Ebben a kutyamelegben a gazdáimnak nagyon melegük van, és az a tévképzetük van, hogy akkor biztos az én bundám is forró, ráférne egy kis hűtőfürdő.
Pedig az én tacskóerőművem tökéletes működik, fűt, hűt, amit éppen kell. A szuperhosszú nyelvem lihegés közben jobban hűt, mint akármelyik légkondi. Amúgy sem vagyok hülye, hogy a tűző napon aszaljam magam, mint gazda szokta napozás címén. Én már így is szép aranybarna vagyok, a kánikulát a hűvös szobában szeretem átvészelni.
De magyarázhattam én gazdáknak a hétvégén is, több kutyakínzásban is részem volt.
Egyik nap gazda, másik nap öreganyó ült ki velem a teraszra strandolni. Ez abból állt, hogy egy ősöreg műanyag izét megtöltöttek meleg vízzel, aztán becserkésztek engem, és beletettek a vízbe. Még arra se volt időm, hogy eliszkoljak. Vagy felvegyem a fürdőgatyóm.
Először négylábbal tiltakoztam a víz ellen, de mikor már minden lábam benne ázott, már úgyis mindegy volt nekem, kényelmesen beleültem a kis medencémbe. Elfeküdni nem tudtam, csak kis szerencsétlenül üldögéltem, áztattam az alvázam, bámultam a világot, gazdák pedig locsolták rám a vizet. Egész jó volt a meleg vízben ücsörögni. Addig kellett áznom, amíg a felforrósodott füleim teljesen ki nem hűltek.
Gazdák röhögtek rajtam, hogy majdnem elaludtam ázás közben, már csukódtam a szemeim.
Kitalálták, hogy már csak néhány masszázselem hiányzik a medencémből. Masszázselem? Adok én nektek masszázst! Alig kimondták ezt, diszkréten bubikat kezdtem eregetni a vízbe! Csak pár kis puki-buborékot, jelzésképpen… Nesztek gazdák, itt a wellness! He-he.
Amikor már teljesen lehűltem, kikecmeregtem a medencémből és őrült fetrengésbe, fejdörgölésbe, szaladgálásba kezdtem a fűben. Néhány kör nyargalás után szinte meg is száradt a bundám, és utána már bemehettem a lakásba, és folytathattam az alvást.
Lehet, hogy majd máskor is befizetek ilyen kellemes nyugdíjas-strandolásra. Ez tetszett!
Vigyázat, mindjárt jön a wellness-puki!
Jaj, belement a szemembe!
Azt az egyet nem értem, hogy a cicáknak miért nem kell fürödni...
Már kiszállhatok? Kocsonyásra ázott a farkincám!
A teraszbeach-elésnél sokkal félelmetesebb dolgot is csináltam hétvégén: úsztam a Dunában!
Már többször jártunk gazdákkal a Dunaparton, szeretek a víz szélén pacsálni, mindenféle ágakat, trutymós növényeket összeszedni, haltetemeket keresni, lábat áztatni. De most életemben először úsznom is kellett! Nem értem, hogy miért erőltetik gazdák ezt az úszkálós dolgot. Nem vagyok én kacsa! Fel kellene őket világosítani, hogy a mellső lábujjaim közti bőrdarabok nem úszóhártyák, hanem ásólábak! Amúgy is olyan sűrű vagyok, hogy tuti nem úszásra lettem kitalálva.
Szóval gazda, az álnok, többször is becipelt a félelmetes mély vízbe, és ott egyszerűen elengedett! Se mentőmellény, se úszógumi, fulladjak meg! Hát nem fulladtam! Teljes lábkapacitásomat kihasználva kapartam magam a part felé, figyelve rá, hogy a fejem még véletlenül se érjen a vízbe!
Az első pár kör után gazda már nem menetirányba tett a vízbe, hanem direkt háttal a partnak, hogy még kanyarodnom is kelljen! Marha fárasztó volt, majdnem kipurcantam.
Több kört is úsznom kellett, a végére nagyon elfáradtam és majdnem megfagytam. Elkezdtem látványosan remegni a parton: hiába volt 32 fok, gazdák bevették a színjátszást, nem kellett többet úszkálnom. Megint he-he.
Ezek a szemét gazdák még videózgatták is a szenvedésemet.
Érdemes figyelni a lábmunkát: a mellső motorokat már jóval a vízbe eresztés előtt elindítottam.
És figyeljétek a farokmunkámat úszás közben, egyensúlyozásra és indexelésre használtam. Szerintem más kutyáknak nem szokott így kiállni a hátsó részük… látszik, milyen keményen nyomtam a lábtempót!
Na itt a videó, röhögjetek!
Na itt a videó, röhögjetek!
És még pár baywatch-tacskó kép:
Motorok bekapcsolva, úszásra felkészülni, irány a part teljes gőzzel!
Ha még egyszer beviszel a mélyvízbe, szétrágom éjszaka a papucsodat! És rá is pisilek!
Vízinyuszik! Itt vagytok valahol?
Most megyek és átúszom az egészet!
