Megkaptam a bújózsákomat!
Öreganyó tegnap összevarrta nekem, este pedig fel is avattam. Rögtön felfogtam, hogy ez egy kutyahálózsák, és nagyon hasznos dolog a fagyos hidegben. Nem mintha kimennék a fagyos hidegbe… ma reggel például gazda ölben vitt le az udvarra, hogy méltóztassak pisilni. Méltóztattam, de aztán fénysebességgel kotortam vissza a meleg lakásba.
Visszatérve a bújózsákra: okosan belefeküdtem, hogy gazda tudjon fényképezni, hülyültünk vele egyet másik gazdával (lásd fényképeket lent), de amikor meghozta gazda a nagytakarót tévézéshez, inkább az alá bújtam be, a zsákomat félretettem későbbre.
Éjszaka már a bújózsákomban aludtam, és csak hajnalban lestem ki belőle, mikor gazda lejött ellenőrizni. Nagyon megdicsért, amiért ilyen lelkesen használom a barlangomat.
Reggel kibújtam üdvözölni a felkelő gazdákat, de utána már nem tudtam egyedül visszabújni! Csak a bújózsák alá túrtam magam, és takaróként használtam. De jött gazda, kinyitotta a zsák száját, és én újra beslisszolhattam!
A bújózsák jó!
Minden tacskónak kellene egy bújózsák!
Ilyen szép barna, kockás barlangom van:
Pózoltam gazdának:
Nyuszi! Odabent vagy!
Itt már csak a farkincám lóg ki:
Inkább ideiglenesen átköltöztem gazda nagy takarója alá.
Most néhány Mikulás-kép következik. Van ugyanis egy piros télikabátom. Elég gáz, hogy piros, de sötétben szerencsére nem látszik a színe… és marha jó meleg!
Úgy nézek ki benne, mint egy Mikulás-segéd. Még a múlt karácsonyra kapott rénszarvas szarvaimat kellene felvennem, és bármelyik Miki-partyn fénypont lennék! Jól szétugatnám a sok kisgyereket!
Végezetül: egy amolyan „úgy szeretlek gazda” kép:
Igen, az a nagy rózsaszín ott középen, az a nyelvem!
No comments:
Post a Comment