Pünkösd hétvégéjén az időjárás nagyon kitett magáért: nagyon meleg, napos, esőmentes idő volt.
De ez a kutyusoknak nem olyan jó. Még az ilyen kisszőrű tacsiknak sem, mint én. Pedig már bikinire (ja, fiú vagyok – fürdőgatyára) vedlettem a bundám, mégis kutya-meleg van benne!
Reggel 9 és este 7 óra között nem is voltam hajlandó semmit se csinálni! Csak dőltem egyik hűvös fekhelyemről a másikra. Kicsit segítettem gazdának kertészkedni, rágcsáltam az árnyékban egy cupákot, néha kimentem ugatni az utcát, játszottam a Mylo-haverral, mert vendégségben voltunk mindketten gyúrói öreganyónál. De nagyon lekvár voltam a melegtől. Gazda próbált hűteni: megint beletett a félelmetes, locsolóvizes hordóba. Nem annyira tetszett. Inkább szétsülök.
Esténként sétáltunk gazdával, nehogy teljesen elmacskásodjanak a lábacskáim az egész napi henyéléstől. De még este is nagyon meleg volt. Már kezdett sötétedni, amikor feléledtem, és gazdának labdáznia kellett velem az udvaron.
Egyszer lementünk a patakhoz is, de abba nem mentem bele. A szélén volt fél méter széles iszaptrutymó, na abba belementem! Egy helyen annyira elsüllyedtem, hogy még a hasam alja is csupa trutyi lett! A fütyimen fél centi vastagon megszáradt a sár, mire hazaértünk! Egy kis időre harlequin-tacskó lettem, úgy kimintáztam a barna bundám. Mivel baromi mocsárszagú lettem, meg kellett este fürödnöm. Nem értem, hogy a sampon szag miért jobb az iszapszagnál.
Egyik délelőtt elmentünk gazdákkal a Velencei-tóhoz, a szabadstrandhoz, ahol máskor is szoktunk sétálni. Hát alig kiszálltunk az autóból, valahonnan ott termett öreganyó! Pedig nem láttam buszt, ami kiköpi, és tuti, hogy az autóban se jött velem. Hogy honnan került elő ez az öreganyó. Egy csomó idegen is volt vele, így az okos kutyaagyammal felfogtam a beszélgetésből, hogy öreganyó céges bulin volt, és most mi érte jöttünk. Hát ezért kerestem én előző este hiába, hogy játszunk egyet, otthon se volt!
A vele lévő emberek kedvesen mosolyogtak, nem voltak ellenségesek, így én is csak illedelmesen megszaglásztam őket, megmutattam magam, hogy milyen szép és okos kistacsi vagyok. Egy vakkantásnyit se ugattam, még nem is morogtam. Gazda büszke lehet rám.
Elköszöntünk a sok idegentől, és gazdákkal még sétáltunk egyet a tóparton, mielőtt hazaindultunk volna. Kicsit pacsáltam a tó sekélyebb vizében, de szigorúan csak a hasam vonaláig ért a víz! Még a végén belefulladok!
Mivel reggel volt, még nem nagyon voltak mások a parton, így helyes kutyusokkal se találkoztam, de azért jót sétáltam.
Egyik reggel a hülye gazdák kitalálták, hogy meg kell manikűrözni a karmocskáimat. Az egyik gazda a múltkor látta, hogy az állatorvos hogyan csinálja, megkaparintotta a karom-guillotint a másik gazdától, aki csak a karmom legvégét szokta lenyesni, és nyissz!, egy marha nagy darabot levágott a karmomból. Nem úgy akarta, csak úgy sikerült. Nyüszítettem egyet, mert nagyon fájt, sőt még utána vérzett is a kicsi, megcsonkított karmom! Nagyon vérzett! Mivel ragtapaszt nem lehet egy karomra tenni, jól telepingáltam a követ vérnyomokkal, ahogy fel-le cammogtam. Még a karmom melletti szőröm is csupa vér volt! Hülye gazdák! A másik lábamon azóta se próbálkoztak a körömvágással…
A Mylo-haverral kis dézsákat válogattunk. Gazda virágoknak szánta őket, de szerintem ideális használt-csont gyűjtő edények lehetnének. Sajnos nem jelölhettem meg őket diszkrét oldalba-pisiléssel.
Itt éppen pajkos tacskó vagyok. Látod, milyen szép fehérek a fogaim? A sok csont-rágástól!
No comments:
Post a Comment