A fél évtized már
történelem. 5 kerek év, 1826 nap… Ilyen nagyon öreg Süti úr vagyok már!
Mert bizony: ma
van a SZÜLINAPOM! Az 5. SZÜLINAPOM!
Jól tartom magam: fitt és fiatalos vagyok! Kicsit molett, de ezt csak gazdi állítja.
Ennek tiszteletére
reggel füstölt sajt kóstolással kezdtem a napot, aztán dobozos kutyakaja-torta elfogyasztásával
folytattam, ami alatt meghallgattuk az Alma együttes szülinapos dalát. Délután állítólag valami tejszínhabos nyalánkság és nagy séta is
lesz! Már nagyon várom!
Addig mutatok pár
képet a szülinapi „tortámról”. Vagyis a tortácskámról, mert elég aprócska kis
torta volt… Ez csak cicaadag szerintem. De legalább nem kellett osztoznom rajta
senkivel. Mert természetesen Boci csatlósom is kapott külön adagot, nehogy
megsértődjön.
„Már csorog a
nyálam! De mi a túrónak rá ez az égő bizbasz?!”
„Gazdi, most már
elfújhatom???”
„Gazdi, a Boci már
beleevett az övébe, pedig még el sem fújtam a gyertyámat!!!”
Végre!!!
Zabálás!!!
Gazdinak gyorsan
kellett fényképeznie, mert 3 másodperc alatt eltűntettük a kaját. Mondtam én,
hogy nagyobb torta kellett volna…
Figyeljétek ezt a
nyelvmozdulatot!
A szülinapi
falatozás után beparkoltam magam az ágyba egy pléd alá, és ott elmélkedtem
nagyszerű életem elmúlt éveiről. Gazdi felolvasott nekem a régebbi
blogbejegyzéseimből, és rádöbbentem, hogy naaagyon öreg vagyok.
Képzeletben
kupacba raktam azt a sok alutasakost és konzervet, amit eddigi életemben
megettem. Mellé került az elfogyasztott száraz táp kupac, majd a kockasajt
kupac (lehetne sokkkkal nagyobb is…), mellé az egyéb megevett sajtok kupaca.
Ennyi hegynyi kajából egy egész lánchegységet lehetne alkotni. Alatta pedig
elterülne a tej és tejföl tó, amit az életem során fellefetyelt tejtermék töltene
meg…
A végtermékek kupacára most inkább nem gondolok, az undi…
Ettől az
álmodozástól megint megéheztem. Megyek, kunyerálok egy kis szülinapi
májpörköltet… gyertya nem kell bele… és tészta sem… csak MÁJ!
Végül egy nagy közös családi kép. Majd 5 év múlva frissítjük, és az tööök vicces lesz!
