Szilvásváradi túránkra az ősz egyik utolsó napsütéses, meleg napján került
sor. A résztvevők a szokásosak voltak: Boci csatlós, 2 fő gazda és jómagam.
A településre három óra kocsikázás után érkeztünk meg, ahol elfogyasztottuk
a reggeli szánt alutasakost és kockasajtot, körbejelöltük az autót, hogy senki
se merjen hozzányúlni, míg mi túrázunk, majd elindultunk az erdőbe.
Ha tudtam volna, hogy a kis túránk hat és fél órán át tart majd
keresztül-kasul a Bükk hegyein, nem indultam volna neki olyan virgoncan. Még az
első emelkedőnél fogócskáztunk és játszottunk is Bocival, de hamar elfogyott az
első lendület.
Nem panaszkodom, bírtam végig a strapát, de a túra után nem kellett
altatni…
Nem részletezem nagyon az útvonalat: Szilvásvárad – Millenium-kilátó – Gerennavár
– Hármaskút – Istállós-kő – Istállós kői barlang – Szilvásvárad
Egy csomó szép erdő, két durva emelkedő a Millenium-kilátóra és a
Gerennavárhoz, majd egy szuperdurva lejtő az Istállós-kőtől a Szalajka-völgybe.
Közte kb. egyenletes, kényelmes terep a bükki vadonban.
Vadakkal nem találkoztunk. Egy darabbal sem! Pedig a Millenium tanösvény
oktatótáblái szerint muflont, vaddisznót és hiúzt is kellett volna látnunk!
Viszont amiből egy csomót láttunk: a fák! Fák és avar mindenütt!
Vékony törzsű fák:
Vastag szürke törzsű fák:
Fenyő és lombhullató fák vegyesen:
Fenyőfák:
Fák alulnézetből:
Fák, ahogy én, a földszintes tacskó látom:
Fák, amiket Boci kidöntött, mert nem bírt magával két hegymenet között:
Kilátás a Gerennavárról a fákra:
Amúgy itt nem volt semmiféle vár. Csak egy hegytető szép kilátással, és pár
kődarabbal, ami állítólag a várból maradt. Pedig reménykedtem benne, hogy
rendes vár lesz, amiben büfé is működik, ahol kapok pár útravaló falatot.
A lenti kőrakásban semmi izgalmas nem volt, csak gazda kedvéért teszem
közzé. Neki nagyon tetszett, mert az interaktív túrázást látta benne. Egy tábla
állt a kőrakásnál, mely a turistáknak azt a feladatot adta, hogy tegyenek egy
követ a kupacra, tegyék le vele minden gondjukat a túrázás idejére, és csak
élvezzék az erdőt… Már jó nagy kupac lett a tábla körül a kövekből, sokan
járhattak erre. Gazdák is kerestek két jókora követ, hogy növeljék a kőrakást, én
pedig diszkréten körbejelöltem a terepet…
Bekukkantottunk az ősember barlangjába is, de nem volt otthon…
A szalajka-völgyi kisvasút sínjeinél, fáradtan:
A túra végén jól megérdemelt pisztráng-vacsora várt ránk: roston sült
pisztráng, fokhagymás sült pisztráng és füstölt pisztráng salátaágyon!
„Sanyarú sorsú” kiskutya lévén természetesen én is részesültem a
pisztrángból, bár sokkal többet is tudtam volna belőle enni… A pisztráng finom.
Felveszem a gourmet-tacskó listámra a camembert és a tejszín mellé.
Fénykép nem készült, a pisztrángot úgyis ízlelni kell, nem nézni!
Bónuszként egy nagyon cuki kép: útközben találtunk egy időgépet, és
visszamentem három évet az időben, ahol találkoztam saját kicsi önmagammal…
… Ez a fajtatestvér minitacskó a Millenium-kilátót őrizte, ahol a gazdája
volt a belépőjegy árus. Vagyis a lakótársa, egy kaukázusi juhászkutya őrizte a
kilátót. A kistacsi feladata az volt,
hogy szupercuki legyen, és elkápráztassa az összes turistát és látogatót.. Segítettünk
neki a feladat végrehajtásában: három tacskó már kvantumhipercuki!
Összefoglalva megint jót túráztam, jövök máskor is! Vigyázzatok pisztrángok!
