Pünkösdi nyár = strandolás + lihegés

Pünkösd hétvégéjén az időjárás nagyon kitett magáért: nagyon meleg, napos, esőmentes idő volt.

De ez a kutyusoknak nem olyan jó. Még az ilyen kisszőrű tacsiknak sem, mint én. Pedig már bikinire (ja, fiú vagyok – fürdőgatyára) vedlettem a bundám, mégis kutya-meleg van benne!

Reggel 9 és este 7 óra között nem is voltam hajlandó semmit se csinálni! Csak dőltem egyik hűvös fekhelyemről a másikra. Kicsit segítettem gazdának kertészkedni, rágcsáltam az árnyékban egy cupákot, néha kimentem ugatni az utcát, játszottam a Mylo-haverral, mert vendégségben voltunk mindketten gyúrói öreganyónál. De nagyon lekvár voltam a melegtől. Gazda próbált hűteni: megint beletett a félelmetes, locsolóvizes hordóba. Nem annyira tetszett. Inkább szétsülök.

Esténként sétáltunk gazdával, nehogy teljesen elmacskásodjanak a lábacskáim az egész napi henyéléstől. De még este is nagyon meleg volt. Már kezdett sötétedni, amikor feléledtem, és gazdának labdáznia kellett velem az udvaron.

Egyszer lementünk a patakhoz is, de abba nem mentem bele. A szélén volt fél méter széles iszaptrutymó, na abba belementem! Egy helyen annyira elsüllyedtem, hogy még a hasam alja is csupa trutyi lett! A fütyimen fél centi vastagon megszáradt a sár, mire hazaértünk! Egy kis időre harlequin-tacskó lettem, úgy kimintáztam a barna bundám. Mivel baromi mocsárszagú lettem, meg kellett este fürödnöm. Nem értem, hogy a sampon szag miért jobb az iszapszagnál.

Egyik délelőtt elmentünk gazdákkal a Velencei-tóhoz, a szabadstrandhoz, ahol máskor is szoktunk sétálni. Hát alig kiszálltunk az autóból, valahonnan ott termett öreganyó! Pedig nem láttam buszt, ami kiköpi, és tuti, hogy az autóban se jött velem. Hogy honnan került elő ez az öreganyó. Egy csomó idegen is volt vele, így az okos kutyaagyammal felfogtam a beszélgetésből, hogy öreganyó céges bulin volt, és most mi érte jöttünk. Hát ezért kerestem én előző este hiába, hogy játszunk egyet, otthon se volt!

A vele lévő emberek kedvesen mosolyogtak, nem voltak ellenségesek, így én is csak illedelmesen megszaglásztam őket, megmutattam magam, hogy milyen szép és okos kistacsi vagyok. Egy vakkantásnyit se ugattam, még nem is morogtam. Gazda büszke lehet rám.

Elköszöntünk a sok idegentől, és gazdákkal még sétáltunk egyet a tóparton, mielőtt hazaindultunk volna. Kicsit pacsáltam a tó sekélyebb vizében, de szigorúan csak a hasam vonaláig ért a víz! Még a végén belefulladok!

Mivel reggel volt, még nem nagyon voltak mások a parton, így helyes kutyusokkal se találkoztam, de azért jót sétáltam.

Egyik reggel a hülye gazdák kitalálták, hogy meg kell manikűrözni a karmocskáimat. Az egyik gazda a múltkor látta, hogy az állatorvos hogyan csinálja, megkaparintotta a karom-guillotint a másik gazdától, aki csak a karmom legvégét szokta lenyesni, és nyissz!, egy marha nagy darabot levágott a karmomból. Nem úgy akarta, csak úgy sikerült. Nyüszítettem egyet, mert nagyon fájt, sőt még utána vérzett is a kicsi, megcsonkított karmom! Nagyon vérzett! Mivel ragtapaszt nem lehet egy karomra tenni, jól telepingáltam a követ vérnyomokkal, ahogy fel-le cammogtam. Még a karmom melletti szőröm is csupa vér volt! Hülye gazdák! A másik lábamon azóta se próbálkoztak a körömvágással…

A Mylo-haverral kis dézsákat válogattunk. Gazda virágoknak szánta őket, de szerintem ideális használt-csont gyűjtő edények lehetnének. Sajnos nem jelölhettem meg őket diszkrét oldalba-pisiléssel.

Itt éppen pajkos tacskó vagyok. Látod, milyen szép fehérek a fogaim? A sok csont-rágástól!

 Itt már kicsit megnyugodtam. A fényes szőrömmel elmehetnék kutyakaja-reklámba szerepelni. A Mylo-haver mondta, hogy a híres, TV-szereplő kutyusok egy csomó ingyen tápot ehetnek.... Mylo-haver biztos tudja, ő felvilágosult nagyvárosi kutyus...

Amikor gazda unatkozik.... (Szép! Ahelyett, hogy sétálni vinne!)

Süti Úr alszik a szőnyegen

Milyen sok van belőlem! Még jó, hogy ilyen aranyos vagyok!

Ez nagyon jó kép, igazi démon kutya vagyok rajta!



Folyt.köv. az új barátomról - Paptacsi alias Csoki

Tegnap este megint találkoztam a Paptacsival, akiről kiderült, hogy Csokinak hívják. De még Csoki megérkezése előtt nagyon fontos dolgom volt, mikor gazdák hazajöttek: epret és cseresznyét kellett szedni.

A cseresznyézésben nem nagyon tudok részt venni, érthető okokból: én kicsi vagyok, a fa pedig magas! Nekem csak a lehulló szemek megcsócsálása a feladatom, de nem baj, mert ilyenkor van időm, hogy nagyon lelkiismeretesen végigjelöljem az összes fát, kerítést, és a kertünk minden sarkát. Ma is alapos munkát végeztem, mire gazdák leszedtek két tál cseresznyét…

Aztán következett az eperszedés. Gazda nem nagyon szereti, ha segítek neki, mert az én eprezésem abból áll, hogy marha nagy gödröket kaparok az eper közé, betemetem földdel az érett eperszemeket, a többit pedig letaposom, ráfekszek, lehengerezem, miszlikbe aprítom. Amúgy nagyon helyesen nézek ki, amikor a sűrű eperültetvényből csak az okos kis fejem kandikál ki. Csak az eper nem szereti annyira…

De mai epres karrierem nem tartott sokáig, mert megjelentek a szomszédban a kislányok. Kettő át is kéredzkedett a mi kertünkbe, és ott játszottak velem. Vagyis ők akartak játszani, én pedig nem annyira. Eldobták a botot, én elkaptam, de aztán messzire szaladtam vele, hogy hagyjanak már békén, ne üldözzenek. Mindig valamilyen veteménybe feküdtem, a legalkalmasabb az eper és a répa, oda a kislányok nem jöhetnek be. Gazda megtanította nekik, hogyan kell leültetni és lefektetni engem, nagyon szépen szót is fogadtam. Mivel még kicsik, nem nagyon értik meg, hogy nem vagyok süket, nem kell kiabálni, de ha rosszul mutatják a leülést, akkor tuti nem fogok leülni, akárhogy ordibálják, hogy ül!

A végén már elegem lett a kislányokból, ott is hagytam őket.

Ezután gazdák barkácsoltak valamit a teraszon, és akkor jött a Csoki. Beállt nézelődni a kapunkba, gazda pedig beengedte óvatosan, mert nem tudta, hogy fogok-e támadni vagy nem. De én okos voltam, emlékeztem, hogy reggel is milyen jó haver volt a Csoki. Először csak szimatoltuk egymást és körbe-körbe jártunk, aztán már felbátorodtunk. Több mint egy órán át szaladgáltunk, ugrándoztunk, szimatoltunk a Csokival. Néha felmentünk a teraszra ellenőrizni a gazdákat, Csoki egészen gazda lábai elé ült. Szegény Csoki, szerintem azt hitte, hogy gazdák örökbe fogadták. De a játék után kitessékeltük őt a kapunkon egy tál pörkölt kíséretében, hogy lakmározzon, aztán ballagjon szépen haza a pár házzal arrébb lakó gazdájához. (Nem vittük haza, hadd bóklásszon még, ha akar. A mi utcánkban nagyon kevés autó jár, így nincs veszélyben a szabadon kolbászoló kutya és macska.)

Csoki még egy darabig tutult a kapuban, de aztán hazament. Majd remélem, átjön máskor is. Gazdák csináltak rólunk egy csomó képet, már amennyire két kerge tacsiról lehet normális képet csinálni. Majd legközelebb válogatok párat.

Az lenne az igazi, ha egyszer kutyapartyt csapnánk. Áthívnám az összes barátomat: a Mylo havert, a Dénes cimbit és a Csokit. Biztos bírnák egymást, és együtt egy nagyot hancúroznánk... Szegény cicák pedig kimennének a világból...

Most megyek, folytatom az alvást, esős-borús időben úgyse lehet mást csinálni…

Ez itt a Csoki, így cimbiztünk egész este:

Újabb barátot szereztem: Paptacsi, az utcabeli fekete tacskófiú

Nagyon zivataros, furcsa idő van mostanában. Ha éppen nem borús az ég, akkor 30 fok van, a kutyabunda felforrósodik, és nem győzök lihegni. Amikor megunom a nagy meleget, döglött kiskutya módjára teljes terjedelmemmel elnyúlok a teraszon, és próbálok hűlni. Gazdának volt egy-két kósza próbálkozása a slaggal, lelocsolt, hogy ne legyen melegem, de én ezt nem élvezem annyira. A slagnál csak az a rosszabb, mikor a kádban kell fürödni, és büdös sampon szagú lesz a bundám, a kellemesen illatos kutyaszagú helyett.

Reggel sétáltunk gazdával, mert olyankor még se meleg, se vihar nincsen, lehet csavarogni. Ma egy jó nagy kört mentünk a faluban, találkoztam egy kedves és játékos nagykutyussal, játszottunk a Dénes cimbivel (cserébe adtunk neki szalonnát), és a boltnál utamba akadt a fekete fiú tacskó is, aki már párszor korzózott az utcánkban. A pap tacskója, aki néha kiszökik sétálni egyet. Ezentúl Paptacsinak fogom hívni, mert még biztos összefutunk. Most ott kolbászolt a bolt előtt, én pedig vártam gazdát a szokásos helyemen a kerítésnél. Nem is értette gazda, hogy miért nyüszítek olyan türelmetlenül, hogy oldozzon már el a kerítéstől, de aztán meglátta, hogy a Paptacsi miatt vagyok besózva. A múltkor otthon megugattam, sőt meg is akartam támadni. De itt a birodalom határain kívül féltem tőle. Húztam a seggem, mikor szimatolt, és oldalaztam, mikor lépett felém. Tudom, elég beszari kistacsi vagyok, de honnan tudnám, hogy nem harapja-e le a farkincámat. Vagy még rosszabb: a fütyimet!

Szóval kölcsönösen szimatoltuk egymást, és rájöttem, hogy nem is olyan félelmetes ez a Paptacsi. Sőt még nem is morog vagy vakkant rám, pedig más kutyákat nagyon mérgesen megugatott kerítésen keresztül. Mellettem csak baktatott a járdán. Versenyt pisiltünk a bokroknál és oszlopoknál, szimatoltuk a híreket, ismerkedtünk egymással. A végén már annyira felbátorodtam, hogy meg is ugattam. Játszottam a felsőbbrendű, erős tacskót, de már eljátszottam a jóhírem. Az elején féltem tőle, így már nem vette komolyan az ugatásom, csak baktatott tovább, rám se hederített. Gazda néha megállított, mikor már nagyon mérgesen ugattam a Paptacsira, de utána úgyis újra kezdtem. A házunknál a Paptacsi ment tovább, én pedig bementem az udvarba. Gazda akart neki egy félig használt csontot adni, de a Paptacsi már elhúzott. Tegnap este is kapott egy adag pörköltet, ízlett neki. Most biztos valami dolga volt, azért nem jött vissza a csontért.

Milyen izgi lehet egyedül sétálgatni az utcákon! Bejárni az egész falut, a határt, nyuszikára vadászni, szimatolni, heverészni, ha úgy tartja kedvem. Nem kellene gazdának szót fogadni, pórázon menni, akárkit megugathatnék, akárhova kakilhatnék, akárhány lókakit megkóstolhatnék!

Csak ugye nem lenne, aki vigyáz rám, megvéd az idegen kutyáktól, szállítja az innivalómat, szól, ha félre kell állni, mert autó jön, … lehet, hogy haza se találnék … és egyedül is lennék … nem is lenne olyan jó móka… inkább sétálok gazdával...

Jaj, most kezd nagyon dörögni az ég, sietek betúrni magam a takaróm alá, nehogy a barna kis seggembe csapjon a villám!

Ha megint összefutunk a Paptacsival, majd csinálunk fényképeket is!