Most már nagyon kellemes hűvös idő van, kedvem támadt írni egy kicsit. A hetekig tartó borzasztó sivatagi melegben csak aludni és lihegni volt erőm. És persze enni…
Még a strandolós bejegyzésemből kimaradt egy-két kép, amikor a Mylo-haverral közösen pacsáltunk. Most publikálom őket, mert olyan aranyos vagyok rajtuk…
Segítség! Valaki segítsen már szerencsétlen kistacskón!
Napoztatom a vizes pofikámat.
Száradok... nem mintha látszódna a bundámon, hogy vizes... pedig az!
Szegény Mylo-haver, ő bezzeg elég szakadtul néz ki vizesen
Fürdés után jólesik egy kis szieszta a fűben… a kosár csak valami beékelődött csúfság a gyönyörűséges képemen
… vagy szieszta az ágyban…
… főleg, ha párnám is van
Mylo-haver, ha az orrom alá pukkantasz, leharapom a farkincádat!
Ezek a fürdős-henyélős képek Gyúrón készültek, ahová napközibe járok, amíg otthon építkezés van. Már egészen megszoktam, hogy minden reggel autóba szállok gazdákkal, átkocsikázom Gyúróra, és a napot a Mylo-havernál töltöm. Egy kis kosárban a motyókám is velem utazik: játékot, pórázt és a bújózsákomat viszem a napközibe, hogy otthon-szagú dolgon tudjak aludni. A napközi jó dolog, egész nap bandázunk Mylo barátommal, néha a kertben szimatolunk, néha pedig sétálni megyünk. Öreganyó finom falatokkal töm minket és a megfelelő mennyiségű simogatást is megkapjuk.
Délutánonként azért nagyon szoktam figyelni az autóhangokat, hogy gazdák mikor jönnek már értem. Nagyon szoktam nekik örülni, mikor végre megjelennek.
A múltkor átvertek. Hiába neszeztem minden autóhangot, a galád gazdák biciklivel jöttek értem, teljesen hangtalanul. Azért így is örültem nekik… Sétáltunk közösen egy nagyot a faluban, majd a biciklikosárban utazva kerekeztek velem haza. Baromira utálom a biciklikosarat, mert szerintem roppant életveszélyes egy kistacskónak. Meg sem merek benne mozdulni, csak a fejemet forgatom, és néha gazdára sandítok, hogy messze vagyunk-e még. De azért most is, mint mindig, ép kutyabőrrel hazaértem. Az utcánk elején már kiszállhattam a kosárból, és gazdák biciklije mellett kocogtam hazáig, hogy megmozgassam az elgémberedett lábacskáimat.
Amíg nagyon meleg volt, még sétálni se volt kedvem. Gazda reggelente vitt csak el egy-egy körre, mert akkor még viszonylag elviselhető idő volt. Ezekből a „hajnali kutyagolásokból” született néhány szép napos kép:
Én & az árnyékom
Gyere gazda, menjünk világgá! (séta a gesztenyesoron, mert Tordason ilyen is van!)
Jártunk a katolikus templomunk kis parkjában is:
Egy szokásos „szimatolok és tojok rád” típusú kép…
Remélem gazda, hogy most le tudsz fényképezni, mert igazán lassított felvételben gyaloglok feléd!...
… Naaaagggggyooon lassssssan…
Olyan rendes voltam, hogy még ezekre a roppant magas, veszélyes kövekre is felkapaszkodtam gazda kedvéért.
Az ilyen pózokért legalább egy egész kockasajt jár nekem!
Ennyi bohóckodás elég is volt a mai napra. Részemről megyek haza.
No comments:
Post a Comment