Vérnyúl vadászat teliholdkor

A rettenthetetlen, félelmet nem ismerő (és teljesen zakkant) gazda azt találta ki múlt héten teliholdkor, hogy menjünk ki esti sétára a rétre. Mert az mekkora különleges dolog  tök sötétben a réten esni-kelni. Szerinte sütött a Hold, ezért nem is volt sötét, de nekem nem kell magyarázni! Az én szemem éjjellátó, én tényleg láttam (többnyire). De szegény gazda egy evolúciós selejt, aki hipermarket és internet nélkül megpusztulna. Az ő szeme csődöt mond szürkület után, akárhogy sütött a telihold, szerintem nem látott semmit…

Nem is kelt útra felszerelés nélkül, vaksin: egy jó erős led zseblámpával merészelt csak útnak indulni. Ránk, tacskókra világító kis piros lámpát és fényvisszaverő karkötőt is tett. Ettől még simán szem elől tévesztette Boci csatlóst, mikor legalább öt percre eltűnt a sötétségben, a vérnyúl után nyomozva.

Ha valaki még sosem vadászott volna vérnyúlra, akkor elmondom, hogy a vérnyúl az majdnem olyan, mint a rendes nyúl. Csak a rendes nyulak éjszaka alszanak, így éjjel nem lehet rájuk vadászni. Még teliholdkor sem. Az egyetlen nyúlfajta, ami teliholdkor is réten ugrándozik: az a vérnyúl! Világító piros szeme van, és naaaagy hegyes cápafogai! Állítólag. Mert még sosem láttam ilyet.

A réten konkrétan nem találkoztunk vérnyúllal, de a szagát éreztük! Gazda olyan lelkes lett a teliholdas vérnyúltól, hogy minden „vér”-eset lefényképezett a réten.

Így lett rólam VÉRtacskó kép:

Pózolós kép, ahol állok a VÉRpad előtt:

Na jó, nem pad. Lovaknak fenntartott farönk. De egy kis beleéléssel VÉRpad is lehet...

Pont nem látszom a sötétség miatt a következő képen, de valahol ott szimatolok a lovak miatt fenntartott villanypásztor madzagja alatt, amit kineveztünk VÉRvonalnak!

Itt éppen analizálom a vérnyúl szagmintáját:

A következő képen már nincs vér, elég volt a vérengzésből.

Akkor láttam a teliholdat ebből a szögből, amikor véletlenül beleléptem egy gödörbe, és felbukfenceztem. Hiába, az én szemem se láthat mindent…

A réten láttunk egy IGAZI UFÓT is! Duplaszeműt!

Ja nem.  Ez én vagyok. Nem is ufó… Hu, pedig már majdnem összecsináltam magam ijedtemben! (DE: tőlem jobbra a képen van két azonosítatlan világító pont! VÉRNYULAK!!!)

A csillagfényes tacskók távolodnak:

De vajon mi az a kis piros pont a bal felső saroknál… biztos, hogy nem mi vagyunk… lehet, hogy mégis egy ufó!!! Vagy maga a VÉRNYÚL! A vérnyúl szeme! Csak éppen kacsint! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Végezetül egy cukiság, hogy levezessük az izgalmat, nehogy valaki rosszat álmodjon: Boci vérnyúl-vadászós menetfelszerelésben:

  

Jelentem, a rettentő izgalmas, thrillerbe illő teliholdas séta után mindenki életben maradt: se ufó, se vérnyúl nem tett bennünk maradandó károsodást… csak a szemem égett ki félig gazda hülye ledes zseblámpájától!