A mai nappal már Boci csatlósom is a Golyótlan Tacskó Lovagrend tiszteletbeli tagja lett!
Azért csak tiszteletbeli, mert megmarad „csatlós” pozícióban, nem csinálok belőle lovag urat, mert azt én képviselem a falkában. Lovagból pedig csak egy lehet!
Majd alapítok neki egy Töketlen Csatlósrendet…
A történelmi esemény úgy kezdődött, hogy tegnap délben jött két nő hozzánk. Az egyikük szagra emlékeztetett a martoni állatorvosra. Aki állatorvos, az már alapból csak ellenszenves, szétugatnivaló, gonosz teremtés lehet. Tőlem nyújtogathat kajafalatokat, simogathat is, de én ugyan nem barátkozom velük. A nagy cimbizésnek úgyis szuri a vége! Jártam én már épp elég állatorvosnál!
A két nő megfogta Boci csatlósomat. Hámostul, pórázostul, bújózsákostul… Nem akarták nekem visszaadni, bármennyire is ugattam őket. Szegény Boci pedig olyan kis együgyű, hogy kedvesen nyalogatta őket, még örült is az új hódolóknak. Ahelyett, hogy harapott és menekült volna! Bamba!
Aztán a nők Bocival együtt beültek az autóba, és elmentek.
A délutánt az események feldolgozásával és alvással töltöttem. Nem tudtam, hogy látom-e még a csatlósomat valaha, de realizáltam, hogy egyeduralkodó tacskóként sokkal békésebben telik a délután. Senki sem ugrál a paplan tetején, mikor én alatta alszom; senki se rágja le a fülemet; nincs hálótárs, aki bepukizna a takaróm alá. Sőt, májból is több jutott nekem a cicák májpörköltjéből…
Aztán este hazajöttek a gazdáim. Beugrottam az autóba, hogy köszöntsem őket, erre mit látok?! Egy IDEGEN kutya ült a gazdám ölében! Rögvest olyan durva hisztibe kezdtem, hogy ha nem visznek el onnan, ketté is harapom az idegen kutyát.
Az idegen kutya a házunkba is bejött! Ott trónolt a nappali ágyán, mire én beértem! Szét akartam tépni! Pórázt és hámot kellett rám tenni, hogy a közelébe mehessek.
Gazdák váltig állították, hogy nem is idegen kutya, hanem az én Boci csatlósom, csak kórház szaga van. De engem nem lehetett meggyőzni. Ez max. egy ufo lehet, aki Boci bundába bújt, mert semmi bocis nem volt benne: ismeretlen szagú volt, összevissza be volt bugyolálva kötszerrel, és még a fejemen se akart ugrálni! Nem a Boci volt, az biztos!
Gazda elvitt este külön sétálni, hátha a séta után megnyugszom, és elfogadom Boci barátomat büdös fertőtlenítő szagúnak. De a séta se sokat segített. Arra hajlandó voltam, hogy az éjszakát egy takaró alatt töltsük a gazdák hálószobájában. De azért szemmel tartottam ezt az ufót. A necc rucit alváshoz levették róla, így már kicsit bocisabb lett. Sőt reggelre az ismerős Boci-szaga is kezdett visszatérni.
Lehet, hogy ez mégis a Boci. Még nem vagyok benne biztos, addig pedig nincs barátság!
Egyébként a Boci-ufó jól van. Sikeresen túlélte a műtétet, ahol nemcsak a golyóitól szabadították meg, hanem mindkét farkaskörmétől is. Ezek a hátsó lábain voltak, és néha beakadtak ide-oda, mindig csak útban voltak. Most van a hátsó futóművén két „bokszkesztyű” kötés, a fütyijén pedig csak egy kis kence. Néha kell neki adni fájdalomcsillapítót, és még lesz pár köre a dokinál…
Én pedig a lábadozás alatt szemmel tartom…
No comments:
Post a Comment