Nagyon zivataros, furcsa idő van mostanában. Ha éppen nem borús az ég, akkor 30 fok van, a kutyabunda felforrósodik, és nem győzök lihegni. Amikor megunom a nagy meleget, döglött kiskutya módjára teljes terjedelmemmel elnyúlok a teraszon, és próbálok hűlni. Gazdának volt egy-két kósza próbálkozása a slaggal, lelocsolt, hogy ne legyen melegem, de én ezt nem élvezem annyira. A slagnál csak az a rosszabb, mikor a kádban kell fürödni, és büdös sampon szagú lesz a bundám, a kellemesen illatos kutyaszagú helyett.
Reggel sétáltunk gazdával, mert olyankor még se meleg, se vihar nincsen, lehet csavarogni. Ma egy jó nagy kört mentünk a faluban, találkoztam egy kedves és játékos nagykutyussal, játszottunk a Dénes cimbivel (cserébe adtunk neki szalonnát), és a boltnál utamba akadt a fekete fiú tacskó is, aki már párszor korzózott az utcánkban. A pap tacskója, aki néha kiszökik sétálni egyet. Ezentúl Paptacsinak fogom hívni, mert még biztos összefutunk. Most ott kolbászolt a bolt előtt, én pedig vártam gazdát a szokásos helyemen a kerítésnél. Nem is értette gazda, hogy miért nyüszítek olyan türelmetlenül, hogy oldozzon már el a kerítéstől, de aztán meglátta, hogy a Paptacsi miatt vagyok besózva. A múltkor otthon megugattam, sőt meg is akartam támadni. De itt a birodalom határain kívül féltem tőle. Húztam a seggem, mikor szimatolt, és oldalaztam, mikor lépett felém. Tudom, elég beszari kistacsi vagyok, de honnan tudnám, hogy nem harapja-e le a farkincámat. Vagy még rosszabb: a fütyimet!
Szóval kölcsönösen szimatoltuk egymást, és rájöttem, hogy nem is olyan félelmetes ez a Paptacsi. Sőt még nem is morog vagy vakkant rám, pedig más kutyákat nagyon mérgesen megugatott kerítésen keresztül. Mellettem csak baktatott a járdán. Versenyt pisiltünk a bokroknál és oszlopoknál, szimatoltuk a híreket, ismerkedtünk egymással. A végén már annyira felbátorodtam, hogy meg is ugattam. Játszottam a felsőbbrendű, erős tacskót, de már eljátszottam a jóhírem. Az elején féltem tőle, így már nem vette komolyan az ugatásom, csak baktatott tovább, rám se hederített. Gazda néha megállított, mikor már nagyon mérgesen ugattam a Paptacsira, de utána úgyis újra kezdtem. A házunknál a Paptacsi ment tovább, én pedig bementem az udvarba. Gazda akart neki egy félig használt csontot adni, de a Paptacsi már elhúzott. Tegnap este is kapott egy adag pörköltet, ízlett neki. Most biztos valami dolga volt, azért nem jött vissza a csontért.
Milyen izgi lehet egyedül sétálgatni az utcákon! Bejárni az egész falut, a határt, nyuszikára vadászni, szimatolni, heverészni, ha úgy tartja kedvem. Nem kellene gazdának szót fogadni, pórázon menni, akárkit megugathatnék, akárhova kakilhatnék, akárhány lókakit megkóstolhatnék!
Csak ugye nem lenne, aki vigyáz rám, megvéd az idegen kutyáktól, szállítja az innivalómat, szól, ha félre kell állni, mert autó jön, … lehet, hogy haza se találnék … és egyedül is lennék … nem is lenne olyan jó móka… inkább sétálok gazdával...
Jaj, most kezd nagyon dörögni az ég, sietek betúrni magam a takaróm alá, nehogy a barna kis seggembe csapjon a villám!
Ha megint összefutunk a Paptacsival, majd csinálunk fényképeket is!
No comments:
Post a Comment