Süti úr az Ingóköveknél

Megint hétfő van, végre kipihenhetem a hétvégét, és van időm leírni a hétvége történéseit. Ilyenkor egyedül vagyok itthon a cicákkal, gazdák dolgoznak. Most a Csíkos macska is itthon van, mert az eddigi hőség után őszies hideg van. A Csíkos is fázik, és kibérelte öreganyó ágyát. Az én nappali ágyamat! Elfoglalja a tacskó úr fekhelyét! Hát ki is ugattam egy pillanat alatt! Kis időt hagytam neki, amíg a teraszon elrágcsáltam a reggeli csontocskáimat, de aztán nem volt kegyelem! Csíkos repült a takaró alól!

Péntek estefelé egy nagyon sétáltunk a Mylo-haverral és a gazdákkal a gyúrói szőlőhegy körül és a határban földutakon, de a hétvégén már semmit volt kedvem csinálni az őszies időben. Sajnos erről nem készültek fényképek, pedig a Mylo csatakos-sáros alvázát érdemes lett volna lefényképezni.

Szombat délelőtt szemerkélt az eső, így még a teraszról se voltam hajlandó lemenni. Reggel lábujjhegyen leegyensúlyoztam egy gyors pisilésre, de aztán ki se dugtam az orrom. Még az se érdekelt, hogy gazdák a kertben és az udvaron jöttek-mentek. Alukáltam öreganyó ágyában.

Henyélek a nappaliban (ilyenkor legalább nyugton maradok, és lehet fényképezni):

Gazda ilyen sok képet csinált rólam, egy egész tabló!:

Öreganyó sütött finom füstölt tarjás-sajtos kiflit, gazda kicsit megkínált belőle. De elég sokat kellett kunyerálnom, mire kaptam egy kis darabot:

Itt már eldugultam a kiflikóstolásban:

Délután, mikor már felszáradt az eső, gazdák el akartak vinni sétálni. Már a hám felvételekor próbáltam gazdák tudtára adni, hogy nekem semmi kedvem sétálni, de mégis mennem kellett, nagyon lelkesek voltak. Még az utca végéig se jutottunk, lecövekeltem az út közepén, és nem voltam hajlandó megmozdulni. Gazdák rendesek voltak, visszafordultak velem. Otthon hagytak aludni, ők pedig elmentek biciklizni. Kettőt nyüszítettem utánuk, amiért elmentek nélkülem, de aztán hamar túltettem magam a dolgon, és folytattam az ágyban a szundikálást.

Nem tudom, hogy mitől vagyok ennyire fáradt. Lehet, hogy simán az időjárás. Vagy a csalánkiütésre szedett gyógyszer mellékhatása. De nagyon jól esik henyélni a meleg takarók alatt!

A vasárnap délelőttöt is henyéléssel töltöttem. Néha kiszaladtam ugatni a kapuba, de többnyire aludtam. Délben egy kicsit kifeküdtem az elő-előbújó napra napozni, amíg gazdák a teraszon ebédeltek, sőt egy kicsit játszottam is, amíg gazda a teraszon fésülte a bundámat.

Délután viszont már nem volt menekülés: gazdák kirándulni vittek. Autókáztunk Pákozdig, amit nagyon élveztem, mert az egész hátsó ülés az enyém volt, jó hosszúra elnyúlva szundikáltam. Pákozdon viszont muszáj volt kiszállnom, mert túrázni mentünk. Először csak nehezen mozogtak a lábaim, de aztán egészen belejöttem a kajtatásba, szimatolásba és szaladgálásba. Hamar beértünk a bokros dombok közé, ahol gazdák találtak egy csomó szederbokrot. Még jó, hogy hoztunk útravalónak egy doboz muffint, mert gazdák gyorsan kiették a muffint, hogy teleszedhessék szederrel a dobozt. Amíg ők szedreztek, én szimatoltam a nagy fűben. Egyszer beleakadtam egy szederágba. A sok kis tüske mind beleakadt a bundámba. Meg se mertem moccanni, de gazda gyorsan kiszabadított a 3-4 tüskéből, ami a bundámba és a fülembe akadt, aztán átemelt a szúrós részen, és többet nem is mentem a bokrok közelébe. Gazdák mellett, de a tüskéktől kellő távolságot tartva szimatolgattam csak. Nyugi, nem lett a bundámnak semmi baja, még nem is vérzett, csak szerencsétlenül néztem ki, ahogy a tüske húzta a bundácskámat.

Gazdával szaladgáltunk is a jó széles ösvényen, itt van pár kép a fogócskáról.

Utunkba esett egy rakás ingókő is. Ez a helyi látványosság, de én nem nagy élvezetet találtam bennük. Gazdák mindegyik kővel le akartak fényképezni, gazda mindegyikre fel is vitt ölben, de én nagyon féltem.

A sokadik kőnél már tele volt a törpöm a kőmászással, és amíg gazdák a sziklahalom tetejéről nézték a tájat, én jó nagy szimatolást végeztem a környéken. Jó messzire elmehettem, mert gazdák jó messzire elláttak a köveikről.

Nagyon jó kis út volt, ha bárkit érdekel a sárga háromszög és a zöld csík jelzésen mentünk, ajánlom minden vadász-hajlamú ebnek, jó kirándulóhely. Alig találkoztunk más túrázókkal, szabadon lehetett szaladgálni.

Később a bokros dombokról beértünk az erdőbe. Erre már jártam, van sok vadszag. Itt éppen találtam egy vadmalacka csapást, jó hosszan végigmentem rajta és analizáltam a szagokat.

Három órát kutyagoltam, mire visszaértünk Pákozdra az autóhoz. Lábtörlés és ivás után eldőltem a hátsó ülésen és úgy is maradtam hazáig.

Remélem, lesz még jó idő, mert így nagyon hamar el kell kezdenem a téli bunda növesztést!

Süti úr állatorvosnál

Már nem vagyok beteg kiskutya! Gyógyult, egészséges, ragyamentes tacskó vagyok!

De a doki nénit nem úsztam meg. Volt seggbe szúrt injekció, bűzmirigy nyomkodás és kaptam egy rakás tablettát, amit gazdának kell tíz napig tömni a számba. Szóval minden oldalamról jött a „segítség” a csalánkiütések ellen. Már amennyire segítségnek lehet nevezni, ha a seggemben turkál valaki. Mi a bánat köze lehet szegény bűzmirigyemnek a csalánjaimhoz? De megkaptam a magamét, az tuti! Úgy vonyítottam, hogy a váróteremben sorakozó 2-3 kutya biztos összecsinálta magát, hogy mi vár még rájuk!

Amúgy nagyon rendes hely ez az orvosi rendelő, Érden van, itt a címe: http://www.allatorvoserd.hu/. Most oltási és ivartalanítási akció is van náluk!

Már jártam itt többször is. Sajnos. Először a kificamított lábacskámra tettek kötést, másodszor bűzmirigy nyomkodáson voltam, és most megint azért jártam ott.

A dokik normálisak, szeretik a kistacskót, csak a kistacskó morog rájuk fenyegetően. Nem harapnék meg a világért sem senkit, de kedves nem leszek, de nem ám! Az asszisztens is rendes, egyfolytában jutalomfalattal és kutyafogkefével akart tömni. Persze, majd pont bűzmirigyezés közben fogok kutyakaját rágcsálni! A kutyafogkefét pedig nem szeretem. Otthon is csak addig játszom vele, amíg kiszedem a csomagolásból.

A váróterem is nagyon izgalmas hely, mert körben a polcokon kutyatápok vannak, és finom kajaszag terjeng mindenhol. Mindig van pár kutyacimbi is, de most nem nagyon barátkoztam, mert eléggé ugattam, és gazda inkább kivitt az utcára, amíg várakoznunk kellett. Amúgy tuti szétugatok mindenkit, és körbejelölöm a terepet… A dokiasztalon viszont már nem voltam olyan nagy hős. Amikor a doki néni már végzett velem, és számítógépen regisztrálta a rajtam végzett szadizásokat, már nem volt nagy szám. Úgy bújtam gazdához, hogy majdnem fellöktem. Mindig belefúrtam magam az ölébe, és még akkor se tudott lefejteni magáról, amikor már elfáradt a keze a 9 kilós farom tartásában. Ám amikor végre letettek a földre, és rám csattant a póráz, úgy tűztem kifelé a rendelőből, hogy gömbvillámnak néztek!

A héten nincs olyan nagy kánikula, sőt ősz van. Viszont ez az idő sokkal alkalmasabb kutyasétáltatásra. Egyik este a réten voltunk gazdával. Egészen a gyúrói halastóig elmentünk. Visszafelé alig tőlünk 5 méterre ugrott ki a nyuszi a bokorból, de sajnos elugrándozott, mire a észrevettem volna. A nyomán kajtattam csak izgatottan, nyuszipörköltet megint nem fogok vacsorázni… Nagy ívben elkerültük a legelésző lovakat, csak egy vágtázó paci keltette fel a figyelmemet, és a réten találtunk egy lócuccot is. Siettében elhagyta egy paci. Kutyahámnak nézett ki, de nagyobb volt. Egy lókantár féle lehetett vagy valami ilyesmi. Gazda felakasztotta egy út melletti oszlopra, hogy megtalálják, én pedig jó alaposan megjelöltem az oszlopot, hogy tudják, ki találta meg…

Csalánkiütéses vadásztacskó

Beteg kiskutya vagyok. Tetőtől tappancsig csupa csalánkiütés a testem. Valami allergia, de nem akar elmúlni, mint máskor, és sokkal több is van rajtam, mint általában. Mivel nagyon viszketnek, állandóan vakarom és rágom magam. Ahol a nyári bundám miatt gyér a szőr, ott egészen kikapartam már a bőrömet. Este kénytelen leszek kutyadokihoz menni. Remélem, a bűzmirigyemet békén hagyják, mert az nagyon fájdalmas részem. Talán megúszom egy-két seggbe bökött injekcióval…

De a csalánjaim nem akadályoztak meg a hétvégén, hogy élvezzem a csavargásokat. Nagyon sok mindent csináltam. Voltam autót szerelni gazdával a Mylo-havernál. Bicikliztünk gazdákkal a határban, átmentünk kerti partyzni gyúrói öreganyóhoz, elmentünk a rétre vadászni.

Így vadásztam a réten gazdákkal.

Miénk volt az egész rét, és olyan sokat szaladgálhattam, hogy a végén már egészen besötétedett. Sajnos nem fogtunk semmit, csak egy nyuszit láttak gazdák messzebb. A másik barnák a képen lovak, mert a rét egy lólegelő egyébként. De olyan nagy, hogy kényelmesen elfér rajta egy kajtató kistacskó is. A lovak nem érdekesek, csak ha a házunk előtt mennek el, mert akkor nagyon csattog a patájuk az úton, és azt nekem nagyon meg kell ugatnom. A réten sosem foglalkozom velük, inkább földre tapasztott orral analizálom a nyúl- és rókanyomokat.

Egyik este beraktak gazdák a biciklikosárba, és átkirándultunk Gyúróra a Mylo-haverhoz. Nem sokáig kellett a kosárban utaznom, hamarosan kiszállhattam és kutyagolhattam. Még sose bicikliztünk hármasban, most végre a másik gazdának is megmutathattam, hogy milyen okosan tudok szaladgálni a bicikli mellett. Elég meleg volt, sütött rám a nap, és csak úgy porzott a földút utánam, de azért hősiesen elgaloppoztam Gyúróig. Ott egészen a Mylo-haver birodalmáig pórázon mentem a bicikliző gazda mellett, és nagyon rendesen viselkedtem.

A Mylo-haver gazdái főztek nekünk babgulyást, amiből egy csomó kockahusit kaptam. Így vártam, hogy kész legyen a bográcskaja:

Ez is a bográcsozáson készült, olyan hosszú farkam van rajta, mint egy kispatkánynak!

Vasárnap gazdák elmentek strandolni, engem pedig csúnya módon otthon hagytak. Hiába sírtam utánuk a terasz szélén, engem nem vittek el! De öreganyó rendes volt, megkereste a sípolós csontomat, amit már pár napja nem láttam, mert gazda eldugta előlem, túl sokat dudáltam a fülébe. Nagyon megörültem a játékomnak, öreganyónak előadtam vele egy maratoni dudaszólót, aztán elaludtam a takaró alatt.

Mire felébredtem, gazdák is hazaértek. Főztek vacsorára vegaburgert, aminek olyan szaga volt, mint egy gusztusos húsnak, de amikor megkóstoltam csak egy adag zöldség volt! Becsapott az orrom! De azért megettem, ha már elkoldultam.

Utána megint biciklizni mentünk gazdákkal. A kosárban kellett utaznom a falu határáig. A cifrahídnál kiszállhattam, és szabadon nyargalásztam a határban a vetések között. A napraforgóban egész sokat kajtattam. Sajnos nyuszit ma sem fogtunk. Csak egy cicát majdnem, de az is elszaladt. Hazafelé a faluban szépen sétáltam a bicikliző gazda mellett pórázon, az utcánkban pedig addig szekált az elől haladó gazda, hogy idegből szaladtam mellette, és én húztam a pórázt fogó másik gazdát. Egészen hazáig húztam biciklistül, még tekernie sem kellett (na jó, egy kicsit lejt az út…). Nagyon erős kistacskó vagyok ám!

A csavargásokban gazdag, fárasztó hétvégét egy esti, holdfényes cupák rágcsálással zártam le. Ja, és még utána találtam az udvaron egy gyereksünt. Ki akartam ugatni a szúrós bundájából, de csak annyit értem el, hogy gazdát ugattam ki a lakásból. Gazda nem hagyta, hogy este 10-kor szétugassam a süngyereket, hátha a szomszédoknak nem tetszene, ezért beterelt a lakásba. Szerencsés sün, most az egyszer megmenekült…

Bónuszként néhány Pepsi reklámos kép. Lehet, hogy eladom őket, és kérek marketing-támogatást. Öreganyó papírpoharakban szokta nekem hazaszállítani a csontocskákat, amit a menzán összegyűjt a kollégáitól. Itt már csontom nem volt, de szétrágtam a poharat is, mert mindig alapos munkát végzek. A háttérben ott van a nagyon szép ólam is, gazdák gyártották nekem!

Süti úr büntetésben és vadászaton

Ma reggel nagyon buta kiskutyus voltam. Majdnem ki is nyuffantottam magam!

… Azért ennyire nem drámai a helyzet, de nagy hülyeséget csináltam, az tuti.

Gazdával minden reggel átmegyünk vénanyóhoz, de engem ilyenkor nem szokott megkötni, szabadon átszaladok a harmadik házban lakó nagymamához. Az utcánk ilyenkor tök kihalt, nagyon ritka, hogy autóval vagy emberrel találkozunk. Néha így reggelenként már megugattam pár biciklivel vásárolni igyekvő vagy buszra gyalogoló szomszédot, de ők mind tudják, hogy hangos és roppant mérges, de amúgy beszari és ártalmatlan tacskó vagyok. Nem is vesznek komolyan.

Ma viszont az utcán őrködtem, míg gazda egy pillanatra nem figyelt rám, mert lement a garázsba. Épp akkor jött egy idegen pasi biciklivel. Tudtam én, hogy nem kellene foglalkozni vele, ott kellene maradnom a járda szélén a fenekemen. De olyan ellenszenvesen tekerte azt a biciklit! MUSZÁJ volt megtámadnom! Szaladtam utána, és vadkutya módon ugattam, és mivel ő nem ismert, még gyorsabban tekert, én pedig még hangosabban ugattam! Nem kaptam volna oda a világért se a lábához (még a végén beverem a pici buksimat), de ő mégis félt tőlem, próbált menekülni. Már majdnem halálra ijesztettem, és csak kergettem tovább, hiába visszhangzott valahol mélyen a fejemben gazda hangja, ahogy ordibál utánam.

Már a harmadik szomszédnál jártunk az ellenséges biciklissel, mikor pont a támadás tetőfokán jött szembe egy autó! Én persze nem vagyok buta, ahogy közeledett az autó, én le is fékeztem a legközelebbi autóbejárónál. Hagytam a biciklist a fenébe, ott állva megvártam, amíg a kocsi elment. Nem kellett miattam fékeznie vagy ilyesmi, arrébb álltam én időben, de azért mégis nagyon megijedtem. Autó jobbra, biciklis balra, és amint tiszta lett a terep, kotortam is hazafelé. Na nem mintha annyira megijedtem volna a teli torokból engem szidó gazdától, inkább a kis tacsiéletemet féltettem. Nem is kellett gazdának befelé parancsolgatni, besprinteltem én ezerrel a biztonságos udvaromba. Gazda jól megszidott, most komolyan is vettem, mert tényleg veszélyben voltam a hülyeségem miatt. Eldobtam magam neki hasra a lépcsőn, hogy lássa mennyire megbántam. Kaptam pár seggre ütést, de csak legyintések voltak. Tudom én magamtól is, hogy rossz kutya voltam.

Büntetésből nem is mehettem utána vénanyóhoz, gazda otthon hagyott az udvaron. Nem nyüszítettem, jogosan hagyott otthon. Megvártam a lépcsőn, és csak óvatosan közeledtem hozzá, mikor visszajött, de már nem haragudott.

Azt hiszem, a héten nem megyek többet vénanyóhoz, otthon kell maradnom… Sőt lehet, hogy ezután szigorúan csak pórázzal megyek… Az ilyen buta kistacskókkal sajnos máshogy nem lehet…

Azért jó dolog is történt velem. Tegnap este elmentünk gazdával sétálni. A nagy meleg miatt két napja nem sétáltam, mert nem volt kedvem. A Dunánál voltunk csak, de az nem igazi séta, csak pacsálás volt.

Szóval tegnap este elmentünk egy körre gazdával. Kimentünk a rétre is, aminek most nagyon megörültem, még a kaszálás utáni, szúrósabb növényvégek ellenére is. Nagyon jót szimatoltam, nyúlnyomokat is találtam. Egy nagy lyukat jó sokáig kapartam, hátha kijön belőle egy pocok vagy valami, de sajnos éppen nem voltak otthon. Pedig nagyon szívesen megráncigáltam volna egy húsos pockot vagy mezei egeret. Nem mentünk el a réten a tóig, mert gazda a rét közepén látott ügetni egy rókát, azzal pedig nem jó összefutni. Mert a nyuszi elszalad előlem, ha megkergetem, de a róka nem biztos, még összeverekednénk. És én, mint hivatásos borz- és rókademográfiai menedzser, tuti nem hagytam volna támadás nélkül egy rókát.

Róka vacsi nem lett, de azért jót sétáltam. És mire hazaértünk, ott termett az udvaromban a Mylo-haver a gazdáival! Már két házzal arrébbról éreztem, hogy itt valami izgalmas járt, aztán a kapunknál már teljesen megőrültem, hogy engedjen már be a gazda! Nagyon jót hancúroztunk a Mylo-haverral. Megmutattam neki, hogy milyen ügyesen focizok, de a csont-kincstáram közelébe nem engedtem ám!

A szuper estét pedig egy extra hosszú sípolós hangversennyel zártam, gazdám nagy örömére…

Milyen jó lenne egy lecipzározható bunda!

Kutya-meleg van. Én még soha kutyaéletemben nem éreztem ilyen meleget. És ez nem csak nagyot mondás, tuti igaz, mert melegrekord dőlt a hétvégén. Láttam a cicavízióban!

Olyan meleg van, hogy még esténként is sugározza a bundám a hőt a napközbeni 35 fokos levegőtől. Hiába fürdetett meg többször is a gazda hétvégén, nem sokat használt.

Még sétálni se volt kedvem ilyen melegben. Szombat reggel gazda már fél 6-kor felkelt, hogy a hűvösben sétáljunk, de nekem az is túl meleg volt. Elmentem vele egy darabig, hadd örüljön, de aztán lecsaptam a seggem a járda közepén, és egy tapodtat se kutyagoltam tovább. Rendes gazda, vette a lapot, szépen visszafordult velem, hogy hazamenjünk.

Meglátogattuk a Mylo-havert is, de ő még jobban kikészült a melegtől. Nem is értem, hogyan bírja abban a hosszú szőrű bundájában! Még péntek este sétáltunk vele egyet a faluban, de a hétvégét ő is a lakásban töltötte.

Reggelente segítettem gazdának kertészkedni, kapartam pár aknát, és fogtam egy lótetűt is! De többnyire csak befeküdtem a locsolástól vizes, hűvös földön a málnabokrok árnyékában.

A nagy melegben nem találtam a helyem. Napközben csak kóvályogtam egyik lakásból a másikba, egyik fekhőhelyemről a másikra. Még cupákot rágni se volt kedvem, csak ittam és lihegtem felváltva.

Egyik délután a nagy meleg ellenére gazdák mégis elvittek kirándulni. Ercsibe mentünk a Dunához, mert gazdának az a kényszerképzete van, hogy én szeretem a vizet, és eltökélt szándéka, hogy úszóbajnok kutyát neveljen belőlem.

                                                 "Gazda, menjünk már!"

Jó volt kocsikázni egyet, legalább a menetszél kicsit lehűtötte a fejem. Gazda lefényképezett, így szoktam nézelődni autókázás közben:

A folyóparton pórázon szoktam strandolni, mert mások is szoktak ott lenni. Most is volt két másik kutyus és néhány gyerek is.  Nem nagyon foglalkoztam velük, de azért gazda jobban szereti, ha pórázon vagyok. Így azért is jobb, mert ki tud menteni, ha netán bele készülnék fulladni a vízbe. Igaz, legtöbbször csak térdig mentem bele, csak a folyó szélén pacsáltam. De párszor egy-egy játékbot után egészen mélyre bementem, csak a fejem látszott ki. A lábam alól sose vesztettem el a talajt, de azért sokkal bátrabban pancsoltam, mint máskor szoktam.

Baywatch-tacskó: Tarts ki bot! Megyek, megmentelek!

Aztán már eleget fürödtem, egy kicsit meg is rándítottam az egyik első lábacskám a köves parton. Sántikálni kezdtem, leültem felemelt fájós lábbal, és nagyon szenvedő képet vágtam. Gazdák bevették a színjátszást, és ölben vittek az autóhoz.

Ugye milyen szenvedő kistacskónak nézek ki?

Ott a hátsó ülésen elnyúltam, mint egy hadirokkant, szegény kis tacskó. Otthonig ott pihentem, és a huzatban szárítottam a bundám.

Otthon már semmi bajom sem volt, a lábhúzásnak nyoma sem maradt. Mérgesek is voltak gazdák, hogy mennyire átvertem őket!

Kaptam egy új játékot. Egy súlyzó alakú sípolós zöld gumijátékot. Most ez a kedven játékom! Olyan dudaszólókat tudok vele csapni, hogy csak úgy zeng a ház tőle. A tavaly kapott, horvátországi gumihalacskáim is nagyon jól sípolnak, de ez a zöld súlyzó, ez valami szuper! Nagyon könnyen és változatosan lehet sípolni vele, órákig tudom nyomi a duda-hangversenyeket! Fekve, ugatás közben, szaladgálva, ugrálás közben is tudom nyomogatni! Gazda már teljesen belehülyül, nem tudja elég hangosra állítani a tévét, mindent túldudálok!

És a hétvégém végére egy nagyon találó idézet, hogy művelődjünk is egy kicsit:

„ A tacskó mindenesetre a kutyák között a legeredetibb egyéniség, mintegy komikus összetétele a szeretetreméltóságnak és cudarságnak, pajkosságnak és világfájdalomnak, tettrekészségnek és lustaságnak, közömbösségnek és érzékenységnek, gyerekségnek és nagyképűségnek.„ dr. Engelmann

Még itt vagyok ám!

Már nagyon régen nem jelentkeztem, szégyellem is magam rendesen.

Ilyen nagyon szégyellem magam:

De mentségemre szóljon, hogy nagyon elfoglalt kistacskó voltam! Gazdák elmentek egy hétre nyaralni, engem pedig nagyon csúnya módon otthon hagytak! Egy egész hétig árva kiskutya voltam!

Na jó, nem teljesen,mert öreganyó egész héten, nonstop szórakoztatott. Voltunk sétálni a réten, elmentünk boltba, postára és a kedvencemhez, a hentes bácsihoz. Sokat játszottunk, bár vele fogócskázni nem lehet, csak nyugdíjas tempóban lehet sétálni. Minden éjszaka a takaró alatt alukáltam. Szóval végülis egész jól elvoltam, csak gazdák nélkül nem volt sok étvágyam. Azért nem fogytam el, sőt azóta vissza is pótoltam az elveszett dekákat.

Nagyon örültem gazdáknak, mikor végre hazajöttek, csak kicsit lassan értem ki üdvözölni őket, mert éppen a délutáni alukálással voltam elfoglalva öreganyó ágyában…

Hoztak nekem egy csomó ajándékot: 3 kutyajátékot és egy talált strandlabdát is. Utóbbit rögtön felfújták nekem, és rekordidő alatt, kb. fél perc alatt sikerült tönkretennem! Kapásból egy nagy lyukat haraptam rá, és már sziszegett is belőle ki a levegő! Ami elrontható, azt tuti tönkreteszem!

De gazda már jól ismer engem. Szemfüles volt, még a labda megdöglése előtt sikerült lefényképeznie:

Kaptam a nyaralásból egy nagy gumilabdát is, majdnem elfelejtettem. Van már sok labdám: teniszlabdák apportírozáshoz, kis pöttyös labda szaladgáláshoz, kilyukasztott labda csócsáláshoz. De a mostani a legnagyobb labdám. Akkora, hogy nem is tudom a számba venni. Emiatt elég hosszú életet jósolok neki, mert nem tudom könnyen szétrágni… De dolgozom rajta! Addig pedig gazdákkal focizunk vele. Még nem vagyok valami ügyes a lábbal vagy orral történő passzolgatásban, de azért jó kis játék.

Egy nagyon jó hírem is van: a Mylo haver hazaköltözött gyúrói öreganyóhoz! Eddig pesti kutya volt, és csak ritkán találkoztunk, de most majd sokkal gyakrabban játszhatunk és sétálhatunk együtt. Szerintem az a városi élet nem is való kutyusoknak. Ott nem lehet a réten szaladgálni, az otthoni kertben szaglászni, még parfümözésre alkalmas lókaki sincs!

Már most hétvégén is sokat voltam a Mylo haverral. Egyik nap én mentem át hozzá, másik nap pedig ő hozzánk. Megmutattam neki a csontkészletemet, a cicákat, versenyt pisiltünk a pünkösdi rózsabokrok tövében, és kergetőztünk az udvaron. Bár szegény Mylo haver már nem olyan fürge, nem is csoda, most lesz a tízedik születésnapja! Majd kikaparok neki ajándékba egy alig oszló kéthetes csontot a raktárkészletemből.

Gazdával új dolgot tanulunk: a dog dancingnek azt az elemét, amikor gazda lépked, nekem pedig a lábai között kell szlalomozni. Jó nagyokat lép, hogy a hosszú testemmel be tudjak kanyarodni. Olyan hosszú vagyok, hogy ha kerekem lenne, én lennék a villamos.

Szóval a szlalomozás még csak falattal működik, és egyszerre csak három gazda-lépésnyit tudok csinálni, mert utána már türelmetlenül követelem a jutalomfalatot. De majd sokat gyakoroljuk!

Egyik hétvégi nap nagyon rossz idő volt. nem tudtunk se sétálni, se kint játszani. Hideg is volt, úgyhogy én egész nap az ágyban henyéltem a takaró alatt, gazda pedig sütit gyártott. De nem akármilyen sütit ám, tacskókekszet! Egy kis darabot én is megkóstolhattam, bár sokkal többet is be tudtam volna falni. Így néz ki a tacskókeksz (elég pihentagyú gazdám van…):

Én pedig ilyen kicsire gömbölyödtem össze, olyan hideg volt nyár közepén!

Mára ennyi. Most mennem kell, mert egy rakás csont várja a teraszon, hogy végigcsócsáljam, és a végén elássam…