a kertben:

Egy rövid időre beugrott a Dénes-cimbi is kertészkedni:

A hétvége végére ilyen fáradt voltam:

Tőmondatokban ennyit a hétvégémről, most kirobbantom a cicákat az ágyból, és befekszem egy maratoni alvásra a helyükre!



Tudományos Süti úr - kutyagének

Most egy kis tudomány következik - Kutyatudomány!

Gazda talált egy nagyon izgalmas cikket a 2012. februári National Geographic újságban. És mivel pont az oldalánál rágcsáltam, míg ő művelődött, felolvasta nekem. Kutyatörténelemről, kutyafajták változatosságáról, génekről szól a cikk. Nagyon tanulságos, most már tudom, hogy honnan származom, és miért olyan vagyok, amilyen. És ha egy kicsit megpiszkálnánk az egyik kis génemet, akár előkelő afgán agár is lehetnék, vagy nyálcsorgatós böhöm nagy nápolyi masztiff…

Remélem a National Geographic nem fog megharagudni, hogy pár részt kiválogattam a cikkükből… köszönet érte a kutyabarát szerzőnek és a gazdámnak, aki felolvasta nekem.

Íme, tanuljatok:

„A borzölő kutyát minden valószínűség szerint Németországban tenyésztették ki a lelkes vadászok még a 18-19. század folyamán, mégpedig az agár és a terrier keresztezésével. Kitalálták már, melyik kutyáról van szó? Mindenki kedvenc dakszlijáról, a Dachshundról: a kurta lábú, virslitestű kis jószág a legszűkebb járatba is követni tudja kiszemelt prédáját. … Ruganyos bőre ugyancsak hasznára van a tacskónak mint védőruha: a borz még éles fogaival sem tehet nagy kárt benne. A hosszú, vastag farok szintén fontos alkatrész, amolyan fogantyú: ott ragadja meg, és húzza ki a vadász a konok tacskót a lyukból, miközben az végig foga között tartja a vergődő borzot.”

…kiderült, hogy a kutyák formájában, színében és termetébe mutatkozó, olykor meghökkentő eltéréseket mindössze néhány gén különbsége eredményezi. A pöttömnyi tacskó és a robusztus rottweiler között például egyetlen gén okozza a hajmeresztő kontrasztot! Arról is egyetlen gén tehet, hogy a tacskó olyan kurta lábú, az agár pedig valóságos nyakigláb.”

A kutatók 85 fajtatársam DNS-ét elemezték, és megállapították, hogy fajunk 4 ősi állományba sorolható be: vannak farkasszerűek, masztiffszerűek, pásztorkutyák és vadászkutyák. Minden kutyában van mind a négy alapkategóriából.

A legpásztorkutyásabb a belga juhászkutya (nem nagy meglepetés). A legvadászosabb pedig a basset hound.

A National Geographic kis kutyatáblázatot gyártott a kutyákról és kategóriájukról. Megkerestem benne magamat és a Mylo-havert. A csíkok hossza mutatja, hogy mennyit hordozunk magunkban az egyes kategóriákból: tehát én főleg vadász vagyok, Mylo-haver pedig pásztor egy kis farkas-beütéssel. (Mylo, amint éppen farkas.... hát ez marha jó!)

Szóval, ha legközelebb kiásom a virágokat vagy bunkert kaparok a tuják között, és gazda leszid, majd visszaugatom neki, hogy én nem tehetek róla, a génjeim a hibásak! Kellett az ő ember őseinek az én farkas őseimet háziasítania!

Hű, de elfáradtam ettől a sok okosságtól. Ennyit a tudományról, most pihenésképpen néhány sétálós kép:

 A szuperorr nyúlszagot jelez!

 Ha a falu határában sétálsz, akkor tiéd lehet az egész út! És még póráz sem kell!

 Nyúlnyomon...

 Tacskó ül a fűben, fűben szimatolva...

Gazda, tedd már el azt a rohadt fényképezőt, és vadássz nekem őzet!

 Lesben állok... Aztán végül megint gazda vette észre az őzet, megmutatta nekem, én pedig megkergettem... de az őz gyorsabb volt... az őz valahogy mindig gyorsabb... Ezek a hülye kurta-láb gének!