Kisgazdi-szitter, avagy gyerek és kutya együtt

Ez egy rövid bejegyzés lesz, mert a kisgazdim mindjárt felkel, és nekem fel kell vinni hozzá a meleg kakaóját. Ott majd leülök a fotelomban, és megvárom, amíg megissza...

így kezdődik minden napunk.

Csak el akarom oszlatni a kételyeket azokban, akik félnek kicsi gyerek mellett kutyát tartani. Mi gond nélkül összeférünk a kisgazdival. Én nem nyúlok a játékaihoz, ő nem nyúl a kajámhoz. Legfeljebb akkor, ha ki akar bontani nekem egy kockasajtot...

Sosem morgok rá, sosem nézek rá csúnyán, ha elegem van belőle, akkor ott hagyom, átmegyek egy másik alvóhelyre pihenni. Cserébe ő nem bánt (csak ritkán, és nem direkt), simogat, betakar (vagy püföli rajtam a takarót), játszik velem.

Elfogad engem, én elfogadom őt.

A napi fő tevékenységünket az alábbi három kép 100%-ban bemutatja:

Játszunk...

Sétálunk...

Alszunk...

Ennyi kell a boldog kutya-gyerek kapcsolathoz. Semmi több. Nem kell túlagyalni...

A felnőtt gazdák mindig ott rontják el. Az agyalásnál. Pedig én is és a kisgazdi is tök egyszerű kis lények vagyunk. Tudományosság, kutyaiskolázottság, szakértői vélemények nélkül...

Még hogy tacskó mellé nem való gyerek!!! De való! Ahogy vizsla, pitbull, pincsi, bulldog és keverék mellé is való. 

CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a gazdin múlik. Pont.

Ha a gazdi erre nem alkalmas, akkor a gazdit vissza kell vinni a menhelyre...

A kisgazdi felkelt. Megyek kakaóztatni!

Március 1.

Miért különleges nap a március 1. minden évben?

Nem csak azért, mert hivatalosan is elkezdődik a tavasz, amit egész télen várok.

Ez a csodálatos nap a születésnapom is!!!

Idén 6 éves kiskutya lettem, ami átszámítva az okosok szerint (ha az első kutyaév egy év, a többi kutyaév hét év), akkor most 36 emberéves vagyok. Vagyis öregebb lettem a gazdáknál. Most már tekintélyt parancsoló a korom, mindenki teljesítse az óhajaimat, és mindenki urazzon. Süti úr legyen szíves... Süti úr méltóztasson... meg ilyenek.

Mostantól nincs Jaaajjj, de cuki kiskutya.... Jaajjj, de aranyos....

De azt se akarom hallani, hogy Milyen testes, öreg kutya?.... vagy Mogorva, mint egy vénember....

Tiszteletet a koromnak, és kész!!!

A szülinapi bulimat hamar elintéztük, mert a gazdák túl kevés kaját vettek nekem, és hamar behabzsoltam.

Kaptam egy lufit is, hogy mindenki tudja, hogy 6 éves lettem.Majd kidurrantom, mert a lufi arra való. Játékot nem kaptam, mert hegyekben állnak a játékok nálunk, de csak a Boci apportírozik néha velük. És a kisgazdi osztályozza őket...

A szülinapi menü prémium dobozos kajából és cukrászdai sajtos rúdból állt, amiért megveszek.

Persze a gyertya sem maradhatott el a "tortámról":

Szülinapos Süti úr, lufi és "torta" sajtos rúd díszítéssel

Most én rágom a sajtos rudat...

Most Boci rágja a sajtos rudat...

Most együtt rágjuk a sajtos rudat!

Tortaevés!!!

Adtam belőle Bocinak is, hogy majd én is kapjak az ő tortájából...

Isten éltessen ENGEM, legyen még legalább ennyi BOLDOG SZÜLINAPOM!!!

Tacskó fotózás - a heverőn

Gazdira néha rájön a fotózásos kényszer, mert szerinte muszáj adott időközönként megörökíteni minket és a kisgazdit közös, beállított képeken. Ehhez helyszínül egy heverőt szemel ki mindig, de így legalább sok év múlva ugyanazzal a háttérrel látszik majd a változásunk. Direkt nem öregedést írtam, mert én nem öregszem, csak a kisgazdi. Én konstansan tüneményes, fényes bundájú, fitt-hurka alakú tacskó vagyok!

Először mutatom a legjobb képet. Ennél többet ne várjatok. Gazdi szerint azért, mert kicsi és buta a fényképezőgépje, de igazából béna, és nem ért hozzá.

Szóval a kép:

Mindenki bamba képet vág, egyedül nekem, a főtacskónak van szívdöglesztő ábrázatom.

A gyengébbek kedvéért sorban: kisgazdi, Boci csatlósom, jómagam Süti úr.

A fotózásról persze szó sem lehet kellő mennyiségű motiváló eszköz nélkül. A motivátor a mostani esetben egy biatorbágyi virsli volt.

 Nem a reklám helye, de jártatok már Biatorbágyon a körforgalom melletti híres hentesboltban? Az maga a mennyország! Túlzás nélkül! Még a kockasajt-gyárral is vetekedhet szerintem. Bár se kockasajt-gyárban, se a hentesboltban nem voltam, mert ugye kutya nem mehet be. Csak hallottam róluk. A mennyországban se járt senki, mégis mindenki tudja, hogy frankó hely...

Szóval a biatorbágyi henteséknél kilószám sorakoznak a pultban a felvágottak, tőkehúsok, sült kolbászok, disznósajtok. Nem szeretem a húskészítményeket, mert nincs sok közük a húshoz, de ez a biai virsli! Ez tényleg disznóból van! Ezer virsli közül is felismerném, már szagról is, olyan finom!!!

De elkalandoztam egy kicsit. Mert éhes vagyok... egy kicsit...

Szóval fókuszáljon mindenki a virslikarikára!

Itt repül a virslikarika!

És itt is... héé, szerintem a kisgazdi szájában már van egy karika, héé gazdi!!!

Hehehe, elbújtam gazdi, így nem tudsz fényképezni!!!

Jaaa, hogy még van virsli, akkor mégis elő bújtam. Mosolyogjak is, vagy maradjuk a komoly imázsnál?

Egy bánatos, neménvoltamneverjagyon fejű képet? Két virslikarikáért?

Ennyi elég is mára belőlünk, mert ilyen mértékű cukiságtól lefagy a net.

Még bónuszként egy kép, mert jókedvem van:

Itt a tuning-sparheltlábak is szépen látszanak

Na én mentem Biatorbágyra. Beköszönök a henteséknek. Leadom a rendelésem...