Tacskó séta??? Hát az meg mi a cucc?
Ez itt a tacskó séta!
Amikor egy nagy rakás gazda és még több sparhelt-lábú fajtatestvér együtt bandázik!
(Megjegyzem, hazafelé indulva láttunk egy másik nagyobb tacskócsoportot is. Lehet, hogy kétfelé szakadt a csapat már az elején, a parkolóban... majd legközelebb mind együtt sétálunk!)
Bemutatom a mai bandázás néhány résztvevőjét (elnézést a kimaradt testvéreimtől és azoktól, akiknek nem jegyeztem meg a nevét - becsszó, hogy a szagotokat mind megjegyeztem ám, a név nem is fontos)
Bizsu, a kis félénk törpilla
Őt magamban csak maminak hívtam, mert állítólag már 10 éves. Amolyan fitt öreglány: ő volt a legfürgébb az egész bandában. Szerintem napelemes volt, azért pörgött annyira...
Bocs haver, a te neved sajnos nem jegyeztem meg. De szimpatikus voltál, mert olyan szép nagy voltál mint én. A sok mini-csaj között egész sután éreztem volna magam nélküled...
.... és Füles nélkül, akit a séta erejéig tiszteletbeli tacskónak neveztünk ki. Ő egyébként Panka testőre volt.
Tényleg úgy néz ki Füles a kis Panka mellett, mint egy testőr. Nem mintha Pankának, a harcias, nagyszájú kiscsajnak szüksége lett volna testőrre. Velünk szerencsére nem kötözködött, mert már régről ismerjük egymást... konkrétan Boci csaja másfél éve...
És persze jelen voltam én is: a főtacskó, a magának való mortadella, aki minden gazda és sparheltlábú felett álltam. De csak diszkréten, hogy senki se érezze magát elnyomva...
Magammal vittem Bocit is, hű csatlósomat, aki igazi party-arcnak bizonyult. A nagy kutyákat nem csipázza, de a földszintes testvérekkel nagyon jól kijött...
... vonatozott velük,...
... együtt ittak,...
... csoportosan végeztek nyomozást a fűben,...
... a mamival még futkároztak is.
Na jó, azért néha én is barátkoztam a bandatagokkal.
De az igazi fénypont az volt, mikor gazda elővette a tacskókekszet!
Nem ám holmi bolti jutalomfalat, vagy száraztáp darabok!
Igazi, otthon sütött, tacskó alakú kutyakeksz. Májkrémes-répás!
Gyűlik az éhes népség...
... gombszemekkel rákoncentrál...
... kérlelő ülőpózba helyezkedik.
Itt gazda magyarázott valamit arról, hogy legyek barátkozósabb, és ne lógjak folyton rajta, de nem nagyon figyeltem. Sokkal fontosabb feladatom volt: cserkésztem a többieket... Boci pedig bambult (mily meglepő...).
Kicsit később átmentünk a Dunához. Csak óvatosan nyomtuk a tacskóbeach-stílust, mert 13 fokban a francnak legyen vizes a bundája.
Panka meg akarta mutatni, hogy milyen kemény kiscsaj: egy bot kedvéért szinte teljesen elmerült a hideg vízben... Ja kérem, könnyű annak, akinek nincs fütyürije.
Baywatch-feeling. És még a mellkasom is olyan szőrös, mint a David Hasselhofnak. Ki is mentettem a vízből legalább öt botot!
Na jó, Füles sokkal több botot kihozott a vízből. Felvágós! Könnyű annak, akinek gólyalábai nőttek!
Strandolás után egy kis levezető fogócskázás Boci és Füles között. Én addig japán harcművészetről értekeztem Pankával.
Röviden és tömören ilyen egy tacskó séta. Gyertek ti is, mert mi jövünk máskor is!
De most hullafáradtak vagyunk, indulunk haza:
