Tehát nagyon sok látnivalót és élettapasztalatot kell vele minél hamarabb megosztanom, hogy ugyanolyan felvilágosult, okos kutyus lehessen, mint szerény személyem!
Már néhányszor sétáltunk együtt, járt már nálunk grillezni is, de most megmutattam neki a Dunát is, és beavattam a strandolás rejtelmeibe.
Alkatilag kicsit hasonlítunk egymásra: a zömök hordóformánk miatt csak egy kicsit úszunk jobban a nyeletlen fejszénél. De azért bemutattam neki a Dunában a tudományomat: úsztam, dagonyáztam, botokat hurcoltam, büdös állattetemekben fetrengtem (volna, ha gazda nem lett volna elég szemfüles), és bemutattam fő tudományomat is: az ugatást!
Így strandoltunk mi együtt hárman:
.JPG)
Lábáztatós
Bele ne fulladj, Gazdi! Kapaszkodj, majd mi kihúzunk!
Egyesült erővel kimentettük a botot a habokból
Mellig érő vízben sokkal soványabbnak nézek ki...
Egy kevésbé tikkasztó napon elvittük Virágot túrázni is.
Azt hiszem élete első túrája volt, és még életében nem fáradt el ennyire. A kedvenc helyemhez, az Angelika-forráshoz mentünk Sukoró felett. 2-3 órát kutyagoltunk az erdőben és réteken.
Sajnos a forrás majdnem teljesen kiszáradt a száraz nyár alatt, de azért így is élveztük a sétát. Virág jött velünk hűségesen, póráz nélkül is követte a „falkát”, csak néha kellett továbblökdösni egy-egy „illatos” szimatolnivaló helyről.
Boci becserkészett egy mókust, majd később két őzike is keresztezte az utunk, így Boci bemutathatta Virágnak a vadásztudományát: meglátta az előttünk elsuhanó őzikéket, fél másodpercre lefagyott, mire végigfutott az infó a kissé homályos elméjén, hogy „Vadállat. Előttünk. Kettő.” Újabb fél másodperc alatt megszületett az agyban a válaszreakció: „FUSSSSSS!”
És Boci futott. Fel a domboldalon a fák és bokrok között. Mint az őrült szaladt az őzek után, természetesen az elmaradhatatlan vonyítás, vinnyogás, ugatás és sipítás kíséretében.. eltűnt a domb mögött, csak a visítását hallottuk már.
Egy ideig úgy gondoltam, hogy utána megyek, de gazdák visszahívtak, így idegesen vártam az ösvényen, hogy eszünk-e őzpörköltet este vagy sem.
A „vagy sem” győzött… a visítás abbamaradt, Boci feladta az üldözést, és a nyomokat szimatolva visszaügetett hozzánk.
Gazdák megdicsérték, hogy ilyen szépen visszajött. Bár ezt a dicséretet nem értettem, végülis nem fogott semmit…
A lényeg az volt, hogy Virág életében először látott egy éles vadászatot!
A túra végére azért én is eléggé elfáradtam, Virág is kikészült. De cserébe egész jól megszoktuk egymást, és a legközelebbi találkozáskor talán csak félig fogom szétugatni őt…
Őrült tacskó, vadra éhezve!!!
Vadállatok, vigyázzatok! Itt a törpe vadászcsapat!
Turistajelzés megjelölve, irány tovább!
A tapasztalatlan Virág nem tudta, hogyan kell a forrásból inni, csak kutyakulacsból volt hajlandó lefetyelni! Van még mit tanítom…
Cukiságos vagyok
És a végére egy izgatott "szaladok beszállni az autóba, nehogy itt maradjak" kép:
