III. Tacskó Találkozó vagyis Tacsimajális 2016.

Egy vérbeli tacskónak és egy vérbeli megszállott gazdinak kötelező program a féléves rendes Tacskó Találkozón való részvétel. 

Már fél éve erre készültünk mi is. Legalábbis a gazdi, mert én csak előző nap tudtam meg a dolgot, mikor rendkívüli szépészeti beavatkozáson kellett részt vennem (értsd: szőrtelenítés gumikefével, karomvágás, kendő-próba).

Kendő-próbára azért volt szükség, mert a III. Tacskó Találkozó egyben Tacskó Majális is volt, és a dresscode nyakba-kendő volt. Nem nyakkendő. Bármilyen kendő. Mi a futrinkás fajtamentőset választottuk, mert az szép zöld.

Kisgazdinak is fel kellett vennie a fajtamentős gyerekpólóját, szóval együtt feszítettünk.

Indulás előtt gazda próbált rólunk közös képet csinálni:

Ennyire futotta, mikor jutifalat nélkül próbált fotózni...

... És mire képes néhány sajtfalat!

A Népligetig autóztunk, ahol jó messze parkoltunk a Strázsa Kutyaiskola terepétől (ahol a találkozót tartották), mert így sétálhattunk, szimatolhattunk (és kakilhattunk) egyet, mire odaértünk a tömegbe.

Ennyire siettünk a találkozóra, még a pórázt is húztuk, mert annyi szag volt előttünk!

A forgatókönyv a szokásos volt:

- Boci csajozott

- Boci mindenkit elvarázsolt a tigriscsíkos bundájával és főleg a felemás szemével

- én bunkó voltam, csak araszoltam gazdik után, ügyelve, hogy le ne maradjak három lépésnél többet

- összeszimatoltunk kétszáz kutyával

- rendetlenség vagy nagy kutya láttán kicsit ugattunk.

Kár több szót vesztegetni, azt a sok szagot úgy sem lehet leírni, még mindig lüktet tőle az orrom... Mutatok inkább néhány képet:

Az első kép legyen a főtámogató reklámja, ha már sok pénzzel támogatta a rendezvényt. 

Majd mindjárt kiderül, hogy miért is kell hálásnak lennünk nekik.

De ne siessünk a dolgok elébe, még épp csak megérkeztünk a helyszínre:

"Gazdi, mehetek végre csajozni?!"

"Hé lányok, akartok egy igéző pillantást a felemás szememmel? Hé, forduljatok már meg!"

"Főnök, szerinted szálkás tacskó is lehet a csajom? Még sosem volt szálkás csajom!"

"Főnök, ez valami K9-es ügynök-féle lehet. Szeretném, ha lenne ügynök csajom. Ugye lehet?"

Gyakorolja a szívtipró-nézést.

Na jó, ennyi elég is volt Boci-casanova kalandjaiból, legalábbis én már nem bírom nézni a nyálas képeit. Mutatok mást, a nyálról jut eszembe:

Sok itatótál volt elhelyezve, de mi nem voltunk hajlandóak más kutyanyálas vizéből inni. Csak a hazai!

Itatás közben. Ami sokaknak nem sikerült a találkozón, pedig tényleg sokan próbálkoztak: lefotózni Boci felemás szemét, mert az kvantumhiper-ritkaság-cukiság.

Na melyik vagyok én a képen?

Becsapós kérdés: egyik sem. Pedig ezek végre olyan szép, barna bundájú, formás, hosszú fülű árja-tacskók, mint én vagyok. Ritkaságnak számítottunk a sok kis fekete törpetacsi között...

Róluk beszéltem: a kis kétkilós, girnyó, fekete kis törpékről. Vagy veszettül pörögtek, ugattak, morogtak, vagy gazdi ölébe bújva lapultak fület-farkat behúzva. Szélsőséges típus. És nem vagyok rasszista...

Végre egy agilis, megfontolt, plédről figyelő, nyugodt fajtatestvér. Vele már lehetett normálisan eszmecserélni.

A ritka pillanatok egyike, mikor nem gazdik tövében kullogtunk... Szállt a büfékaja-illat, arra repültünk rá...

Vizsgálom a tömeget. A képen aránytalanul kicsi a fejem. Gazdi szerint sokat segítene a fotóimon és az imázsomon, ha néha nem a farom tartanám a fényképező felé...

"Főnök, nézd egy dobermann! Én olyan régen szeretnék dobermann lenni! Hadd legyek dobermann!"

"Közelebb ne gyere te dobermann, mert leugatom a fejedet! Én is dobermann vagyok ám, csak sűrű, és nagykutyákat szoktam uzsonnázni!!!!"

Csoportkép: mindig a babakocsi tövében jártunk, azt bármekkora tömegben könnyű volt követni.

Még egy jó kis csoportkép, mögöttünk a tömeggel, fölöttünk pedig egy bazi nagy, fekete, vészesen közeledő esőfelhővel.

És itt jön képbe a főtámogató. Mert a fekete esőfelhő bizony odaért hozzánk zápor formájában. És mindenki bemenekült a nagy piros, támogatói sátrak alá, amiből szerencsére volt néhány. Itt vészeltük át a negyedórás esőt, szépen összebújva, sok kutya és gazdi kis helyen. (Sokkal több, mint itt a képen, mert ez még csak az első pár csepp esőnél készült...) Igazi áldás volt a piros sátor, köszönet a Royal Canin-nak, mert én úúúútálom, ha vizes a bundám!!!

De az eső elállt, a nap kisütött, a program tovább folytatódott... Boci pedig tovább gyűjtötte a potyasimiket és a felemás szemére vonatkozó bókokat...

A végére így kifeküdt a sok élménytől...

Éééés a találkozó egyik fénypontja: találkoztunk régi barátnőnkkel, Bizsuval! 

Bármilyen tartózkodó is volt a népes közönség előtt mindkét fél, legyőzve az 5 évnyi korkülönbséget, nem törődve az őszülő bundával és hiányos fogsorral, sem a többi fiatal és szép tacsi-csajjal...

... Bocinak akkor is Bizsu az elérhetetlen, beteljesületlen, örök és nagy szerelem!

Én még soha kutyaéletemben nem voltam szerelmes. Talán egy kockasajt-gyáros kutyája le tudna venni a sparhelt-lábamról, de az sem biztos.

Azért én is keveredtem a találkozón (szerelmi) háromszögbe:

Körbevonatoztunk, aztán beszállt a negyedik kutya is.

Nem is tudtuk megvárni a találkozó végét, mert már annyira fáradtak voltunk a kisgazdival együtt, annyira tömény információmennyiséget és élményt kellett feldolgoznunk, hogy gazdik jobbnak látták, ha záróra előtt távozunk.

Jót tett a "levezető" séta a végén vissza az autóhoz.

Mondanom sem kell, hogy a nap hátralévő részét alvással töltöttük, még vacsorát se kértünk...

Nincsenek hivatalos adataim arról, hogy hány kutya és gazdi vett részt a III. Tacskó Találkozón, de ez nem is igazán fontos. Sokan voltunk, az biztos!

Köszönet a szervezőknek, főleg Mazsi fajtatestvéremnek, mert az ő gazdái voltak a főkolomposok. Köszönet a Royal Canin-nak, hogy a sátruknak hála nem ázott el a bundám, és végül a gazdák is megköszönhetnék nekem, hogy hajlandó voltam elkísérni őket, és lenyűgöző személyiségemmel emeltem a rendezvény színvonalát.

Most pedig alvás...