Süti úr, az igazi gentleman… gentletacsi

A gazdáim valami puccos helyen jártak a hétvégén, mert úgy kicsinosították magukat, hogy idegennek nézve majdnem megugattam őket. Én a „hagyományos” pólós-macigatyás gazdákat szeretem, különösen ha sétára felszólítva lengetik a hámomat és a pórázomat.

Vagy a kockasajtot is lengethetik. Akkor is szeretem őket.

Bár ha kockasajtjuk van, akkor tök mindegy, hogy mi van rajtuk, olyankor NAGYON szeretem őket…

Tehát a gazdák kiöltöztek, és nem akarták, hogy mi tacskók kimaradjunk a csinosodásból: Bocival nekünk is be kellett öltöznünk. Frakkot szerencsére nem kaptunk. Csak nyakkendőt. 

Bár gazda először ezzel a buzis hajdísz-virággal próbálkozott:

„AZONNAL vedd le rólam! Húzza a fülemet! Jáááájjjjjj! Kutyakínzás!!!”

Így festek csokornyakkendőben. Kicsit pincéres hatást keltek, de a bundámon csak a fehér nyakkendő érvényesült igazán

Boci sem maradhatott ki a beöltözésből – szokás szerint ő még élvezte is

„Ó Uram, kérlek szánj meg, és adj nekem normális gazdákat! De gyorsan, mert a mostaniaktól idő előtt hülyét kapok!”

Fiúk elegánsan – Ahogy Will Smith mondta a Men in Black-ban: hármunk között az a különbség, hogy NEKEM ez jól áll!

Most zavarban vagyok… Remélem, ezt az idióta pózolást nem látják a kutyahaverok…

 

Itt repül a kockasajt!

Jelentem, megérte a pózolás: a gazdák a puccos helyről egy adag sajtos rúddal tértek haza – elnyertem méltó jutalmamat!

Tacskó-beach 2014

Úgy látom, nem múlhat el nyár és kánikula anélkül, hogy gazda ne cibálna be minket, tacskókat a medencébe, hogy néhány – szerinte – szupercuki képet csináljon.

Nyilván most is megharaphattam volna, mikor be akart emelni a vízbe, de mégis hogy nézne az ki! El is szaladhattam volna, de bátor vagyok, nem futok a sorsom elől.

Sanyarú sorsú kiskutya vagyok, aki ki van téve a hülye gazda kénye-kedvének. 

Mentsen meg valaki! 

Vagy legalább világosítsa fel a gazdát, hogy tacskót áztatni baromság, és én úúútálok úszni!

Szerinte nagyon cuki vagyok ezen a képen, ahogy a vízbe érve bekapcsolom a motorokat, és elkezdek lapátolni… 

Őszintén szólva halálfélelmem volt…

De megbosszultam gazda gaz tettét: vízbe helyezés közben jól végigkarmoltam mindkét gazda kezét és oldalát!!! Ha-ha!!!

Ez a medencézés egy fokkal kellemesebb módja: fekszem a gazdán, csak ringatózok, alig ér bele a lábam a hideg vízbe, nincs közvetlen életveszély

Boci sem úszhatta meg – ha én szenvedek, akkor szenvedjen ő is!

Bár úgy néz ki, mintha éppen ugródeszkának használná a gazdi lábát, és fejest készülne dobbantani, de erről szó sincs! Ugyanannyira utál medencézni, mint én!

"Jaj, úgy élvezem én a strandot, mert ott annyira szép és jó..." - ká anyukádat, azt élvezd! Én megyek a takaró alá alukálni!

Falusi tacskó szalmabálákkal

Büszke vagyok rá, és roppant szerencsésnek mondhatom magam, hogy falusi tacskó lehetek. 

Na ne arra a szegény falusi keverék tacskó fajtára gondoljatok, aki neadjisten láncra kötve tengeti mindennapjait az ólja előtt loncsos bundával egy ütött-kopott lábosnyi másnapos víz mellett…

Én a falusi kutya alatt azt értem, hogy

- van egy k*va nagy füves birodalmam, ahol szabadon őrködhetek

- ha kedvem van (és általában gyakran van ilyen kedvem), akkor a kanapén henyélek a házban

- és (majdnem) minden nap nagyokat sétálok a faluban vagy a falu körül.

Falusi eb lévén csak hallomásból ismerem a kutyafuttató kifejezést. Elképzelni se tudom, hogy mi az. Csak annyit tudok, hogy a városban van, és közel sem lehet olyan vicces hely, mint példuál az utcánk végén lévő nagy rét.

Az ÉN rétem.

Ez az ÉN kutyafuttatóm!

Nem kellenek bele játékok vagy kutyamászókák, még botot se kell nekem dobálni. 

Itt szimatolni kell! 

És nyuszit kergetni! 

És kiugrasztani a fácánt a bokorból!

Nincs ennél nagyobb boldogság! 

(Esetleg két mázsa kockasajt...)

Tegnap szalmabálákat is találtunk a réten. Tudjátok ti, hogy ezek a bálák milyen izgalmasak?! Lelkiismeretesen az összeset körbeszimatoltuk Boci csatlósommal:

elölről,…

… hátulról,…

… sőt még a bálák között is végigporszívóztunk!

És amint láthatjátok marha sok bála volt, és mi mindet végigszimatoltuk!

Úgy elfáradtunk, hogy a séta végére Boci csak lógó nyelvvel kullogott.

Megnyerte volna a Kinek van a leghosszabb nyelve versenyt!

Hát ezt nevezem én falusi kutyafuttatónak!

Süti úr, a főkertész

Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok a növénytermesztési és agrárgazdálkodási szaktechnikus manager. 

Csak ezt nem értem, hogy mit jelent.

A lényeg, hogy az én feladatom a kert határainak ellenőrzése és védelme, a határsértők gaz tettének kíméletlen megtorlása. Menedzselem a vakondtúrás-képződést annak szétkaparásával, ugatásban részesítem a sünöket, lerágom az ízletes gazok leveleit, tömény kutyapisi-trágyával locsolom az arra rászoruló növényeket.

Analizálom az uborkavirág alatt a föld tápanyagtartalmát

Egyedül is szívesen botorkálok a kertben, de a gazdával sokkal viccesebb. Mindig segítek neki! Ha máshogy tudok, hát telekaparom a lábát és a cipőjét földdel gödör-ásás közben!

Kiszagoltam: sün járt a ribizlibokrok között! És nem kért tőlem engedélyt! Ha!

Legutóbb például segítettem gazdának betakarítani a sárgabarack termést.

„Ezeket tökre nem mi vertük le gazda, ezek már itt voltak. Becsszó!”

Boci hosszan analizálta a sárga gombócokat, míg végre rájött, hogy azok nem teniszlabdák…

Boci ellenőrzi a termést (közben fület ráz)

Pankráció a kert közepén

Egy naaagyon ritka kép: szépen nézek

Most megyek, és kiásom a vízeelvezető árkokat a paradicsom- és paprikapalánták között, hogy gazda könnyebben tudja öntözni őket!