Mit is jelent a hosszú hétvége nekünk, a Czeczei Cicanyúzó klán tacskóinak?
Először is egy csomó kerti munkát. Másodszor egy csomó kirándulást és sétálást. Ennél fogva a hosszú hétvégék nagyon fárasztóak tudnak lenni. Utána legalább egy napig aludni kell…. kellene, ha a Boci haverom hagyna.
De a hosszú hétvége jelent még egy csomó közös reggelit és ebédet gazdákkal, ami finom falatokkal jár. A mostani hétvége csirkecsonttal, malac cupákkal, májpörkölttel, sült csirkemellel, reszelt sajttal és tejföllel járt… nyami!
De a legjobb a hosszú hétvégében, hogy minden gazda otthon van, és felváltva lehet őket nyúzni!
Na, most vegyük szép sorjában a hétvége eseményeit, néhány képpel fűszerezve!
A hétvége első feladata a térkövezés volt. A térkő az olyan dolog, hogy sok kis betonkocka, sorba rakva a földön, egy csíkban, jó szélesen. Arra való, hogy ne legyen sáros és havas a lábacskánk, ha lemegyünk az udvarra.
Boci haverommal aktívan segítettünk a térkő lerakásában, ami a háztól a garázsig ér, így majdnem az egész udvart végignyargalhatom száraz lábbal. Tetszik ez a térkő. Őszi lomb színű, vagyis sárga és piros (bár én elvileg színvak vagyok… öhm), így nagyon jól megy a barna bundámhoz. Bocival főleg a döngölésben segítettünk, nyargaltunk át a lerakott köveket oda és vissza! Egyszer egy nem jó helyre léptem, ahol még csak homok volt, nem kő. Ott is hagytam a tappancsom jó mély nyomait, amit nem lett volna szabad, mert gazdák leszidtak… De a köveken már rohangálhattunk.
Mondtam Bocinak, hogy még véletlenül se potyogtasson rá gazdák művére, mert őt is beépítik a térkőcsíkba. Mert Boci kedvenc hurkázó helye a frissen elterített, szép fehér murva a garázs előtt. Virít rajta a barna kutyakaki! Gazdák ezt nem szeretik!
A kakiról jut eszembe. Egyik éjszaka a disznó Boci két adagot is odahurkázott nekem a nappaliba és az előszobába. Ettől bevallom, én is kedvet kaptam, potyogtattam egyet én is a fürdőszobába. Ami azért elég messze van a nappalitól, nem érezni a szagát, nem zavar alvás közben. De Boci termései olyan büdösek voltak, hogy nem bírtam aludni. Hajnali háromkor kénytelen voltam lenyüszíteni a gazdákat az emeletről, hogy takarítsák már fel az aknamezőt! Nem dicsértek meg minket…
De hagyjuk az emésztési folyamatainkat, vissza a hétvégéhez!
Térkövezés után, délután sétálni mentünk. Átsétáltunk Gyúróra a Mylo haverhoz. Szokatlanul meleg volt, lógott a nyelvem rendesen, mire átértünk a napos réten, a tavat kikerülve, át a másik réten, egészen Mylo haver házáig. Itt egy kicsit pihentünk, és már indultunk is vissza… szintén gyalog. Ekkor már lassan esteledett, a hűvösebb időben a tacskó is jobban érzi magát! Túl jól! Egy csomót bunyóztunk Boci csatlósommal, gazdák nem győztek szétszedni minket.
Egyedül a csalános-gazos rész lassított le egy kicsit. Nem szeretem a csalánt. Megcsípi az alvázamat. Nem is megyek bele! Megismerem messziről, megtorpanok, és egy lépést se teszek tovább! Ilyenkor gazdának fel kell vennie, és átcipelni a csalános részen.
Bocinak nincs ilyen problémája. Szerintem olyan kis együgyű, hogy észre sem veszi, ha megcsípi a csalán. Átgázol mindenen.
Boci pózol a rét közepén. Csak úgy sugárzik az arcáról az értelem!
Hoppá, közelít a fényképező! Hátra arc, és fel a farral!
Miénk az EGÉSZ rét!
Boci és a csalános... természetesen én gazda kezében keltem át rajta.
A hétvége második napján túrázni mentünk. Csak amolyan 2-3 órás erdei sétálgatás volt a budai Nagy-hárshegy körül. De ha már turistajelzésen mentünk, hívjuk túrázásnak!
Először azt hittem, hogy nem is erdőbe, hanem valamilyen fesztiválra érkeztünk, olyan sok volt az ember és az autó. De ahogy mélyebbre gyalogoltunk az erdőben, fogyott a nép is. Néha szembejött egy-két ember és kutya. Voltak barátságosak – őket körbeszagoltuk Bocival, és voltak félelmetesek – őket egyesült erővel szétugattuk.
Egy kilátót is találtunk, de nagyon magas volt egy tacskónak, ezért gazdák nem cipeltek fel rá minket.
Napozok és fülelek - éberen az erdőben
A ritka tökéletes képek egyike
A hétvége során jártunk még öreg cimborámnál, a Gyapjaszsáknál is. Ez egy nagy kő Sukoró felett a réteken. De a kirándulós őszi időben itt is olyan sokan voltak, hogy alig fértünk a kőhöz. És minden ott lévő ember mozgássérült lehetett, mert autóval tudtak csak felmenni a Gyapjaszsákhoz. Beparkoltak a tövébe… Érdekes ez az emberi faj…
Mi viszont egy jó nagy kört mentünk Sukoró körül a turistajelzéseken. Ezek jó kis utak, mert főleg rét és bokor tarkítja, amik sokkal több szagot tartalmaznak, mint egy erdő.
Gazdák ezen a kiránduláson kezdték el Bocit jutalomfalattal tömni, hátha így megtanulja, hogy hívásra vissza kell menni a gazdákhoz. Mondtam Bocinak, hogy ne tanulja meg, mert így jó sokáig kapjuk a falatot, és ha már Boci barátom kap, akkor nekem is jár!!! Függetlenül attól, hogy falat nélkül is rögtön visszamegyek a gazdáimhoz!
Tacskók az ösvényen
Nyami-nyami, lókaki!
Hazafelé elfáradva a hátsó ülésen
Egy másik délután voltunk sétálni a fehérvári nagy parkban is, itt vártunk, amíg öreganyó meglátogatta vénanyót a közeli kórházban. Nem tudom, hogy mi az a kórház, de mi kutyusok oda nem mehetünk be. Ezért nekünk maradt a park.
A parkok nagyon érdekes helyek, tele vannak kutyussal, kutyusszaggal, dobálásra (és visszahozásra) alkalmas botokkal és sok jelölnivaló fával.
Mi az említet park összes jó tulajdonságát végig élveztük Boci csatlósommal. Még egy méretben tökéletesen hozzám illő tacskó fajtatársammal is találkoztam! És egy helyes kis westie-vel is összeszimatoltunk.
Boci a maga kis butus módján varjakat és faleveleket kergetett. Rámozdult a játszó gyerekek focilabdájára is, pedig azt mi úgysem kaphatjuk kölcsön.
Keresztbe-kasul bejártuk a parkot, aztán összeszedtük öreganyót a kórháznál , és elugattuk neki az élményeinket!
Utolsó hétvégi utunk az egyik kedvencemhez, a tatai Öreg-tóhoz vezetett. Itt nagyon szeretünk gazdákkal sétálni. Én a sok szag, gazdák a sok kutyacimbi miatt, Boci pedig azért szereti, mert… igazából neki mindegy hol és mit csinálunk, csak kocoghasson a nyomomban…
Viszont most a tatai tó nem volt olyan barátságos, mint általában. Ködös, nyálas, hideg volt. Az otthoni meleg és napos idő után nagyon rosszul esett a borongós idő. Nem is sétáltuk körbe a tavat, csak egy órácskát korzóztunk a vár környékén.
Viszont született misztikus sci-fi kép:
Az ott mögöttem nem a nagy semmi, ott lenne a tó, csak ködös… Már csak egy éppen kibújó Nessie szörny kellene a képbe, és egy varázsló palást a hátamra. Én lennék a Merlin Süti, a kelták legendás varázslója!... Vagy nem, nem is. Legyek inkább Sir Süti lovag a kerekasztaltól (ha már asztal, legyen rajta csirkehús és tejföl), Boci pedig megmarad hűséges csatlósomnak, az úgyis kell egy lovag mellé.
A csodálatos Excalibur helyett pedig megteszi egy csodálatos pulykacombcsont is!...
Egy mindenkiért, mindenki értem! ..... öhm, vagy az egy másik kor legendája...?
