Vérdeményistaként nem hagyhattam ki példaképem első hivatalos népgyűlését, amit 2014. június 22.
napjára, a Pákozd-Sukorói Arborétumba álmodott meg a vezérem: az első
deményista pikniket, röviden DePi-t!
Ő itt Demény, a vizsla.
Itt éppen nem annyira adoniszi, de a vezér is csak ember… vagyis kutya!
A gazdáim is készültek a rendezvényre: vettek adományként egy karton
kutyakonzervet árva fajtársaim részére, és sütöttek egy nagy zacskó
tacskó-alakú májkrémes-répás kutyakekszet.
Kutyakeksz in progress
Még Boci régi kutyapelenkáit is elcsomagolta a gazda, ezt egy rászoruló
fajtársamnak ajándékoztuk.
Az arborétumba vezető utat el sem tudtuk volna téveszteni:
A tett színhelyén már a parkolóban éreztem, hogy itt bizony kutyatömeg van!
Centiméterenként végigszagoltam az egész sétautat a parkolótól a gyülekezőhelyig, ahol ez
várt rám:
Gazda, kérek egy sámlit, hogy nagyobbnak nézzek ki!
Nem számoltam össze, hogy hány kutya és hány gazda jelent meg a pikniken,
de nagyon sokan voltunk. A kutyák java vizsla vagy egyéb nagytestű jószág volt.
Fajtatársaim közül összesen két szálkás és egy félszálkás szőrű tacskóval
találkoztunk.
Néhány kisebb termetű kutya is képviseltette magát, velük Boci
bátrabban barátkozott, mint a nagyokkal:
Figyelj haver, szállj ki a seggemből! Nem látod, hogy éppen fűzöm ezt a kis rókaszínűt?!
Én tuning-vizslának vallom maga (vizsla, csak tuning futóművel), ezért
nagyon jól elcimbiztem a vizsla-haverokkal is. Már amikor éppen megálltak egy
helyben, mert ezek a vizslák olyan idióták, hogy egész nap fel-le rohangálnak!
Mindenki nyugodjon meg: nem kapta be a vizsla a fél arcomat. Nem is hagytam volna neki. Csak furi a kép.
Színtestvér
Szia gazda, elmentem bandázni, majd jövök!
Gazda a tacskókeksszel szerzett néhány rajongót:
A kis kormos képűek teljesen rákattantak a kekszre, már attól féltem, hogy hazajönnek velünk a kaja miatt!
Vizslát is fogtunk a keksszel. Baromira nem zavarta, hogy nem vizsla-alakú!
A nagy felfordulásban és tömegben szükségem volt egy kis magányra, ezért
körbesétáltuk a kutyaúsztatónak kijelölt kis tavat, hogy kicsit egyedül
lehessünk.
Magányos farkancs. Vagyis tacskó...
Ilyen egy igazi kutyás rendezvény: bandázás, úszás, party:
Vizsla a vízben. Mi más?
Természetesen én nem úsztam a tóban. Csak lefetyeltem belőle. De azt is
csak akkor, amikor nem rohangáltak mellettem őrült, víztől csatakos vizslák,
spánielek és labradorok.
A piknik részeként tettünk egy rövid sétát az arborétum körül:
Nem voltunk ám olyan ambíciózusak, hogy mi vezessük az egész vonulást. Mi csak ügettünk gazda nyomában, nehogy elhagyjon minket!
Szegény Bocika olyan kis bamba volt, hogy néha elveszett a lábak tömege
között, lemaradt, és csak toporgott bután. Gazdának kellett néha cipelnie, hogy
ne essen pánikba az idegenek között.
Pózolós kép gazdával, mögöttünk a Velencei-tó…
… és egy vizsla, aki belepofátlankodott a képbe J.
Ezentúl ezt a képet fogom a gazdák orra elé tolni, ha azzal a hülye indokkal
nem hajlandók cipelni a farom, hogy túl kövér és nehéz vagyok:
Az egyik program egy vadászbemutató volt. Okos vizslákok mutatták meg a
vadra mutatás, nyomkövetés, vadmegtalálás és tóból gumikacsa-kihozás tudományát.
Nagyon ügyesek voltak.
Én biztos nem mutattam volna meg a vadat a gazdának! Megettem
volna szőröstül-bőröstül egyedül a bokorban!
A tóba bedobott gumikacsát pedig
pecázza ki, aki bedobta!
A bemutató végén szemrevételeztem a segédeszközként használt
állatdarabokat.
Nem voltak izgalmasak. Egy doboz kockasajt jobban lázba hoz.
Amikor a gazda nem engem fényképezett (ami egyébként felháborító), a következő négylábú résztvevőket sikerült lencsevégre kapnia:
Darázsderék és szupermodell csülkök.
Kicsit irigykedem...
Szálkások: no para, nálunk van a kajás hátizsák
Elmélyültek.
Valahogy hasonlítanak egymásra. Aranyosak.
Tippelnék, hogy a két falatozó gazdi közül ki szokta a vacsit osztani...
Batman-vizsla
Gyakori jelenet: lógó nyelvvel rohangáló vizsla
Séta utáni relax
Utóugatás:
Azzal a burkolt szándékkal érkeztem reggel a rendezvényre, hogy megdöntöm
Demény uralmát, puccsot követek el, és átveszem a hatalmat, mert nyilván vannak
vezetői ambícióim. (Két másodperc erejéig le is ugattam a vezért, mikor gazda
tacskó kekszet osztogatott néhány kutyának, köztük Deménynek is.)
Aztán meggondoltam ezt a diktátor-dolgot.
Túl sok volt a nagykutya: a
legtöbb rohangálós, izgága vizsla, labrador és golden retriever. Még egy dog
is. És néhány kiabálós, idegbeteg-típusú gazda, akik még nem tették 100%-osan
magukévá a deményista tanokat. Ilyenek felett én nem akarok uralkodni. Inkább
maradok kiskirály a magam 3 gazdás, 1 Boci csatlósos kis világában, és őrzöm a
birodalom határait. Őket már legalább jól megneveltem, nem kell velük
különösebben vesződni.
Természetesen továbbra is nagyra tartom Deményt, ideológiai vezéremet, de
meghagyom neki a hírnévvel járó kellemetlenségeket és kötelező társasági
eseményeket.
Meg a töpit is meghagyom neki.
Nekem van tacskókekszem!!!
ÉLJEN A DEMÉNYISTA PIKNIK!!!
.jpg)
