Tuesday 6 March 2012

Hétvégi csavargások

A falkatúrás hétvégém nem zárult le a kutyás bandázós sétával ám!
Falkatúra után még átmentünk gazdákkal Füredre is. Ha már ott vagyunk a közelben ugye… Amolyan levezetésként sétáltunk egy kört a sétányon és a kikötőben. Itt már a szokásos „énvagyokavilágközepe” formámat hoztam. Sőt, a szembejövő kutyusokkal sokkal bátrabban viselkedtem! Végülis csak egy-egy kutya jött szembe, attól már nem ijedek meg egy egész falkányi kutyával tett séta után!
Gazda itt sem adta fel a fényképezést:

 Csak azért álltam meg ilyen szépen, mert feltekertem a pórázomat a hajókikötő-gombóchoz.

                                           Itt vagytok, vízinyuszik?


A hétvégén meglátogatott minket a Paptacskó Csoki is. Szép napos idő volt, jól esett szaladgálni vele egyet, egy csomót bandáztunk kettesben az udvaron és kertben. Vagyis kettesben és a fényképezővel szaladgáló gazdával…

                                                       Gyerünk Csoki, repüljünk!!!

                                                               Csoki, hová bújtál?

                                                               Most én szimatolok...

                                                              ...most te szimatolsz.

                                             Májpörkölt! Májpörkölt!

Öreganyó megvendégelte a Csokit egy kis frissen főtt májpörkölttel, majd hazavittük őt a gazdájához. Aki  mellesleg sose veszi észre, hogy a kutyája világgá ment, és ha észreveszi, akkor se nagyon keresi… no comment.

Csoki hazaszállítása után gazdákkal rögtön a rét és Gyúró felé vettük az irányt, meglátogattuk a Mylo-havert. Jó meleg idő volt, jól esett nyargalászni a réten. Sajnos nyuszikát nem fogtam, csak messze szaladt el egy-két prédaállat. Gazdák még két őzikét is láttak… én csak szimatoltam a földhöz tapadva.
Szeretek így a réten a Mylo-haverhoz menni, mert szinte egész úton póráz nélkül gyalogolhatok, akármilyen messzire elszaladhatok, és mindig vannak friss szagnyomok!
Mylo-havernál pihentünk egy kicsit, aztán indultunk hazafelé vissza a réten. Csak most vittük a Mylo-havert is! Nagyon örült neki, hogy ő is játszhat „vadpincsit”. Szinte vigyorgott lihegés közben, ahogy nyargalt jobbra-balra a réten.
Visszafelé úton már kicsit elfáradtam, nem voltam olyan aktív, mint a Mylo. Elvégre odavissza kb. 6 km-es az út… az épp elég egy kurta lábú kistacskónak. Otthon lábmosás után mentem is pihenni a bújózsákomba:

No comments:

Post a Comment