Már nagyon régen nem írtam. De nyugi, nem temetett be a hó, a farkancsordító hidegben sem fagytam meg, és sajnos délre se tudtam elrepülni… Csak nem történik semmi izgalmas a hideg tél közepén. Csak fekszem a kanapén plédekbe bugyolálva egész nap és egész éjszaka, és csak akkor megyek ki a hidegbe, ha nagyon muszáj.
Akkor muszáj, ha gazda kiebrudal pisilni, vagy egészségügyi sétára kell mennem. De szerintem az marhára nem egészséges, ha lefagynak a hóban a talpacskáim! Hiába öltöztetnek fel rétegesen kutyaruhákba. A lábacskáim csupaszok! Egyszer szívesen elvinném gazdákat úgy sétálni, hogy rajtuk sincs téli cipő és vastag zokni! Nem lenne hosszú séta…
A hétvégén is kivittek sétálni a hóba, mert az nekem milyen jó. Hát marha jó volt! Egy ideig élveztem is, de aztán már sorban álltam gazdák előtt, hogy vegyenek már fel egy kis csülök-melegítésre. Belemegy a hó a talppárnáim közé, és az nagyon meg tud fagyasztani. Ilyenkor felváltva emelgetem a lábaimat, vagy leülök a seggemre, és mindkét hátsó futóművet felemelem. Teljesen lefagyok, egy tapodtat sem vagyok hajlandó továbbmenni.
Amíg a lesöpört járdán vagyok, nem fáznak a lábaim.
A séta elején még a havat is elviselem.
Hónyuszi-szag!
Na itt már nagyon fáztak a lábacskáim!
Egy másik alkalommal a Mylo-havert is kivittük hóban sétálni. De a Mylonak sokkal jobb, mert neki jó szőrösek a talpai, megvédik őt a fagyveszélytől. Sokkal jobban bírta ezt a szar téli időt, mint én. Elmentünk együtt a befagyott halastóhoz, és csúszkáltunk a jégen. A jégen nem volt hó, ezért én is vidámabban elszaladgáltam… A vidám azért kicsit erős kifejezés… Na mindegy, párszor visszahoztam egy botot, amit gazda dobált nekem a jégen. A jég nem jó. Nem lehet rajta nyargalni, csak nyugdíjas kutyaként araszolni. Úgy csináltam, mint aki élvezni, hadd örüljön a gazda. De ennyi bőven elég volt a jégből és télből!
El is határoztam a fenti téli kényszer-séták után, hogy tavaszig nem megyek sehová! Én így várom a tél végét:
Mivel kint nem lehet szaladgálni, de túl sok bennem a kutya-energy, bent szoktunk gazdákkal játszani. Már nagyon elsajátítottam a lufizás művészetét. A hétvégén is tönkrevágtam fél tucat lufit! Tudok a lufival:
- aludni
- labdázni és magasra ugrándozni (csak mértékkel, mert az nem jó a hosszú virsli-testemnek)
- szaladgálni gazda elől a fotelek körül lufival a számban
- lépcsőn felszaladni lufistul
- úgy kilyukasztani a lufit, hogy csak lassan leengedjen, nem durranjon
- a hátamon vinni a lufit, ha eléggé feltöltődött elektromossággal - csigatacskó
- két lufival egyszerre játszani
Most megyek vissza a bújózsákomba téli álmot aludni. Amíg -10 fokok vannak odakint, inkább visszatartom a pisilést is…
No comments:
Post a Comment