A kutyusok életében az első vad meghajtása majdnem akkora mérföldkő, mint az embereknél a 18. szülinap. Ez amolyan sorsfordító beavatás a felnőtt kutyaéletbe.
A vadhajtásba nem tartozik bele az otthoni idegen kandúrok megkergetése vagy a saját cicák hobbisport-szintű megfuttatása az udvaron. A beavatáshoz igazi vad kell igazi réten vagy erdőben.
Boci barátom felnőtté avatásában egy nyuszi segített. Az eset a hétvégén történt, mikor gazdákkal a határt jártuk. Pontosabban a Tordas és Gyúró közötti réteket és folyópartot.
Jelen volt két gazda, egy öreganyó, egy Mylo-haver és mi ketten a csatlósommal. Sajnos fénykép nem készült, mert a nyuszi nem állt meg, hogy egy közös csoportképben pózoljon…
Éppen a bozótosban szimatoltunk Boci barátommal, mikor a nyuszi kiugrott a rejtekéből, és elkezdett rohanni a rét nyílt terepén.
Mi ketten Bocival utána!
Szedtük a sparheltlábakat, amennyire csak bírtuk! Szélsebesen száguldottunk, a hurkatestünk, mint a rakéta száguldott, a lábunk a lig érte a földet!
Ugattam és vinnyogtam a nyuszinak, de alig lehetett meghallani, mert Boci olyan visítást és nyüszítést rendezett, hogy zengett tőle az egész rét. Ha hallotta volna valaki, azt gondolta volna, hogy bántják szegény kiskutyát, nem pedig vadászik éppen!
Én egy 50 méteres sprint után galoppozásra váltottam, és csak izgatottan szimatoltam a nyuszinyomokat. Tapasztalt „vadászként” tudom, hogy a nyuszit tök felesleges kergetni, úgysincs semmi esélyem, a nyuszi pedig röhög rajtam kilométerekkel arrébb…
De Boci barátom még kezdő. Ő robogott és vinnyogott a nyuszi után, kiszaladt volna a világból. Gazdák kiabáltak utána, de Boci egyelőre még standard állapotban se mindig szófogadó, hát még a réten, amikor leborult nála a szürke köd. Gazdák szaladtak Boci után, szaladtam velük én is. Mögöttünk Mylo haver és öreganyó is gyalogoltak utánunk. Gazdák már marha messze elszaladtak, kiabáltak, de Boci csak ment előre, szagolt, vinnyogott, tiszta ideg volt.
Nagy sokára bevárta hű csatlósom a gazdákat a szántásban, ahol azért elég nagy sár volt, dagonyázott ember, kutya egyaránt. Boci pórázra került, de nem szidták meg. Végülis megvárta a gazdákat, és először látott nyuszit, érthető volt az izgalma. A biztonság kedvéért azért még pórázon jött Bocika egy darabig, nehogy megint elkapja a vadászszellem.
A séta további része már eseménytelenül telt, csak néhány pocoklyukat szimatoltunk végig és kapartunk ki a réten a csatlósommal.
Este pedig mindketten nyuszivadászatról álmodtunk, felváltva nyüsszögtünk és rugdaltunk álmunkban a takaróink alatt…
Szóval a csatlósom átesett a tűzkeresztségen, és már egész jól megy neki a szobatisztaság is. A felnőtté válásához már csak egy dolgot kellene megtanulnia: a kutyaajtó használatát. Mert attól még egyelőre fél, és úgy kell bedugni a lyukon, egyedül nem tud bebújni… de majd rakunk az ajtó elé egy nyuszit, akkor tuti kidönget rajta!
