Tatai Öreg-tó
A kedvencem. Nincs is jobb, mint a tatai tó körül korzózni. Na jó, egy jobb van, mikor túrázunk, és az egész ember- és kutyanélküli erdő az enyém!
De télen az erdő nem jó, oda tavasztól őszig megyünk. Télre viszont a tatai tó szuper választás.
A mostani sétánk is nagyon jól sikerült. A bágyadt téli nap azért melegített még egy kicsit délután, kellemesen körbejártuk az egész tavat. A tavat télre leeresztették, ezért a mederben is sétálhattunk. A tavon pihenő ludakhoz nem mehettünk, bár részemről nem is akartam. Hiányzott a fenének, hogy esetleg belém csíp vagy összevizezi a bundámat. Én a kacsahúst csak alutasakos formában szeretem. Vagy ha lepottyan sült comb fomájában gazda tányérjáról… jó szaftos, zsírtól csöpögő kövér kacsacombi…. Nyam-nyam… nyálcsorgás…
Jaj, hol is tartottam? Ja igen, séta a tó körül.
Egészen addig minden rendben volt, amíg fel nem tűnt messze előttünk 4-5 naaaagy kutya póráz nélkül rohangálva a gazdáik közül. Hát ettől teljesen tele ment volna a gatyám… ha lett volna nadrágom… igyekeztem minél lassabban araszolni, jó alaposan megszagolni minden fűszálat, húzatni magamat a pórázon, hogy még véletlenül se érjük utol a kutyákat. Gazdáknak kellett egy kis idő, mire megértették, hogy miért is nem akarok haladni. Jól idomított gazdáim vannak, megtanulták, hogy félek a fajtatársaktól, különösen, ha ötször akkorák, mint én…
Végül a kutyusokat szerencsésen kikerültük, csak az egyikük rohant oda hozzánk körbeszimatolni. szoborrá dermedve, behúzott farokkal lestem, ahogy gyorsan szagmintát vett rólam, aztán már loholt is tovább. Boci vészvisításban részesítette, de nem hinném, hogy a nagykutya megijedt tőle…
A nagykutyák elhagyása után már újra vígan baktattam. A várnál ittunk forró csokit, vagyis a kutyusok csak a tejszínhabból kaptak. Már egészen ránk sötétedett, mire másfél óra alatt körbejártuk a tavat. A levegő is lehűlt, jó volt összegubózni a fűtött autó hátsó ülésén!
Apropó, el ne felejtsem a bejegyzésem végén megmutatni az új ülésvédőmet!
A tó körül sok kutya jár, ezért minden fa, kuka, bokor és egyéb lepisilhető dolog fontos informáciforrás!
Én és a vár.
Fontos turisztikai infó: a vár mellett mérik a tejszínhabos forró csokit!
Portfólióba illő tökéletes kép - én, a tó és a nap
Székesfehérvári sétálóutca:
Ez nem annyira kedvenc helyem, mert én a természetet szeretem. De gazdák gyakran hoznak ide minket, különösen akkor, ha máshol sár és latyak van. Itt azért egész jót lehet sétálni, és ha nyár van, akkor még a cukrászda teraszára is beülünk, és sütizünk egyet. Mert a kiülős részen a kutyusok is helyet foglalhatnak, és még egy tál vizet is kapnak. Sajnos nem egy tál tejszínhabot… vagy egy tál sajttorta krémet… vagy egy tál tejszínes fagyit… Nyammmm.
Már megint elkalandoztam. Kezdek éhes lenni…
Azért a városban is vannak "hirdetőtáblák".
Kommandósok az országalmánál
Nagyon tud ám visszhangozni a kutyaugatás ilyen szűkebb kis utcákban!
Pózolnom kellett a romok előtt
Rét:
Vagyis A Rét.
A rét, ahol kedvemre szaladgálhatok, szimatolhatok, ahol otthon vagyok! A rétem Tordason!
Na jó, nem az én rétem, hanem a lovardában lakó paciké, de azért bőven jut rajta hely két tacskónak is!
De nagyon nem is dicsérem tovább a nagy rétemet, a halastavat, és a határt Tordas körül, mert akkor mindenki idejön, és nem is lesz olyan jó hely!
Rét télen
A csodálatos piros ruhámban még a legvakabb vadállat is kiszúr a rét túloldaláról... ennyit a vadászatról
Zúzmara-erdőben
Mögöttem egy lóugrató akadály, még jó, hogy a lovak ilyenkor a lóólban pihennek... Pont olyan formás hurkaidomú vagyok, mint az a fatörzs
A tóval, ahol kutyáknak nem szabad sétálni :-(
De ha befagy a tó, akkor nem zavarunk egy pecást sem :-)
Befejezésként pedig megmutatom a karácsonyra kapott szuper trendi autós ülésvédőt! Alul vízhatlan, felül fekete, fehér tappancs mintás, kellemesen melegítő szőrös anyagból. A sarkain és tetején rögzíthető az üléshez, így nem tudjuk lekecmeregni.
Olyan rendesek voltunk Bocival, hogy ilyen tökéletes pózba vágtuk magunkat, és igyekeztünk szuper-cukik lenni:
