Saturday 8 November 2014

Folyt.köv. kisgazda



Előre is elnézést kérek, ha mostanában kicsit többet foglalkozom a kisgazdával.

Nyomós okom van rá. Eddig én voltam a világ közepe, legalábbis a magam kis világáé. Most jött ez a kisgazda, a világ kifordult a sarkából, ez a kisgazda lett a középpötty, én pedig kissé a perifériára szorultam. 
A depressziós hetemben majdnem ki is estem ebből a világból, de aztán gondolkodtam. És rájöttem, hogy sokkal jobban teszem, ha passzív ellenállás helyett én is elkezdek – diszkrét módon persze – "forogni" a kisgazda körül, mint Boci és a gazdáim.

Bár Boci forgásáról csak annyit, hogy ő még szép körben se tud forogni a világmindenségi röppályáján. Ő még a kisgazda világában is csak rohangál összevissza, egyik pocoklyuktól a másikig… Na mindegy.

Vázolom a mini-világképet, hogy mindenkinek világos legyen:




Szóval felhagytam a depizéssel, és most már felvettem az őrzővédő szerepet. 
Ha megnyikkan a kisgazda, akkor én már szaladok is, megböködöm, megugatom, pattogok körülötte, mint a nikkelbolha. 
Ha csendben van, akkor én is nyugis vagyok.

Már kocsikáztunk is együtt:


Végre enyém lehetett az egész első ülés!


Trónoltam is rajta büszkén! 
Biztonsági kutyaöv bekapcsolva, ülésfűtés elindítva!


Segítettem a dajkálásban és az altatásban is:

Tedd már le, tedd már le!


Párhuzamosan alszunk…


… Hosszában alszunk


Sétáltunk is együtt: általában őgy sétálunk, hogy a gazda magára köti egy kendőben a kisgazdát, és akkor a két szabad kezében tudja fogni a pórázunkat. 
De hétvégén előkerült a babakocsi is! Arról már korábban írtam egy rövid eszmefuttatást, hogy vajon mi a túró az a babakocsi. Most már tudom! Bele kell rakni a kisgazdát, aki még olyan kis satnya, hogy nem tud magától menni! És a gazdák tologatják a kisgazdát, mi tacskót pedig sétálunk mellettük! 
Babakocsi=séta, vagyis a babakocsi JÓ dolog!

Csak a kép kedvéért fogja a gazda a babakocsit és minket is. Mert így nem nagyon lehetne ám sétálni, mert mindig feltekernénk a pórázunkat. 
A leosztás: egyik gazdáé a babakocsi, másiké a tacskópóráz. Néha cserélnek…

  
Újujj, lemaradtunk…


És egy utolsó gyöngyszem, csodálatos példa bátorságomról és elhivatottságomról:


Őrzöm a kisgazda szobájának ajtaját: itt csak a (hurka)testemen keresztül juthat be a látogató!