Tuesday 6 March 2012

Hétvégi csavargások

A falkatúrás hétvégém nem zárult le a kutyás bandázós sétával ám!
Falkatúra után még átmentünk gazdákkal Füredre is. Ha már ott vagyunk a közelben ugye… Amolyan levezetésként sétáltunk egy kört a sétányon és a kikötőben. Itt már a szokásos „énvagyokavilágközepe” formámat hoztam. Sőt, a szembejövő kutyusokkal sokkal bátrabban viselkedtem! Végülis csak egy-egy kutya jött szembe, attól már nem ijedek meg egy egész falkányi kutyával tett séta után!
Gazda itt sem adta fel a fényképezést:

 Csak azért álltam meg ilyen szépen, mert feltekertem a pórázomat a hajókikötő-gombóchoz.

                                           Itt vagytok, vízinyuszik?


A hétvégén meglátogatott minket a Paptacskó Csoki is. Szép napos idő volt, jól esett szaladgálni vele egyet, egy csomót bandáztunk kettesben az udvaron és kertben. Vagyis kettesben és a fényképezővel szaladgáló gazdával…

                                                       Gyerünk Csoki, repüljünk!!!

                                                               Csoki, hová bújtál?

                                                               Most én szimatolok...

                                                              ...most te szimatolsz.

                                             Májpörkölt! Májpörkölt!

Öreganyó megvendégelte a Csokit egy kis frissen főtt májpörkölttel, majd hazavittük őt a gazdájához. Aki  mellesleg sose veszi észre, hogy a kutyája világgá ment, és ha észreveszi, akkor se nagyon keresi… no comment.

Csoki hazaszállítása után gazdákkal rögtön a rét és Gyúró felé vettük az irányt, meglátogattuk a Mylo-havert. Jó meleg idő volt, jól esett nyargalászni a réten. Sajnos nyuszikát nem fogtam, csak messze szaladt el egy-két prédaállat. Gazdák még két őzikét is láttak… én csak szimatoltam a földhöz tapadva.
Szeretek így a réten a Mylo-haverhoz menni, mert szinte egész úton póráz nélkül gyalogolhatok, akármilyen messzire elszaladhatok, és mindig vannak friss szagnyomok!
Mylo-havernál pihentünk egy kicsit, aztán indultunk hazafelé vissza a réten. Csak most vittük a Mylo-havert is! Nagyon örült neki, hogy ő is játszhat „vadpincsit”. Szinte vigyorgott lihegés közben, ahogy nyargalt jobbra-balra a réten.
Visszafelé úton már kicsit elfáradtam, nem voltam olyan aktív, mint a Mylo. Elvégre odavissza kb. 6 km-es az út… az épp elég egy kurta lábú kistacskónak. Otthon lábmosás után mentem is pihenni a bújózsákomba:

Tacskó a Veszprémi FALKAtúrán

Vasárnap részt vettem életem első (ha gazdákon múlik, gyanítom, hogy nem az utolsó) falkatúrámon. Veszprémbe kellett autóznunk gazdákkal, ahol találkoztunk egy rakás kutyával és gazdáikkal, majd közösen sétáltunk egyet a parkerdőben. Hivatalos adatok még nincsenek, de 20-25 kutyi biztos eljött bandázni.
Azt még nem döntöttem el, hogy nekem pozitív vagy negatív élményt jelentett-e, mindenesetre érdekes volt… és akkor még egész diplomatikus voltam.

Amikor odaérve kiszálltunk az autóból, szokásom szerint hangos ugatásba kezdtem, hogy mindenki észrevegye, hogy „vadtacskó” Süti úr megérkezett, és mindenki féljen! Hát nem féltek… Sőt, kapásból egy adag kutya odaszaladt hozzám, üdvözölt, megszagolt, továbbrohant. Hát ettől teljesen beszartam! Mert nem ám csak földszintes szobacirkálók voltak ám! Bazi nagy labradorok, vizslák, bullterrier és mindenféle más kutyus!
                           
Egy darabig a parkoló melletti réten gyülekeztünk, bandáztunk, én pedig próbáltam felmérni a veszélyesebb, elkerülendő kutyusokat. De itt nem voltak veszélyes kutyusok, max. attól kellett tartanom, hogy egy nagyobb darab labradorka átszáguld rajtam véletlenül két oda-vissza nyargalás között.
Egy szálkás tacskóval, egy kisebb ugatós kis szőrmókkal és egy kínai meztelen „pánk” kutyussal is találkoztam. Őket valamiért nem annyira zavarták a nagy kutyusok. Biztos otthon is van nagyobb játszótársuk.

Az egyik nagykutyusnak volt egy sípolós labdája. Arra egészen rágerjedtem. Odamentem a kutyushoz hátsót szimatolva ismerkedni, hátha kölcsönadja a labdáját. Nem nagyon foglalkozott velem, ezért feladtam a labdaszerzést. Amúgy is már indult a csapat az erdőbe.
Az egész bandából a kis meztelen kutya volt a leghiperaktívabb. Egész úton pörgött az a kis girnyó kutyus, hol a csapat elején volt, hogy a végén, a nyakában lévő kis csörgő pedig csak csilingelt végig az erdőn. Frufruja volt, és színes kis ruhája a meztelen bőrén. Fura figura volt…
                            
Szia, te melyik bolygóról jöttél?

Séta közben egy patak mellett is elhaladtunk, ebbe több nagykutya is megmártózott, pedig hűvös volt, én csak pár kortyot lefetyeltem belőle.
Voltunk egy kilátónál is, amire persze gazdának fel kellett másznia. Nem győztem elég hangosan ugatni és vinnyogni neki, hogy jöjjön már le!

 Gazda, gyere le rögtön abból a kilátóból, mert szétugatlak!

Másfél órát kutyagoltunk fel-le az erdőben, én végig gazdák mellett-mögött-körül voltam, nehogy véletlenül elhagyjanak vagy fellökjön egy nyargalászó kutyus. Néha hallattam a hangom is, sőt még szimatolni is elmerészkedtem gazdáktól, de csak akkor, ha éppen nem voltak körülöttünk mások. Kis beszari voltam sajnos, de még sose voltam ilyen sok, vidám, kajla kutyus között. Ezért is kellett ide eljönnöm, hogy szokjam a tömeget.
Az embertömeggel nincs semmi baj, az etyeki kezeslábos bulikon simán elvagyok, de a sok kutyus furcsa volt. Még azt is elfelejtettem, hogy jelölgetni kell a fákat…
Néha a nagyobb kutyusok összevesztek, ugattak, harapdálták egymást, olyankor elbújtam gazda lába mögött, vagy felkapaszkodtam a lábára… biztos, ami biztos. Nem is volt semmilyen atrocitásom, csak békésen szagolgattak a többiek. Valószínű ivartalanítva nem vagyok túl izgalmas nekik. Nem is bántam…
A többi kutyánál sokkal szófogadóbban viselkedtem – részben félés miatt - : nem kellett utánam kiabálni, nem vesztem el az erdőben, nem dilinyóztam és veszekedtem a többi kutyával, nem kellett regulázásként pórázra se tenni… igazi minta kutya voltam… minTAcskó…
Végülis nem sétáltunk olyan sokat, de agyilag teljesen lefárasztott az a sok szag, hang, kutyatömeg, állandóan lesni kellett a gazdákat is, nehogy elhagyjam őket. Szóval nagyon koncentrálnom kellett. A parkolóba visszaérve azért örültem, hogy ép bőrrel túléltem az első falkatúrámat, lábtörlés után be is gubóztam magam a hátsó ülésre és már csukódtak is a szemeim.
Jöjjön a sok kép:


                     Ez csak optikai csalódás, azért ennyire kicsi nem vagyok ám!

                                                     Kutyus jobbról, kutyus balról.

                                               Kemény bandatag vagyok! Ggrrrrrr!

                                               Vigyázok gazdára :-)

                        Ezt a srácot mindig szétugattam, baromira nem volt szimpatikus...

                                                   Itt éppen a magam útját járom...
                                        ... a vadásztacskó kémleli a tájat a préda után

         ... hülye vagyok, ennyi kutya között a préda már rég három heggyel arrébb jár

                                                        Bandázás!

                                                                   Lemaradtam...

                                                Gyere bull-cimbi, gyere, játszuk le!