Az elmúlt hetek
kánikulájában nem sok mindent csináltam – lihegtem-, ezért nem is mentem kb.
sehová kirándulni (kutyastrandolást utálom), ezért nincs is sok képem az idei
nyárról. De azt a keveset, ami van, megosztom veletek, hogy fennmaradjon az
utókor számára.
A strandolást,
úszást és ilyesmit úúútálom, viszont bokáig (fütyiig) kis vízben pacsálni
szeretek. Az ercsii Dunánál az alacsony vízállás miatt marha nagy löszpadok
kerültek felszínre, vagyis csak 10 centis víz volt rajtuk: pont megfelelő
NEKEM!
Lubickoltunk is
Boci csatlósommal végkimerülésig. Hordtuk a botokat, ugattunk kavicsokat, még
egy siklót is majdnem fogtam. Tekergőzött a lábaim között, de bamba voltam. A
bot amúgy is könnyebben megrágható, mint egy hülye csúszós sikló.
Kicsit homályos,
de jól látszik, ahogy a csodálatos hurka testemet kiemelem a habokból, és
megmentek egy botot a biztos fulladástól.
„Dobd már el! Dobd
már el”!
Kisgazdi is jött a
Dunára, de ő nem jöhetett be a vízbe. Biztos azért, mert nem szobatiszta, és
nem szabad a vízbe pisilni. Amúgy éppen Baywatch-osat játszok egy bottal.
Tisztára olyan a mellkas szőröm, mint a Hasselhof bácsinak.
Aki strandra jár,
megéhezik… Én mondjuk mindig éhes vagyok. De extra módon beindul a
nyálelválasztásom, ha kezdődik a KERTI SÜTÉS!!!
Gazdák szereztek
egy kicsi-ócsó grillsütőt, mert a nagy sütőnkön nem lehet rácson sütni. Vagy
valami ilyesmi. Nem értek hozzá, a lényeg, hogy legyen HÚS!
„Ez nem hús, ez
krumpli. Azt b@szdmeg!”
Áthívtuk grillezni
a szomszéd Sütit is. Egye fene, megeheti a kukoricákat.
Süti jobbról, Süti
balról: adj HÚÚÚST!
A legjobb kép: szó
szerint árgus szemekkel követem a hús útját…
… és csak egy
kicsit kellene hosszabb láb, már el is marnám a husit, szaladnék vele
világgá!!!
De minden jó véget
ér egyszer, a grillezés is… Viszont lehet tartani hússütés nélkül is bulit.
Most felmerülhet a kérdés, hogy vajon napszúrást vagy kutyahőgutát kaptam-e,
hogy ilyen hülyeségeket írok. De nem. Semmi bajom. Csak azt próbáltam
felvezetni, hogy egy parti lehet jó hús nélkül is, ha mondjuk van SAJTOS RÚD!
Mint a kisgazda
névnapi buliján. Zsákszámra ehettem a sajtos rudat!!! Ehettem volna, de nem
kaptam eleget, csak kóstolót. De az azért finom volt.
SAJTOS RÚD!!!
Boci csatlósom a
maga együgyűségében rávetette magát a kibontott ajándékok csomagolópapírjára.
„Főnök, ezekből
valaki kilopta az ajándékomat. Azt hittem, hogy tele van jutalomfalattal, de
nincs…”
A csomagolóanyag
felaprításának végére ennyire elfáradt szegény Bocika.
Azért szemmel
tartottuk az eseményeket. Ki-ki a maga plédjén. Kellő távolságra a kisgazditól,
mielőtt hozzám vág valamit…
Ennyi volt az idei
kánikula. Mától ősz van, átteszem a székhelyemet és szálláshelyemet a téli
rezidenciámba, a bújózsákomba:
"Te büdös Vili-dög,
húzz innen de gyorsan, mert ha belém ereszted a karmod, belefojtalak a vizes
edénybe!!!”
Ez a Vili macska
egyébként tök pofátlan. Most nézzétek meg, elfoglalta Boci csatlósom fekhelyét:
Lesznek még itt
harcok a tél során…
