Süti vagyok, vagy mortadella? És mi az a mormota?!

Tegnap voltunk biciklizni gazdával. Elvitt a kosárkámban a falu szélére, és onnan már szabadon futkározhattam. Azt mondta gazda, hogy nagyon jó kondiban kell lennem, mert nemsokára nyaralni megyünk, és ott sokat kell hegyre mászni és kutyagolni, és lesz mormota is.

Ti tudjátok mi az a mormota? És mi az a nyaralás?

De biztos jó lesz, ha jönnek gazdák is.

Szóval egy naaagy kört szaladtam a határban, gazda pedig kísért biciklin. Jártunk kukoricaföld mellett, napraforgók között, de sajnos nyuszit nem fogtunk sehol. Már egészen ránk sötétedett, mire visszaértünk a faluba. Ott gazda pórázon vezetett tovább, ügettem a bicikli mellett. Az azért sokkal jobb, mint a biciklis kosárban rázkódni! Fáradtan nagyon szépen tudok kutyagolni a bicikliző gazda mellett, semmi baj nem volt velem. Egészen hazáig kutyagoltam, és rendesen el is fáradtam.

Gazda nagyon meg volt elégedve, hogy ilyen jól megmozgatott, kihajtotta belőlem a felesleges tacskó-energiát, és tett az elhízásom ellen. Nagyon odafigyel arra is, hogy mit és mennyit eszem. Hiába kunyerálok a konyhában nagy éhes szemekkel bámulva rá, ha főzőcskézik, nem mindig ad falatot. Sajtot azért mindig szokott kockázni, és a kiürült tejfölös poharakat is kinyalogathatom.

Tegnap este a séta után jó mérges is volt gazda, hogy ő lelkesen próbál vigyázni a vonalaimra, erre a másik gazda két kis darab csokit adott, öreganyó pedig szalonnakockákkal etetett. Gazda rájuk is szólt, hogy ezért bicikliztet ő engem, hogy ők visszaetessék a ledolgozott dekákat… He-he, én viszont nem voltam ám mérges. Szépen bedaráltam minden felém nyújtott falatot!

Egyébként nem vagyok ám kövér kiskutya. Pont méretes vagyok a 9 kilómmal. Gazda mindig hurkának és mortadellának hív, de az se tetszett neki, mikor serdülő koromban sovány voltam. Akkor még hizlalni akart! Semmi sem jó ennek a gazdának!

Valami furcsa van ezzel az időjárással. Már nincs olyan jó meleg reggelente, mint eddig. Sőt hideg van, és tök vizes a fű is. Nedves lesz a tacskó hasa! Már nem is szimatolok az udvaron reggelente, mikor átmegyünk felkelteni vénanyót. Inkább szupersebességgel bevágódok az ágyába, befészkelem magam a takarójára, és ott üldögélek, amíg gazda elvégzi a reggeli teendőket.

A bundám még csak most vedlettem igazán bikinire, már kezdhetem is növeszteni a téli kabátot! Őrület!

…De vajon mi a túró az a mormota?!

Megyek, megnézem a cicavízióban!

Süti úr biciklizik

Végre kipróbáltuk az új biciklis kosaramat. Gazdák kipárnázták, beleültettek, és átfuvaroztak Gyúróra a Mylo haverhoz. Viszonylag jól bírtam az utazást, bár azért nem olyan kényelmes, mint a kanapé…

Csak akkor lettem dilinyós, mikor gazda megelőzött a biciklijével minket, hogy elölről is lefényképezze, ahogy utazom. Nem bírom elviselni, ha nem én megyek elől, ezért gondoltam kiugrok a kosárból, utolérem gazdát.

Csak hát mozgó bicikliről ugrándozni nem túl egészséges egy kiskutyának. Előrefelé megugrottam, de a póráz visszatartott, amivel a kosárba voltam kötve. Így csak repültem egyet a levegőben, a póráz visszarántott, és a hámomban himbálózva lógtam a bicikli mellett, míg gazda meg tudott állni. Még jó, hogy pórázon voltam, mert a szembejövő autó alá is rohanhattam volna. Vagy ha gazda nem tud megállni, mert elrántom, akkor rám is eshetett volna. Lapos tacskó lettem volna.

Gazdák kiszabadítottak lógó pozíciómból, ellenőrizték, hogy minden alkatrészem megvan-e, aztán jól megszidtak. Nagy szerencsém volt, egy szőrszálam se görbült meg. De utána sokkal szorosabban belekötöttek a kosárba, meg se mertem moccanni, amíg a Mylo haver házáig nem értünk.

Szegény kosarat viszont kicsit tönkretettem a superman ugrásommal. Ahogy a 9 kilóm lógott a kosár odalán, eléggé eltekeredett, de még használható.

A kamikáze mutatványtól nagy trauma nem ért, a Mylo haverral már a szokásos módon szaladgáltunk, hancúroztunk.

Elmentünk sétálni, mentünk egy nagy kört a faluban. Már egészen besötétedett, mire visszaértünk. Találkoztunk pár kutyussal, a legtöbbet szétugattam, hogy megmutassam a Mylonak, hogy milyen bátor vagyok. Mylo nem ugat, ő csak baktat és jelölget. Amúgy én is csendben, szépen szoktam sétálni, ha egyedüli kutya vagyok. De társaságban nagy lesz a szám…

Séta után hazafelé megint belecsomagoltak gazdák a kosárba, de már rendesen viselkedtem és fáradt is voltam. Azért jó kis esti kiruccanás volt.

Most megyek, mert egy akkora nagy cupák vár a teraszon, hogy csak na. Szerintem nem is tudom majd behúzni a kutyaajtón keresztül a lakásba…

Új biciklis kosarat kaptam

Kaptam egy új biciklis kosarat. Azt már régóta kinőttem, ami eddig gazda biciklijén volt. Csak két lábon állva, a másik kettővel a kormányon és gazdán kapaszkodva tudtunk közlekedni, ami kényelmetlen és balesetveszélyes is volt. Nem mintha én olyan nagyon szeretnék biciklizni, csak azt a részt szeretem, amikor gazda leszállít a drótszamárról, és kedvemre szaladgálhatok mellette.

Ez az új kosár sokkal nagyobb és kényelmesebb. Bele is tudok ülni, bár egy kicsit bele kell hajtogatni a lábacskáimat. Sokkal kényelmesebb, mint a régi, és van az alján szivacs is, hogy ne legyen kockás a seggem. Ilyen szépen tudok ülni a kosárban:

Egyelőre nem mentünk vele sokat, csak az utcában próbáltuk ki gazdával. A hétvégi biciklis tacskófuttatás elmaradt, mert gazdáék hosszú, nem kutya-kompatibilis biciklitúrára mentek nélkülem, másnap pedig kerti sütés volt nálunk a hétvégén.

A kerti sütésre eljött a Mylo-haver is, ő is bele próbálta magát a kosaramba. Neki jobban áll, mert ő nem olyan hosszú, mint én vagyok.

Ha már kerti sütés, a kutyusok sem maradhatnak ki. Ilyen lelkesen vártam, hogy kisüljön a husikám:

De túl sokat kellett várni, egészen elfáradtam:

Sütögetés közben egyszer rendet is kellett tennem, mert majdnem kitört a háború. Mylo-haver kényelmesen besétált körülszimatolni öreganyó lakásába, ami a cicák birodalma. A két Julis macska aludt a szobában, arra ébredtek fel, hogy egy lihegő, szőrös kutyaszörny üget feléjük. Úgy megijedtek, hogy a konyháig kergették fújás és köpködés közben szegény Mylo-havert, aki a világ legjámborabb és legfélősebb kutyája. Szaladtam be megmenteni, ugattam a macskákat, szaladgáltam fel-le. Végül gazda rendet tett, senki nem sérült meg, csak a Julisok kaptak félig infarktust. Mylo-haver pedig jobbnak látta az udvaron szimatolni a buli további részében...

A hétvégén szörnyű trauma is ért. Elmentünk gazdával sétálni a rétre, és szembejött két szabadon szaladgáló vizsla, gazdájuk utánuk biciklin. A két vizsla felém iramodott, én pedig még ugatni is elfelejtettem ijedtemben. Gazda fogott pórázon, de nem vett fel, nem voltak vad vizslák. Csak odaszaladtak hozzám, megszaglásztak, nyargaltak egy kört, megint odaugrottak elém, megint megszagoltak. Nem ugattak vagy morogtak, de én úgy megijedtem a két izgága vizslától, hogy csak álltam behúzott farokkal, felborzolt hátszőrzettel, és szégyen szemre ijedtemben egy kicsit összepisiltem magam… Nagyon megijedtem…

A harmadik vizsla-nyargalós kör után gazda már felvett, el ne üssenek a kajla vizslák. Olyan erősen kapaszkodtam gazdába, nehogy megint a vizsláknak adjon, hogy később alig tudott lehámozni magáról.

Azért nagy sokkot nem kaptam. A vizslák elnyargaltak, én pedig sétáltam tovább. Azért máskor éberebb leszek, és ha jönnek a vizslák, időben felkúszok gazdára…

Végül néhány friss alvós kép: