Normafánál télen

Ritkán szoktunk gazdákkal a Budai-hegyekben járni, mert a sok városi kirándulótól mindig zsúfoltak azok az erdők. Inkább a Velencei-hegység és a Vértes a mi terepünk… és persze a tatai Öreg-tó.

Gazdák úgy gondolták a hétvégén, hogy a hideg és az ország déli felében ’tomboló’ hóesés biztos eltántorít minden városi puhányt attól, hogy a Normafánál sétálgasson. Ezért megkockáztattunk egy 2,5 órás délutáni sétát egy kellemes, szitnkülönbség nélküli turistaösvényen.

Nem volt ugyan üres a Normafa és környéke, sőt a forró tea árusító helyek közelében egész sok kirándulóval találkoztunk. De azért lehetett élvezni az erdőt és a szagokat is. Sok kutyussal találkoztunk útközben, néhánnyal cimbiztünk is, de többségüket Boci szétugatta és megijesztette.... Na nem a maga 6,7 kilós izomkolosszus termetétől rettentek meg a többiek, inkább  a fülsüketítő ködkürtöléssel futamította meg őket, amit Boci ugatásnak hív…

A kék körtúra-ösvény vonalán sétáltunk végig, melynek felénél kis kitérővel felkaptattunk az Erzsébet-kilátóhoz. A párás idő ellenére egész jó volt a kilátás a városra állítólag, bár én nem sokat élveztem belőle. Még a kilátó első emeletére is felcipeltek a gazdák, de én onnan se láttam többet a kilátásból. Sőt az emeletre vezető csigalépcsőn majd’ összepisiltem magam félelmemben!

A kilátó lábánál - újra szilárd talajjal a talpacskáim alatt, de még kicsit megszeppenve a csigalépcsőtől - pózoltam gazda kedvéért.

Bezzeg Boci! Ő bármikor, bármilyen helyzetben képes bambán belebámulni a fényképezőgépbe!

A kilátó tövében, fák gyűrűjében:

Az erdő sajnos még eléggé unalmas és … barna volt. Legalább szaglászni lehetett…

Vágta!

Mindent lelkiismeretesen megjelöltem, nehogy eltévedjünk!

Főztünk húslevest!

Főztem húslevest, de nem akármilyen húslevest ám! Kakaska levest!

Tudjátok, hogy mi az a kakaska? Én tudom ám! A cicavízióban láttam, hogy a kakaska egy baromfi. Fiú baromfi. Csak nem felnőtt, hanem kisebb.

Az íze szempontjából mindegy is, hogy a leves alapanyaga madár vagy malacka vagy bármi más. Hús legyen, és kész!

Bizonyítékom is van rá, hogy én főztem a kakaska levest! Képek!!!

Itt már a húst éppen beleraktam a fazékba, és megpucoltam a répát is. Már csak a cérnametéltet kell kifőznöm:

"Hm, már össze is futott a nyál a számban! Már száll a kakaska illata!"

Öreganyó segített a főzésben: azt mondta, hogy a leves tetejéről néha le kell szedni a habot… Odaállítottam a fazék fölé Boci csatlóst, hű kuktámat, hogy menedzselje a habképződést:

"Főnök, akkor most kezdjem el lenyalogatni a tetejéről a habot?"

A végeredményről nem készült kép, mert olyan gyorsan elfogyasztottuk az adagunkat, hogy nem lehetett dokumentálni.

A fáradtságos főzés és zabálás után ilyen nagyon elfáradtunk:

Vérnyúl vadászat teliholdkor

A rettenthetetlen, félelmet nem ismerő (és teljesen zakkant) gazda azt találta ki múlt héten teliholdkor, hogy menjünk ki esti sétára a rétre. Mert az mekkora különleges dolog  tök sötétben a réten esni-kelni. Szerinte sütött a Hold, ezért nem is volt sötét, de nekem nem kell magyarázni! Az én szemem éjjellátó, én tényleg láttam (többnyire). De szegény gazda egy evolúciós selejt, aki hipermarket és internet nélkül megpusztulna. Az ő szeme csődöt mond szürkület után, akárhogy sütött a telihold, szerintem nem látott semmit…

Nem is kelt útra felszerelés nélkül, vaksin: egy jó erős led zseblámpával merészelt csak útnak indulni. Ránk, tacskókra világító kis piros lámpát és fényvisszaverő karkötőt is tett. Ettől még simán szem elől tévesztette Boci csatlóst, mikor legalább öt percre eltűnt a sötétségben, a vérnyúl után nyomozva.

Ha valaki még sosem vadászott volna vérnyúlra, akkor elmondom, hogy a vérnyúl az majdnem olyan, mint a rendes nyúl. Csak a rendes nyulak éjszaka alszanak, így éjjel nem lehet rájuk vadászni. Még teliholdkor sem. Az egyetlen nyúlfajta, ami teliholdkor is réten ugrándozik: az a vérnyúl! Világító piros szeme van, és naaaagy hegyes cápafogai! Állítólag. Mert még sosem láttam ilyet.

A réten konkrétan nem találkoztunk vérnyúllal, de a szagát éreztük! Gazda olyan lelkes lett a teliholdas vérnyúltól, hogy minden „vér”-eset lefényképezett a réten.

Így lett rólam VÉRtacskó kép:

Pózolós kép, ahol állok a VÉRpad előtt:

Na jó, nem pad. Lovaknak fenntartott farönk. De egy kis beleéléssel VÉRpad is lehet...

Pont nem látszom a sötétség miatt a következő képen, de valahol ott szimatolok a lovak miatt fenntartott villanypásztor madzagja alatt, amit kineveztünk VÉRvonalnak!

Itt éppen analizálom a vérnyúl szagmintáját:

A következő képen már nincs vér, elég volt a vérengzésből.

Akkor láttam a teliholdat ebből a szögből, amikor véletlenül beleléptem egy gödörbe, és felbukfenceztem. Hiába, az én szemem se láthat mindent…

A réten láttunk egy IGAZI UFÓT is! Duplaszeműt!

Ja nem.  Ez én vagyok. Nem is ufó… Hu, pedig már majdnem összecsináltam magam ijedtemben! (DE: tőlem jobbra a képen van két azonosítatlan világító pont! VÉRNYULAK!!!)

A csillagfényes tacskók távolodnak:

De vajon mi az a kis piros pont a bal felső saroknál… biztos, hogy nem mi vagyunk… lehet, hogy mégis egy ufó!!! Vagy maga a VÉRNYÚL! A vérnyúl szeme! Csak éppen kacsint! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Végezetül egy cukiság, hogy levezessük az izgalmat, nehogy valaki rosszat álmodjon: Boci vérnyúl-vadászós menetfelszerelésben:

  

Jelentem, a rettentő izgalmas, thrillerbe illő teliholdas séta után mindenki életben maradt: se ufó, se vérnyúl nem tett bennünk maradandó károsodást… csak a szemem égett ki félig gazda hülye ledes zseblámpájától!

Januári pillanatképek

Az egyik macskám, a Hubertus:

„Helló! Te új vagy itt? Eddig még sosem láttalak erre…"

Virággal, a francia bulldog rokonnal séta után:

„ A kettes mosási programot kérjük: kímélő meleg vizes lábmosás alhas tisztítással, majd meleg törülközővel szárítás. Köszi!”

Boci netezik:

„ Süti főnök, lezsíroztam a rendelést a Pannontej értékesítőjével, kértem neked is egy mázsa kockasajtot. Elég lesz, főnök?”

Tacskófajtacsoport tudományos leírása - egy tacskó kommentjeivel

Most tudományos esszét fogok írni arról az egész univerzumot átfogó,  rendkívül fontos, és megunhatatlan témáról, amit úgy hívnak: ÉN!

A velős bevezetés után csapjunk is a lecsóba!

Hoppá, utálom a lecsót. Legyen inkább májpörkölt, azt szeretem.

Szóval: csapjunk is a májpörköltbe!

Gazda kapott karácsonyra egy nagyon tudományos könyvet, Esther Verhoef Kutyák Enciklopédiája című könyvét, ami minden elismert és nem elismert kutyafajtát tartalmaz az egész világról.

A könyvben egy külön fejezet szól a Tacskókról, mivel mi egy egészen külön fajtacsoportot képviselünk, nem csak holmi altípusok vagyunk. Mi külön, vastagbetűs fajtacsoport vagyunk!

Esszém a tacskókról írt jellemzését, viselkedését fogja kivesézni ennek a könyvnek.

Vannak benne nagy igazságok és nagy baromságok is, ezeket mind saját és Boci csatlósom példáján keresztül fogom bemutatni, mindenki okulására.

Dőlt vastag betű = a könyv szövege

Nem dőlt betű = szerény kommentjeim

Már  a Tacskókról szóló bevezető is megnyerő: egy nagy, bamba Boci-képpel kezdődik! Mintha csak hű csatlósomról mintázták volna, leszámítva, hogy nem felemás színű a szeme. És azt hiszem, Boci egy kicsit húsosabb is…

    1.  Származási ország: Németország

Ez pipa. Bár én Törökszentmiklósról származom, de a lelkem mélyén árjatacskó vagyok, néha gazda Jürgennek is hív. Mi sem bizonyítja jobban német származásomat, mint az, hogy simán megértem, ha a Rex felügyelős kutya ugat a tévében!

   2.  Eredeti feladata: vadászkutya a borz, nyúl, szarvas, vaddisznó és róka vadászatához

A nyúl és a szarvas pipa. Borzot még életemben nem láttam, de ha olyan, mint egy macska, akkor Boci biztos levadássza. A vaddisznót és a rókát passzolom, ők már túl veszélyes állatok. Boci kedvéért felvehetnénk még a listába a fácánt és a lótetűt is.

     3.    Megjelenés: A tacskónak hosszú teste, magas marja, vízszintes háta, enyhén ívelt lágyéka, hosszú, széles és izmos fara van. De még milyen széles a farom! (…) A szegycsont erőteljes és annyira előreugró, hogy két oldalán egy-egy mélyedés látható. Pipa. Megnéztem magam a tükörben, és egyértelműen mélyedéses vagyok. (…) A hosszú fej egyenletesen keskenyedik az orr felé, de nem hegyes. A stop nem túl feltűnő. Nos igen. Nagyon szép búrám van! (…) A tacskó harapása ollószerű vagy harapófogó-szerű. Vagy krokodil-szerű, még a rosszarcú idegen bokáját is átharapja. A gyanús, felém nyúlkáló kezekről nem is beszélve! Sajt vagy egyéb minőségi jutalomfalat esetén a harapás futószalag-szerű, ami rögtön a gyomorba juttatja a falatot.

   4.  Mellkasméret és súly: A tacskónak három méretváltozata van, ezeket nem keresztezik egymással:

-          Tacskó: mellkasméret 35 cm, súly max. 9 kg

-          Törpetacskó: mellkasméret 30-35 cm, súly 5-7 kg

-          Kaninchen: mellkasméret max. 30 cm, súly max. 4 kg

Nem mondom meg a paramétereimet, legyen elég annyi, hogy ezek szerint utoljára 10 hónapos koromban voltam tacskó. Azóta valami más lennék? Még Boci is meghaladja a normál tacskó méreteit mellkas-ügyileg, pedig ő gyárilag törpetacskónak készült. Igaz, pár hete látott egy képet a facebookon egy nagy, méltóságteljes kutyáról, azóta dobermann akar lenni… ha már a tacskóméretből kinőtt, kicsit megnyújtjuk a lábait, és csinálunk belőle dobermannt! Nem is rossz ötlet!

De a viccet félretéve, nekem nagyon is tiszta az önképem! ÉN TACSKÓ VAGYOK! És Boci is tacskó. Csak a fajtasztender „igazi” fiú és lány kutyákra lett kialakítva, nem ilyen ivartalanított nemtelenekre, mint mi vagyunk. Szóval a gazda a hibás, hogy elvette a golyóimat, és attól valahogy nagy lettem. Nem kövér, arányosan NAGY.

     5.    Szőrzet: A fajtának három szőrzetváltozata van: a rövid szűrő, hosszú szőrű, szálkás szőrű. A rövid szőrű tacskó szőrzete rövid, sűrű, fényes és a testéhez simuló (…) Ez a lényeg, a másik két szőrtípussal nem is érdemes foglalkozni, mert a sima a legszebb. A sűrűségről annyit, hogy az én hasamon pl. alig van szőr. Tök meztelen, még télen is. De a hátamon tényleg sűrű és extraszuper-fényes, mert mindig felpolírozom, amikor bújok a paplanok, plédek és bújózsákok alá. A testhez simuló szőr is helyes megállapítás tacskó esetében. Kivétel ez alól Boci, szembe jön vele az utcán egy idegen kutya. Olyankor nincs simuló szőr! Olyankor punk van, de keményen ám!

   6.  Színei:

-          Egyszínű vörös (…) A szőrzetben elszórtan fekete szőrszálak is lehetnek. A fehér rajzolat nem kívánatos. Egy darab fekete szőrszálam sincs, viszont a mellénykémen van egy pici fehér folt. És kikérem magamnak, hogy nem kívánatos! Nagyon is kívánatos! Ez a szexepilem! És a hátamon kicsit sötétebb barnával borzcsík is van. Amolyan vipercsík, csak egy van belőle. És az is nagyon szép rajtam!

-          Kétszínű. Fekete vagy barna az alapszíne, rozsdás vagy cserbarna rajzolattal. Ez uncsi, a legtöbb tacskó ilyen. Semmi izgi nincs a színűkben!

-          Foltos vagy csíkos. Vagy Boci. Az ilyen kutya fekete, vörös vagy szürke alapszínén egyenletes eloszlású világosabb foltok láthatók, egyik szín sem lehet domináns. A szemek néha kék színűek, de ez nem kívánatos. Szerintem Boci felemás szeme nagyon is szép. Mindenki megnézi, mindenki rácsodálkozik. A harlekin színt sem ismerik sokan, már azon is ámul mindenki. De amikor Boci belebámul az emberek arcába a felemás szemével, akkor mindenki kész lesz!

    7.    Jelleme: A tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. A hangsúly a közismerten van. Okos vagyok, ezt mindenki tudja… Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőutakra induljon. Erre csak az tudom mondani, hogy bullshit. Nem megyek én semmilyen magányos felfedezőútra, kivéve, ha a spájzba vezet. Nem esem kétségbe a szigorú beszédtől sem. Leszarom, és kész. A kényelemről írt dolog okés: katasztrófaként élem meg, ha nagymosás miatt nincs a kanapémon a bújózsákom vagy a plédem.
És most figyeljetek, ez marha jó lesz! Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Ezen szétröhögtem magam! Boci csatlósom éjjel-nappal képes ugatni, még a tévének is visszaugat. Még álmában is ugat. Nem is ugatás az: inkább ködkürt! Kiváló a szimata. Pipa. Nálam senki nem fut ki gyorsabban a nappaliból a konyhába, ha megorrontom az reggelire szánt vaj illatát, amint előkerül a hűtőből. Nem margarin! VAJ! Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző, ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni gazdáját a cél elérése érdekében. Ez egy jó nagy pipa!!! Nincs is jobb feladat, mint reggelizés közben szuggerálni a gazdát, hogy adj vajat, adj vajat, adj vajat!

     8.    Társas viselkedés: A tacskó számára mindig a családja az első, s az idegenekre nem sok időt veszteget. Csak amíg szétugatja őket. (…) A többi kutyával rendszerint békésen megfér, de ha kell, nem riad vissza a harctól sem. Részemről úúútálom a többi kutyát. Bár még sosem került sor harcra, mert Bocival magam mellett az összes idegen kutyát szétugatjuk. Minimum süketnek kell lennie annak a dögnek, aki a közelünkbe mer jönni! Persze a kistestűek jöhetnek. Ők cimbik. A nagykutyákat viszont úúútáljuk! A macskákkal együtt tud élni, ha kölyökkorától kezdve hozzászokott a jelenlétükhöz. Boci is csak testedzésből kergeti végig a Julis macskát a kerten. Az idegen kandúrokról nem is beszélve…

     9.    Szőrzetápolási igény: A rövid szőrű tacskó szőrzete nem különösebben igényes a gondozás szempontjából. Elég időről időre átdörzsölni egy puha gumikefével, ami eltávolítja az elhalt és kilazult szőrszálakat. Masszázst és simit a tacskónak minden nap! Fürdetést pedig csak akkor kérünk, ha már full belebüdösödtünk a bundánkba.

     10.  Most jön a legfelháborítóbb dolog! Egyetlen más fajtánál se volt ez így kiemelve! Diszkrimináció! A tacskó általában szeret enni, és könyörgő tekintetével sokszor sikerül a kelleténél több ételt kicsalnia gazdájától. Nem szabad engedni neki, mert az elhízott tacskó nem egészséges. A súlyfelesleg túlzottan megterheli az állat hosszú hátát, és egyéb egészségügyi problémákat is okoz. Hát anyád!  A falat az kell, a falat az jár! Jár, és kész!

     11.  Tanítása: A tacskó meglehetősen független gondolkodású, akaratos kutya, amelynek vérmérséklete miatt következetes nevelésre van szüksége. Kellő türelemmel és megértéssel sok mindenre meg lehet tanítani, de soha nem fogja szolgai módon követni gazdája parancsát. Értsd úgy, hogy ÉN vagyok a FŐNÖK, és kész! Csinálhatsz bármit, okosodhatsz a Ceaser Milanból, hogy falkavezérséget tanulj, de AKKOR IS én vagyok a főnök! Pont.

     12.  Mozgásigénye: Noha ez a kutya szívesen kíséri el gazdáját hosszabb sétákra is, általában jól alkalmazkodik a körülményekhez. Vagyis bírom a terepet, de esőben vagy hóban eszedbe se jusson kivinni a hidegbe. Még pisilni se fogok kimenni, ha nem muszáj! (…) Ha a gazdája engedi, hogy a tacskó póráz nélkül szaladgáljon a szabadban, a kutyából előtörhet a vadászösztön, s megeshet, hogy hirtelen elrohan valamerre. Megjegyzem, én utoljára 1 éves siheder koromban voltam olyan hülye, hogy elszaladtam vadat hajtani. Azóta látom a vadat, kiszagolom a nyomát, de nem rohangálok utána. Minek? Otthon vár a sok alutasakos, abban épp elég hús van. Bezzeg, ha óriás kockasajtok rohangálnának otthon a réten! Na, azokat még én is megkergetném! Ha én nem is, Boci azért hűen képviseli a vadásztacskók táborát. Amint lecsatolja gazda a pórázt, Boci vadász-üzemmódba kapcsol, leborul a szürke függöny, gazdák pedig szaladhatnak utána, ha jön a vad! Jókat szoktam röhögni rajtuk!

Még van a leírásban néhány szó arról, hogy a rövid szőrű tacskó volt a fajtacsoport őse, abból tenyésztették ki a szálkás és hosszú szőrű fajtát. És van egy újabb utalás arra, hogy nem szabad elhizlalni, és a makacsságom miatt nem vagyok alkalmas semmilyen kutyás sportra… Azért én már láttam agility-n első helyezett tacskót. És ha ez alól van kivétel, akkor a hízlalás alól is lehet kivétel. Mondjuk én!  Engem tessék rendesen etetni és jutalomfalatozni!

Zárószó: Alapvetően ez a könyv értelmes dolgokat tartalmaz, kiindulópontnak jó. De ha az embernek lesz egy igazi kutyája – tök mindegy, hogy milyen fajta, de nyilván a tacskó az igazi -, akkor majd rájön, hogy minden kutya egyedi, stílusos, egyéniség, akire nem lehet sablonokat ráhúzni!

Megismételhetetlen vagyok, és kész!