Nézegessetek képeket a csodálatos tacskó testemről. És persze Boci csatlósom testéről, mert ahol én henyélek, ott biztosan feltűnik valahol ő is...
Autóztunk, gazdi unatkozott, így készültek az alábbi képek. Egész jó lett némelyik, mert a baromi kicsi anyósülésen nem tudtam a seggem a fényképezőgép felé fordítani, így gazdinak volt esélye a fejemet is fotózni.
Amúgy az anyósülésünk annyira kicsi két kifejlett, hurkatestű tacskó számára, hogy Bocikát a lábnál lévő gumiszőnyegre szoktam száműzni. De az ülésfűtés melegét ő is szereti, nem tudtam lelökni az ülésből. Maradt a nyomorgás.
Szülinapomra (ami mindjárt itt lesz, csak úgy jelezném!) kérek egy Vivarot. Vagy más autót, ami elöl is három személyes. Régen a hátsó ülésen utaztunk mi tacskók, és ott simán elfértünk, de a kisgazdi autósülése és a gazdi kitúrtak onnan...
Szülinapomra (ami mindjárt itt lesz, csak úgy jelezném!) kérek egy Vivarot. Vagy más autót, ami elöl is három személyes. Régen a hátsó ülésen utaztunk mi tacskók, és ott simán elfértünk, de a kisgazdi autósülése és a gazdi kitúrtak onnan...
Szóval a (teljesen jogos) panaszkodásom után jöhetnek a képek:
Nyomorgok. Ez teljesen nyilvánvaló.
Boci fekszik, én pedig mögötte préselődök. Felháborító!
Persze vagyok annyira jól nevelt, hogy nem mászom át a vezetőülésbe. Ott nincs kutyarongy.
Még jó, hogy van könyöklő. Legalább a fejem tudom pihentetni valahol.
Bociról egy közeli. Szagolhatja a büdös lábam...
Félszemmel. Gazdi szerint aranyos. Szerintem lesajnáló tekintet.
A nagy duda orrom.
Úgy nézek ki, mintha allergiától feldagadt volna az orrom. Pedig nagyon szép arányos ormányom van.
A tacskólét hátránya: minden ülés TÚL rövid.
Ülésfűtéssel melegítjük a fütyikénket.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: nem azért pihen a fejem Bocikán, mert ragaszkodom/kötődöm/szeretem vagy bármilyen más érzésem van irányában. Még csak a szaga se jó.
Máshogy NEM FÉREK EL.
Végre: végállomás, kiszállás!
Még jó, hogy van könyöklő. Legalább a fejem tudom pihentetni valahol.
Bociról egy közeli. Szagolhatja a büdös lábam...
Félszemmel. Gazdi szerint aranyos. Szerintem lesajnáló tekintet.
A nagy duda orrom.
Úgy nézek ki, mintha allergiától feldagadt volna az orrom. Pedig nagyon szép arányos ormányom van.
A tacskólét hátránya: minden ülés TÚL rövid.
Ülésfűtéssel melegítjük a fütyikénket.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: nem azért pihen a fejem Bocikán, mert ragaszkodom/kötődöm/szeretem vagy bármilyen más érzésem van irányában. Még csak a szaga se jó.
Máshogy NEM FÉREK EL.
Végre: végállomás, kiszállás!
Csak a félreértések elkerülése végett: ha nem kell nyomorogva, összepréselődve feküdnünk, akkor eszünk ágában sincs egymáshoz bújni. Soha semmilyen testrészünk sem szokott összeérni.
Általában így alszunk, egy ágyban, de határozottan elszeparálva egymástól:
Mire való a hosszú orr? A test melegen, az orr szimatol.
(Amúgy telepukiztuk a bújózsákunkat, és bent büdi van...)