Saturday 8 November 2014

Folyt.köv. kisgazda



Előre is elnézést kérek, ha mostanában kicsit többet foglalkozom a kisgazdával.

Nyomós okom van rá. Eddig én voltam a világ közepe, legalábbis a magam kis világáé. Most jött ez a kisgazda, a világ kifordult a sarkából, ez a kisgazda lett a középpötty, én pedig kissé a perifériára szorultam. 
A depressziós hetemben majdnem ki is estem ebből a világból, de aztán gondolkodtam. És rájöttem, hogy sokkal jobban teszem, ha passzív ellenállás helyett én is elkezdek – diszkrét módon persze – "forogni" a kisgazda körül, mint Boci és a gazdáim.

Bár Boci forgásáról csak annyit, hogy ő még szép körben se tud forogni a világmindenségi röppályáján. Ő még a kisgazda világában is csak rohangál összevissza, egyik pocoklyuktól a másikig… Na mindegy.

Vázolom a mini-világképet, hogy mindenkinek világos legyen:




Szóval felhagytam a depizéssel, és most már felvettem az őrzővédő szerepet. 
Ha megnyikkan a kisgazda, akkor én már szaladok is, megböködöm, megugatom, pattogok körülötte, mint a nikkelbolha. 
Ha csendben van, akkor én is nyugis vagyok.

Már kocsikáztunk is együtt:


Végre enyém lehetett az egész első ülés!


Trónoltam is rajta büszkén! 
Biztonsági kutyaöv bekapcsolva, ülésfűtés elindítva!


Segítettem a dajkálásban és az altatásban is:

Tedd már le, tedd már le!


Párhuzamosan alszunk…


… Hosszában alszunk


Sétáltunk is együtt: általában őgy sétálunk, hogy a gazda magára köti egy kendőben a kisgazdát, és akkor a két szabad kezében tudja fogni a pórázunkat. 
De hétvégén előkerült a babakocsi is! Arról már korábban írtam egy rövid eszmefuttatást, hogy vajon mi a túró az a babakocsi. Most már tudom! Bele kell rakni a kisgazdát, aki még olyan kis satnya, hogy nem tud magától menni! És a gazdák tologatják a kisgazdát, mi tacskót pedig sétálunk mellettük! 
Babakocsi=séta, vagyis a babakocsi JÓ dolog!

Csak a kép kedvéért fogja a gazda a babakocsit és minket is. Mert így nem nagyon lehetne ám sétálni, mert mindig feltekernénk a pórázunkat. 
A leosztás: egyik gazdáé a babakocsi, másiké a tacskópóráz. Néha cserélnek…

  
Újujj, lemaradtunk…


És egy utolsó gyöngyszem, csodálatos példa bátorságomról és elhivatottságomról:


Őrzöm a kisgazda szobájának ajtaját: itt csak a (hurka)testemen keresztül juthat be a látogató!


Wednesday 29 October 2014

Megérkezett a Kisgazda!


Sok hónapnyi várakozás után végre megtudtam, hogy mi az a kisgazda!

A gazda – aki mostanában feltűnően kövér hasú lett - egy szép napon eltűnt, és csak napok múlva tért haza. A nagy hasát elhagyta valahol, de hazahozta magával a kisgazdát. 
Azt állítja, hogy a kisgazda úgy született, de szerintem találta valamelyik bokorban. Minden árva jószágot megsajnál, és hazahoz. Szerintem most is ez történhetett. Már napok óta nálunk van a kisgazda, szóval szerintem nem jelentkezik érte az eredeti tulajdonosa. 
Attól tartok, hogy nálunk marad. Örökre…

De a viccet félretéve: a kisgazda az egy embergyerek. Még nem annyira értem, hogy ebből a furcsa szagú, fél méteres, két és fél kilós valamiből hogyan lesz ember, de állítólag az lesz.

Boci csatlósom a maga együgyűségében egy nap alatt megszokta a kisgazda jelenlétét. Bárgyún megszimatolja néha, aztán éli tovább a maga egyszerű kis életét. Neki csak az számít, hogy legyen kaja, legyen pocok, legyen cupák, és legyen sétálás.

Én viszont eléggé depressziós voltam az első napokban. Még a farkincámat sem szépen kunkorodva tartottam, mint általában, hanem lefelé lógatva, kicsit magam alá húzva. Még az első sétálások során is ilyen behúzott farokkal gyalogoltam.

A kisgazdát néha megszimatolhatom, de a gazda szerint állat módon csinálom (szimatolás közben döfködöm az orrommal és nyalogatnám az arcát), ezért csak erős gazda-kontrol mellett ismerkedhetem ezzel az embergyerek valamivel. 
Ja, és ha a kisgazda sír, akkor ugatok. Ettől még jobban sír, még jobban ugatok. Ez sem annyira tetszik a gazdáknak… 
A pelusokat viszont korlátlanul analizálhatom. Egyszer bele is nyaltam…

Depresszióm és nemtetszésem legfőbb jeleként felhagytam az éjszakai szobatisztasággal. Kevésbé diplomatikusan: minden reggelre bekakilok és lepisilek valamit. Egyik nap a fürdőszoba szekrény alja úszott a kutyalében, másik nap gazda National Geographic gyűjteménye, majd földre helyezett hangfalak, szőnyeg, lábtörlő következett… 
Holnapra a papucsok és cipők megúsztatását tervezem…

Szóval most még nem felhőtlen a kisgazda-tacskó helyzet… de azért mutatok néhány kulturált képet:


A legelső találkozásunk a kisgazdával


Most én ezzel a valamivel mit fogok csinálni?!


Felügyeljük a szoptatást. 
Hm, abból a jó illatú tejcsiből én is kérek!


A kisgazda üvölt


A kisgazda csendben van


Versenyt alszanak


Most megyek, és látványosan duzzogok egy sort, hogy kapjak antidepresszáns vigasz-kockasajtot!




Monday 13 October 2014

A tacskógerinc javításra szorul


Mindenki nyugodjon meg!
Még nem estem áldozatul a tacskóbénulásnak, ahhoz a 4 és fél évemmel még fiatal vagyok.

De néhány napja lassabban másztam meg a teraszra vezető néhány lépcsőfokot, és a kanapéra sem repültem fel, hanem megvártam, míg gazda felrakott.

Ettől a két tünettől gazdák teljesen bepánikoltak, már lelki szemeik előtt látták, ahogy kerekes kocsival gurulok az udvarban. Rögtön be is pakoltak az autóba, mentünk az állatorvoshoz.

A dokinéni végigtapogatott, de nem fájlaltam semmimet. Meg is röntgeneztek, átvilágították a hurka testemet, hogy megnézzék a gerincemet.

Ez itt a gerincem:


A piros karikánál látszik, hogy a faromnál két csigolya között nincs olyan nagy rés, mint a többi csigolyám között. 
Ezt vagy kevés porc vagy megcsontosodott csigolya okozza. 
Vagy lehet, hogy eddig is tökre ilyen volt, csak most meghúztam magam valamivel…

A lényeg, hogy kaptam valamilyen porcerősítő csoda-szurit, aztán kapok még egyet, és ha egy hónap múlva se produkálom a repülő rajtot a kanapéra, akkor megműtenek: felhasítja a hátamat a dokibácsi, és megpiszkálja a szófogadatlan csigolyákat.


De no para. 
Nem lesz itt műtét. Addig hatszor meggyógyulok. Csak egy kis homeopátiás kockasajt-kúrára van szükségem!


Őszi csavargások

Velencei-tónál


 Olyan, mintha a gazda fénnyel etetne minket J. Pedig jutalomfalat volt ám!


„Dobd már le!”

Az ősz jól megy a bundánk színéhez.


Otthon a réten


A kretén lovak elfoglalták az egész rétet legelészés címén, most hol sétáljunk?!
(Mert ha a ló-brigád a réten van, akkor mi nem sétálhatunk ott. Mert a ló felénk jön kíváncsiságból, erre mi ugatunk, a ló még kíváncsibb, még közelebb jön, és abból ránk nézve semmi jó nem sülne ki, ha ijedt lópaták közé keverednénk…)

Ez itt a nagy rét egy kis része, tele két tucat büdös kolbásznak valóval.


Szénabála lepisilése: pipa.


Fűzfa lepisilése: szintén pipa.



Találtam a halastó partján egy viharvert teknőspáncélt. A teknős nem volt otthon… Páncél lepisilése: pipa…


A kutyachip minden pénzt megér!


Minden kutyabarát és állatvédő szervezet ezerszer elismételte már, hogy a kutyák chipezése milyen fontos, hogy regisztrálni kell a petvetdatán, mert csak úgy ér valamit, stb.

Most a saját birodalmunk táján is megtapasztalhattuk, hogy mekkora hatalmas kincset ér egy beültetett ÉS regisztrált chip!

Senki ne essen pánikba: sem én, sem Boci csatlósom nem olyan hülye, hogy elvesszünk! És remélhetőleg a mi chipjeinkre soha nem is lesz szükség!

Viszont egyik este a gazdák észrevettek egy utcán kódorgó fajtatiszta bullterriert. Ismerünk pár utcabeli kutyust, akik néha az utcán szaladgálnak, és megsétáltatják magukat, de ez a kutyus eltévedt. Látszott rajta a tanácstalanság, és nem is egy szakadt utcai-vegyes kutyus volt, akit csak úgy kidobnak az emberek.

Gazdák becsalogatták bullterrierkét az udvarba (ehhez a művelethez két darabot is felhasználtak a sült farhát készletemből, felháborító!). A kerítésen belül már biztonságban volt, de se biléta, se nyakörv nem volt szegénykén. 

Gazdák hívták az utcában lakó állatorvos cimbit, aki jött is hamarosan a chip-leolvasójával, kiolvasta bullterrierke chipjét, és mivel regisztrálva volt a kutyus a petvetdatán, egy perc alatt meg is lett a gazda elérhetősége.

Gazdák felhívták a rögzített telefonszámot: egy helyi lakos volt az, akik nemrég költöztek a falunkba, a kutyusnak új volt a környék, ezért nem találhatott haza. 
A gazdái nem is tudták, hogy elveszett, mert reggel munkába menet még otthon volt a bullterrier, aki – mint kiderült – a Zorka névre hallgatott. Még aznap este hazakerülhetett!

Mire a gazdái érte jöttek, Zorka már annyira otthon érezte magát, hogy kiürítette az összes macskatányért, és befeküdt az ágyunkba öreganyónál!!!

Azért ezen felháborodtam, hogy nemcsak a farhátaimat zabálja fel ez a kampós orrú rusnyaság, de még az ágyamat is telebüdösíti. Még jó, hogy előkerült a gazdája, és hazapateroltuk, mert itt maradt volna EZ is a nyakamon!

Zorka eltávozása után nem győztem minden egyes bokrot és sarkot körbepisilni a kertben, és meganalizálni minden otthagyott szaglenyomatot!



Ő Zorka. 
Rusnya egy jószág: malacka szem, malacka bőr, denevér fül…




… és kampós orr. Olyan ronda volt szegény, hogy még Boci se fanyalodott volna rá, pedig ő igazi Bocinova…


És a tanulságos üzenet: a chip fontos, de csak akkor van értelme, ha az állatorvos regisztrálja. Menjetek, regisztráltassatok! Különben egy csomó árva kutya marad a nyakamon, mert a hülye gazdák minden kóbor eb társamat meg akarják menteni!!!


Babahordozó és pihenőszék a kisgazdának… és a kiskutyának


Már megint rázendítettek a gazdáim erre a kisgazda-őrületre. Már hónapok óta a kisgazdával szekálnak. 

De én még mindig nem tudom, hogy mi az a kisgazda. Valami gyerek vagy mi, de én ettől nem leszek okosabb. 
Csak annyit látok, hogy a gazdám egyre csak hízik-hízik, már akkora a hasa, mint a Szomszéd Süti kutya kosárlabdája. Lassan már nem is tudok hozzábújni, mert visszapattanok róla…

Az állítólagos kisgazda miatt a játszószobánk is fel lett forgatva, tele van mindenféle kacattal, a játékainknak már alig jut hely benne! Azért még szoktunk ott játszani, csak a meghízott gazdám nem tud szaladgálni utánunk, mert olyan nagyon kövér lett. Csak labdát dobálni és lufit passzolgatni tud...

Gazdák legújabb szerzeménye a kisgazdának: egy pihenőszék, íme:


Részemről el nem tudom képzelni, hogy egy ilyen labilisnak kinéző, kicsi fekhelyű, kényelmetlen valamiben hogy a fenébe tudna bárki pihenni?! 
Szerintem a kanapé és a bújózsák sokkal praktikusabb. 
Mondjuk, a katicák megmozgatták a fantáziám, 3 perc alatt szétrágtam volna az összest, ha a gazdák egyedül hagynak velük…

A másik szerzemény a kisgazdának: egy babahordozó. Olyan, mint a hátizsák, amiben régen Bocit biciklizni vitték a hátukon a gazdák. Csak ezt elől kell hordani, és kilógnak belőle a lábak.
Ha a pihenőszéket nem is, ezt a babahordozó dolgot én is kipróbáltam. Nem önszántamból…

A gazdi elkapott, felfordított és belegyömöszölt a hordozóba.


Aztán becsatolt jobbról, balról.


És a tacskó szállításra kész!


 Kiszállhatok végre?!


Mondanom sem kell, hogy Boci csatlósom sem úszta meg a hordozót. Ha én szenvedek, ő se maradjon ki!

De megbosszultuk az elkövetett kutyakínzást: úgy összeszőröztük az egész hordozót, hogy a gazdi egy órán keresztül húzogathatja rajta a mágikus hengert, mire kitisztítja!


Saturday 4 October 2014

Szomszéd Sütivel a kertben


Lakik nálunk a szomszédban egy tacskó. A Szomszéd Süti.
Néha áthívjuk bandázni, hogy neki is legyen egy kis kutyatársasága.
Néha gazdi megpróbál fényképeket készíteni hármunkról...
Néha sikerül is neki...

Szomszéd Süti

A hasonlóság kísérteties, de én azért SOKKAL szebb vagyok!

Szomszéd Süti támadás közben

Hármasban az igazi. Mármint a játék...


Hurka testem redőin megtörik a napfény.
Nem mintha kövér lennék. Biztosan volt shar-pei leszármazottam is.


Most a Boci-rajongók kedvéért néhány kép az én hű csatlósomról:


Profin pózol

Az őszi hangulat kedvéért: krizantémos kép is készült...
  
... és őszirózsás...

... és almás...

... és hulló faleveles.




Saturday 20 September 2014

Falkastrand 2014 - mi is ott voltunk!


Képes beszámolóm következik az idei, balatonfűzfői Falkastrandról.

Röviden: Jó volt, mint tavaly: sok kutya, szagok, ajándék kutyatáp J, rajongó embercimbik...

 
Boci csatlósom egy szálkás szőrű fajtatestvért fogott, én pedig egy dalmatát találtam éppen


Rajtunk kívül ő volt az egyetlen tacskó a terepen. De nagyon elfoglalt volt, mert ideje nagy részét a színpadon töltötte a ceremóniavezető gazdájával...


Bulldog haver hattyúkat szuggerált a partról


Ő nemcsak szuggerálta a hattyúkat, a tettek mezejére lépett... úszott...
Úgy néz ki, mintha Boci csatlósom evezne a vízben, de egyikünk se olyan hülye, hogy ilyen nagy, hullámzó, hideg vízbe beletegye a mancsát!


Bátor Boci hátulról ismerkedett a huskyval


Egyszer az én lábacskáim is megnőnek ilyen hosszúra. És akkor én is daliás vizsla leszek!


A következő generáció bevetésen


Vigyorgó cimbi. Boci legújabb csaja... csak kiderült, hogy fiú... de azért Bocinak tetszett.


Ez egy nagyon szép kép a FAROMRÓL... mellesleg cimbizünk is


Figyeltünk a gazdára...


... és őrködtünk lankadatlanul!


Vizslával és bullterrierrel közösen szimatoltunk. Gazdának ez a helyes barna, horgas orrú kutyacimbi tetszett a legjobban.



Agility cső - nyilván eszünkbe se jutott belebújni


Boci kényelembe helyezte magát, így figyelte a rohangáló nagykutyákat


Őriztük gazdit. Boci üvöltözött...


"Átugrottam" az agility karikát


Boci is "átugrotta", segítettem neki


Boci mellett a másik legkülönlegesebb bundájú résztvevő: Tigrincs kutyus


Ez volt a Falkastrand csúcspontja: az EBÉD!
Természetesen kellő mennyiségű kóstolóban részesültem...


Falkastrandolás után pihenés a füredi Tagorén


Ölben ülve figyeltem a hattyúkat és sétáló embereket