Itt vagyok!
Már egy egész hónapja nem jelentkeztem. De azért még megvagyok ám! Csak gazda nem ért rá, hogy tollba mondjak neki, mert egyfolytában építkeztek, bontottak, kertészkedtek. Se blogot írni, se kirándulgatni nem volt idejük a gazdáimnak. Azért nem maradtam séta nélkül. Sokszor mentünk a réten át a Mylo-haverhoz, jártuk a határt, a falut, még biciklizni is voltunk gazdákkal.
Ezek a képek otthon, mármint Tordason és a határban készültek. Ott szeretek a legjobban sétálni, mert minden ismerős, vidék-szagú, sok a cimbi-kutya, és sokat szaladgálhatok póráz nélkül.
Ez itt a tordasi Cifra-híd. A hídból ugyan nem látszik sok, de az tisztán kivehető, hogy be vagyok tojva...
Vajon hogyan tudnék a legügyesebben leugrani innen?...
Szent László patak
Nyargalok a határban...
Szimatolok a naplementében
Gazda, siessünk már, mert mindjárt tök sötét lesz, és mi itt vagyunk a szántóföld közepén!!!
Itt a tavasz, a kutyasétáltatók kirajzanak a szabadba, csak az a baj, hogy a kullancsok is felébredtek. Mire gazdák belém lőttek a szezon első kullancsirtó spot-ját, már 3 kis dög befúrta magát a bőrömbe. Nem is lehetett őket kiszedni egészben, úgyhogy kis darabok még maradtak bennem. Egy van a faromban, a másik kettő pedig a két fülem mögött. A doki néni azt mondta, hogy no para, azok a darabok már nem fertőznek, majd begyullad a helyük, és szépen kilökődnek… Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek ki belőlem. Már nagyon viszketnek, egyfolytában rázom miattuk a fejem. Egészen meghülyülök a sok fülrázástól. De több élősködőm már nem lesz, dolgozik bennem a spot-cucc!
Az elmúlt hétvégére gazdák befejezték az udvarban az épületbontást. Egy marha nagy rakás sitt maradt utánuk, amit lelkiismeretes végigmeóztam, körbeszagoltam, megjelöltem.
Az udvarrendezés részeként eltűnt a hátsó kertet elválasztó kerítés is, így az utcai kerítéstől egészen a telek végéig nyargalhatok teljes sebességgel! Ez különösen azért jó, mert az idegen cicákat jó messzire el lehet kergetni, és a Dénes cimbivel is jókat lehet futkározni.
Egyik hobbim a telkünk mögötti kertészetben dolgozók szétugatása. Minden reggel és este megjelennek a kertünk végében álló fóliasátraknál, és bazi idegesítő nyikorgás kíséretében ki-be csukogatják a sátrak szellőztetőit. Amint meghallom a nyikorgást, őrült ugatás kíséretében rohanok a kerítéshez, hogy szétugassam őket. Mióta nincs elválasztó kerítésünk, azóta sokkal közelebbről és sokkal hangosabban ugathatom őket! Juhéé!
Csak azt nem szereti gazda, ha átrohanok a veteményén. Mert véletlenül se a gyalogutat használom. Arra csak akkor megyek, ha locsolás vagy eső után nagyon sáros a föld…
De ott tartottam, hogy ezen a hétvégén már végre csavarogni is volt idejük gazdáknak.
Egyik délután Budaörsre keveredtünk el, ahol mentünk egy kisebb kört a kápolnás-keresztes dombocskán keresztül. Nem volt hosszú vagy megerőltető út, csak sétáltunk egy kört, ha már arra jártunk.
Szimatolok bokrot...
Másik délután pedig Vácon jártunk. Már sétáltam néhányszor a Duna-korzón, a jó nagy parkban, de ez mindig újdonság, mert mindenhol annyi sok szag van a sok sétáló kutya miatt. Egészen elfáradt az orrom a sok szimatolástól. Találkoztam egy rakás szimpatikus kiskutyussal és pár nem annyira szimpatikus nagykutyussal. Sőt még egy hiperaktív vizslával is, aki mindenáron labdázni akart velem. Mármint úgy, hogy én vagyok a labda! Egy darabig hátráltam előle, de láttam, hogy gazdák nem mentenek meg. Ezért amikor a vizsla hozzám ért a lábával, egy marha nagyot nyüszítettem. Nem fájt, csak el akartam ijeszteni. Sikerült, visszament a gazdáihoz. én pedig jó mérges voltam a saját gazdáimra, hogy meg se védenek egy ilyen arrogáns fenevad ellen!
Mekkora itatótál!
A korzóról lementünk a Dunához is, ahonnan egy rövid lábáztatás után továbbsétáltunk a Fő térre, amit nagyon szépen felújítottak az elmúlt 1-2 évben. Van szökőkút, sok pad, illatos bokrok. Nagyon sok ember is volt itt, alig tudtam kikerülni a sok bicikliző, rollerező ámokfutó kiskölyköt.
Akárhogy mutogatsz gazda, én ugyan bele nem ugrom!
Pont illik a színem a térkőhöz!
Nyuszikák, a virágok között vagytok?!
Islerezünk. Vagyis csak gazda. Nem szeretem, mert se tejtermék, se husi nincs benne… Ezek nélkül nem kaja a kaja.
Egy cukrászdában vettek gazdák islert, és amíg a tér közepén üldögélve befalatozták, én szimatoltam körülöttük.
A téren sétálva megálltunk cimbizni egy családdal és a kisgyerekeikkel. Mert a tacskó olyan cuki!!! Nagyon jól viselkedtem, hagytam, hogy megsimogassanak, hangoskodjanak körülöttem. De amikor a legkisebb gyerek elkezdett sikongatni, az már nekem is sok volt. Már épp elkezdtem volna szétugatni, mikor gazdák elhúztak tőle. Nem vagyok én öleb, akit gyömöszkölni lehet. Én egy vadtacskó vagyok! És kifejezettem úúúútálom a gyerekeket!
No comments:
Post a Comment