Folytatom a korábbi bejegyzésemet… arról, hogy a Bocival vagy egy ufóval osztom-e meg ezentúl a birodalmat…
Nos, az ivartalanítós és farkaskörmös műtét másnapjára számomra is világossá vált, hogy a hazahozott lény nem ufó. A lény az én Boci csatlósom.
Az éjszakát gazdákkal töltöttük a hálószobában, és a takaró alatt párologva (és párologtatva…) Boci visszanyerte eredeti büdös kutya szagát. Így legalább felismerhetően büdi, nem idegen szagúan büdi…
A műtét utáni napon azért még volt bennem egy kis gyanakvás, mert ez az új Boci nem akart fél percenként megtámadni, rám ugrani, a fülembe ugatni vagy a fülembe harapni. Ez a Boci csak aludt, jobbra dőlt, balra dőlt. Punnyadt Boci volt. Biztos fájtak a műtét sebei.
Viszont harmadnapra már a viselkedése is a régi lett. Kezdődött elölről a Süti-szadizás. Nem is aludtam valami sokat!
Gazdák este el is vittek minket sétálni, hogy egy kicsit csökkentsék az energiaszintünket. Állítólag már a Bocit is lehet sétáltatni, bár még a két kötés rajta van a hátsó lábain. Szépen sétált velem, nem fájt semmije. Két nap alatt minden életkedvét visszanyerte, hamar kilábalt élete nagy műtétjéből…
Nekem pedig az életem hátralévő részében is osztozkodnom kell vele minden lepottyanó falaton.
A mai nap mondása, kedves emberbarátaimnak címezve, összefoglalva az élet igazságát:
„Élj úgy, mint a kutya: Ha valamit nem tudsz megenni, elásni vagy megreszelni, akkor pisild le, és menj tovább!”
Utóirat.. utóugatás:
A Futrinka kézműves vásárra felajánlott bújózsákjaink sikert arattak. Az egyiket a 2000 Ft-os kikiáltási árról indulva végül 3900 Ft-ért vette meg egy kedves kutyagazdi. 
A másik zsákért még megy a harc, éppen 3500 Ft-nál jár.
Hajrá kutyabarátok! Hadd legyen jó sok pénzük szegény szerencsétlen sorsú fajtársaimnak!
