Eddigi rövid kis életemben lezárult egy korszak. A boldog egyeduralkodói korszakom. A birodalmat fenyegető veszélyekkel ezentúl Bocival, hű csatlósommal együtt szállunk szembe. Ez persze azt jelenti, hogy az ágyon, a kaján, a gazdákon, a sétán, a lepottyanó sajtfalatokon, a simogatásokon és ölben üldögélésen is osztozkodni kell…
Ez egyelőre egy nagyon új helyzet nekem, néha nem is tudok vele mit kezdeni.
Nem vagyok megsértődve a falkabővülés miatt, de a gazdáim tiszta idióták. Vajon ki a fene mondta nekik, hogy nekem rajtuk kívül BÁRKIre is szükségem lenne?! Erre hoznak nekem egy kiskutyát. Hát mondtam én, hogy kiskutyát akarok?! Nem mondtam! Az tuti! Elég nekem néha napján egy közös séta a Mylo haverommal.
A falkabővülés úgy történt, hogy egyik este munka után gazdák nélkülem mentek el sétálni. Furcsálltam is a dolgot, mert máskor mindig mindenhova megyek velük. Most elmentek egyedül, és hazaállítottak egy Bocival! Vagyis nem egészen haza, mert rögtön közös sétára kellett indulnunk négyesben. Jött is a kis görbelábú szaporán utánam, kedves voltam vele, mert nem tudtam, hogy állandó púp lesz a hátamon!
Sétából hazaérve már furcsa volt, hogy miért jön be az udvaromba, aztán miért araszol be a lakásba… Mikor lábtörlést is kapott, és helyet foglalt a nappali közepén, már kezdett elborulni az agyam! EZEK a nyakamra hoztak egy KISKUTYÁT!...
…Azóta az első sokk óta eltelt pár nap és egy egész hétvége. Bocit egy hét próbaidővel hozták haza gazdák, és úgy látszik sikeresen szerepelt, mert most már örökre itt marad. Még vannak fenntartásaim vele szemben, különösen, ami a kaja elosztását illeti, de egyébként egész jó kiskutya. Hű csatlósom lesz, azt hiszem. Még nagyon sok mindent meg kell neki tanítanom az élet dolgairól… gazdák szerint legelőször a szobatisztaságot magyarázhatnám el neki…
Már szépen tudunk együtt aludni, amit először gazdák ágyában gyakoroltunk két éjszakán keresztül, aztán gazda két éjszakát lent aludt velünk a nappaliban, és utána már egyedül kellett aludnunk. Az első éjszaka simán ment, a másodikon egy olyan büdöset bepukkantott a kis büdös Boci a takaró alá, hogy felnyüszítettem magam gazdákhoz az emeletre. Persze jött velem a hű csatlósom is, de legalább a szag lent maradt.
Sétálni is nagyon szépen tudunk együtt. Pedig Boci barátomon korábban nem nagyon volt hám+póráz. De mögöttem baktatva hamar leutánozta a sétálás művészetét, és már gazda egyedül is simán elvisz minket egy körre, nem tekeredünk össze a pórázainkkal.
Amivel problémák vannak – bár ez inkább gazdák problémája, nem az enyém – az a szobatisztaság. Ez a Boci egy húgygép! Nomád kutyaként ott pisilt, ahol akart, és amikor csak akart. Ezt alkalmazta az első napokban a lakásban is… Gazdák vettek neki kutyapelenkát, de még én, a tapasztalt tacskó se jöttem rá, hogy az mire való, nemhogy a kis taknyos Boci… Gazdák evés és alvás előtt/után szaladgálnak vele az udvarra, hogy vécézzen, én pedig az ágyban fekve röhögök rajtuk!
Végül a legsarkalatosabb probléma: az evés! Ez a Boci mindenhol ott van, ahol kaját osztanak, és fénysebességgel marja el az orrom elől a falatokat! Mindegy neki, hogy csirkemáj, rántott állat, párizsi vagy sajt. Betolja egy pillanat alatt. Egyedül a száraztápot nem bántja. Azt nem szereti valamiért. Pedig szerintem sokkal finomabb, mint azok a kétes eredetű és furcsa szagú párizsik.
Gazdával próbáltuk neki megtanítani, hogy a falatért le kell ülni, és türelmesen várni kell. Eddig a „le kell ülni” részig jutott el a tanulásban. Utána fél méter magasra felugrik, és próbálja elvenni a számtól a kaját!
A nagy cupákokról is azt hiszi, hogy közösek. Pedig a nagycupi az ENYÉM. Az ÖSSZES nagycupi az ENYÉM. Nem győzöm elégszer a tudomására hozni hangos morgás és ugatás formájában!
Egy hét után kb. itt tartunk Bocival, hű csatlósommal. Még nagyon sokat kell rajta dolgoznunk gazdával, hogy normális, szalonképes, jó modorú kutya váljék belőle, de szerencsére elég értelmes – mint általában a tacskók -, majd valahogy boldogulunk vele.
Ennyi az első benyomásaimról és szubjektív véleményemről.
Most leírom a történetét és gyári jellemzőit.
Boci most kb. 3 hónapos, harlekin színű, kisebb méretű, rövid szőrű tacskófiú. Anyja szintén harlekin kisméretű tacskó, aki az utcánk végén lévő lovardában lakik. Apja egy amerikai harlekin tenyésztacsi, aki európai körútja során beugrott kis falunkba is, hogy gondoskodjon egy-két utódról. A szerelem viszont nem volt olyan nagy, mert szegény Boci egykeként született, és eléggé gyári hibásra is sikerült. Ugyanis felemás színű szeme van, és a farkincája is csálé. Van benne egy törés, ami szerintem egy blokkcsigolya, genetikai rendellenesség, láttam a Cicavízióban. Emiatt nem lehet őt törzskönyvezni és drágán eladni. Így került a gazdáimhoz olcsó, értékcsökkent tacsiként. Ja és ráadásul még farkaskörme is van mindkét hátsó lábán. De még az se normális farkasköröm, az egyiket csak a bőr tartja a lábához, nincs is benne csont vagy porc!
Ilyen a felemás szem...
... és a görbe farkinca.
Szóval ritka selejtes egy jószág. Amúgy a színe miatt nagyon különleges, séta közben már többször megcsodálták (engem, az „öreg és nagydarab”, egyszerű barna tacskót pedig leszartak!!!...!! Felháborító!!!).
Rövid kis három hónapos élete alatt már sok mindent látott. Egyszer már magához vette őt valaki, de pár nap után visszaadták, mert szétrombolta a lakást… (Nem valami nagy tacskó-szakértők lehettek… egyedül hagyni egy unatkozó kis fenevadat a lakásban… meg is érdemlik, ha ennyi eszük van). Boci így visszakerült az utcánk végén lévő lovardába, ahol a tacskó tenyészetet alkotó tacsilányokkal és az anyukájával élt tovább. De ott nem maradhatott volna sokáig, mert egy selejtes fiúkutya nem kívánatos egyed egy tenyésztőnek, így hát hozzánk került… szerintem elég nagy szerencséjére…
A gazdáim nem akarják tenyészteni, se kiállításra vinni. Csak egy falusi, szoba- és kertikutya lesz, mint én. Aki nagyokat sétál, jókat eszik, megy nyaralni, három gazdától és több rokontól is kapja nonstop a szeretet és a törődést… nem lesz szar élete. Persze az ivartalanítást ő sem fogja megúszni (ha nekem sincs golyóm, neki se legyen!). És chipet is kap majd, meg sok oltást…
Most jöjjön néhány közös kép:
Együtt falatozunk
Együtt alszunk... bár ez a bújózsák egyedül az ENYÉM!
Együtt ülünk és bambulunk
Süti úr és Boci, a hűséges csatlós - ettől minden birodalmat bitorló senkiházi kiszalad a világból!
Ülünk - a nagy mortadella és a kis bécsi virsli
Boci barátom vízszintesen
Boci barátom ülő pozícióban
Egyébként már erdei kiránduláson is voltunk már együtt hű csatlósommal. Gazdák egy három órás turistautas gyaloglásra vittek minket. Bocit a végén már vinni kellett, mert elfáradtak a kis lábacskái. De majd megnő és megszokja a túrákat, mint én.
Sajnos első közös túránkon nem volt gazdáknál fényképező, de lesz még bőven kirándulós kép!
A kirándulásról jut eszembe: Boci egyébként teljesen autó-kompatibilis, szépen üldögéltünk és aludtunk együtt a hátsó ülésen…
Most megyek, szét kell őt birkóznom, és azt hiszem egy kicsit megrágom a fülét is…
Ketrecharc!!! Vauuuuuuu!!
